Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-02-24 / 8. szám

•4k •Mal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA te, fa lombja nem adott hüs árnyat neki, viz nem üdítette testét, étel nem erősítette. Étien és szomjan bolyongott a sziklák és csúszómászók birodalmában, fölsebzett lábbal, és Istennel társalkodott. Miután negyven nap és negyven éjjel bőjtölt, megéhezett. És akkor megszólalt egy hang fölötte. Alatta tán, vagy jobbra tőle, balra tőle. Mindenütt__ —Ha Isten fia vagy, mondd, hogy a kö­vek kenyerekké váljanak. De ő végtelen bölcsességgel felelt: — Nem csak kenyérrel él az ember, ha­nem minden igével, mely az Isten szájából • #/ J°- , Akkor a fáradság, az éhség elnyomta erejét és elaludt. Arra ébredt, hogy a levegőben száll, az ördög tartja őt karjaiban és száll, száll vele hegyeken át, völgyeken át csillogó folya­mok fölött, városok, erdők és tavak fölött Most meglátja maga alatt a szent város tor­nyait és akkor az ördög leteszi őt Salamon templomának magas tetején. Leteszi őt és megszólal kacagva: —Ha Isten fia vagy, vesd le magadat!! Meg van Írva, hogy angyalainak parancsolt- felőled és kezeikben hordoznak téged, hogy1 kőbe ne üssed lábadat. De ő igy felelt az ördögnek: — Megint írva vagyon: ne kísértsd a te Uradat, Istenedet. Ragadta őt az ördög tova, egyre maga­sabban szállt vele, fekete hegyek fölött és létévé őt legmagasabb csúcsra. Mikor ezen a rettentő magas hegycsúcson megpihent, az ördög karikát irt le a levegőbe. Szétfosz- lott akkor a láthatár és látta egymásután mind a földi országokat. Távol tengert Iá tott, virágzó pálmaligeteket, gyönyörű szi geteket a tengerben, amelynek színe olyan mint az azúrkék ég és a szigetek, mint a smaragd. Hófehér márványtemplomokat látott, mérhetetlen aranykincsekkel, majd újra városokat, óriási városokat, nyüzsgő sokassággal, aranyhajókat ezüstárbócokkal kincseket, véghetetlen hadakat, mérhetet­len sokaságot. És szólt az ördög: — íme, én most sorba megmutatom né ked a világnak minden országait. Az Hellas az Róma,, amott a ködös Britannia és az erdős Germania. Nézd, mindezeket néked adom, ha leborulván imádsz engem. Parancsoló, hatalmas hang szakadt ki a Názáreti melléből. — Távozzál, sátán! Mert írva vagyon: a te Uradat Istenedet imádjad és csak néki szolgálj! Eltűnt a sátán, szétfoszlott a látomás. És elmúlt a negyven nap. Jézus ment vissza az utón a pusztából az emberek közé, hogy megkezdje útját. Akkor hallotta meg, hogy Jánost, a ke­resztelőt, elfogatta az ifjabb Heródes és Makeron tömlöcébe záratta. A pusztában kiáltó szó, mely a Meg­váltó közeledtét hirdette, bevégezte már az ő hivatását. Elnémult örökre, hogy helyet adjon az ő szavának. A VÉRES ASSZONY LAKOMÁJA A tetrarcha részeg szemmel nézte az eget. Vörös volt az ég, mint a bíbor, mely hi­deglelős és hájas testét födte. Piros volt, mint a bor az ezütserlegben. És piros, mint a kiontott vér__ Mint a vér, amit kiontott életében. Mint a mérhetetlen vértenger, amit elevenen megrothadt apja ontott ki ártatlanok szi­véből. Mintha a vér, amit egykor a betlehemi kisdedek piciny szivéből rabolt el Isten gya- lázó kézzel az apa, most az égből fejére szállna. Reszkető kézzel nyúlt a serleg után és kiitta azt fenékig. Szeme révetegen, bam­bán bámult a világba. Végigjárt a dúsan ra­kott asztalon, közönyösen siklott át meg­gyilkolt öccse elrabolt feleségének, Heró- diásnak vörös haján. Már régen unta őt, akiért öccsét meg­ölte. Újra, meg újra az égre tévedt ez a hu­nyorgó, pislogó, zavaros és nyugtalan szem. Az izzó és tüzes lehellete megperzselte fo- nyadt arcát. Rőt színbe vonta az, mintha az égbe szállott áldozatok vére visszaömlött volna a földre és az arcába loccsant volna. — A szeme most megakadt valakin. — Sugár, ideges, nagyon fiatal leány volt. A szeme olyan, mint a vadmacskáé sötét éjjelen. Haja kékesfekete kígyókban ömlik végig remegő puha vállán és karcsú alak­ján. Ujjai idegesen reszketve markolják a selymet, amely faragott széke karfájára te­rül. Heródes Antipas szája széles mosolyra gerjed; szeme mohón, állati éhséggel tapad a leányra. Húsos ajkáról, amely érett füge béléhez hasonló, végig siklik a vállán, a nya­kán, a derekán s megpihen vékony liliomlá­bain. Karszékben előrehajlik a tetrarcha, hosszú, vörös födött gorilla ujjai a belső izgalomtól görcsbe görbülnek. Nagy, hájas melle zihálni kezd, a torkából suttogó, fül­ledt hang csap ki: — Táncolj nekem, Salome! Heródiás szeme gyűlölettel tapad a leá­nyára. Majd gyilkos villámlással néz a tet- rachára. — Nem, nem fogsz táncolni! — szisze­gett az asszony a leány felé. Salome a középen állott, tarka szőnye­gen, megnyúlva, fehéren. Karcsú, kígyózó alakja remegve nyújtózott az enyhe dél­utáni napfényben, mintha bágyadt tűz ciró­gatná selymes bőrét és bizsergésbe hozná alvó vérét. Mint valami mérges, ismeretlen kertekben nőtt sátáni virágszál, úgy hajla­dozott a tüzgs sugarakban búcsúzó nap bá­gyadt izzásában. Mint egy lángra gyűlt ördögi rózsa. Heródiás, az asszony, végigvágódott a kereveten, lángvörös haját vad dühvei tép­te. Olyan volt az arca torz gyűlöletében, mint a gorgó feje.. A tetrarcha olyan hirtelen hajolt előre, hogy a szék kicsúszott alóla é$ tompa zu­hanással esett végig a márványpadlón, ő maga egyre jobban ráhajolt, szinte hason csúszva, a terített asztalra. Úgy bámulta ki­dülledt szemmel a táncot, mig a szája torz mosolyra ferdült. Amint végighasalt a te­rített asztalon, feldőlt egy serleg és végig­folyt az asztalon a piros bor, le a földre, halk csorgással A hollóhaju babiloni apród, aki arany­korsóval a vállán leste urának minden moz­dulatát az oszlopok alján, ijedten nézte a lecsurgó bort. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET A legnagyobb ém legrégibb magyar református intézmény. As Egyedik Államok Congreeesuaa által hozott külön tör­vény alapján kiadott Charterje feljogosítja as Egyesült Államok minden államában veié működéért. Ma tis állam felügyelet# alatt működd, biztos alapokra épí­tett intézmény. Tagjairól minden körülmények között gondos­kodik, sőt tagjai árváinak b gondos nevelést ad Ligonier, Pa.* ban levő árvaházában, ami as egyedüli szeretet intézménye Amerika magyarságának. Életbiztosító okmányainak KILÉPÉSI KEDVEZMÉ­NYEI vannak. Ha a tag nem akarja tovább fizetni illetékeit, tartalékát két évi tagság után kiveheti akár készpénzben, akár életbiztosi tálban. önmagával éa szeretteivel tesz jót, ha csen, minden körül­mények között biztos és mindenkor magyar intézménynek a tagjává less. További felvilágosítást szívesen ed: MOLNÁR ISTVÁN, TITKÁR 900 Chandler Bldg. 1327 “I” St., N. W. Washington, D. C. vagy lakóhelyén működő osztályunk titkára, vagy egyháza lelkésze GONDOLJA MEG A DOLGOT ESNE ELKÉSIK

Next

/
Oldalképek
Tartalom