Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-01-10 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal Milljó közül alig egy-két fehér, Kik villognak, miként hal viztetőn Ki-kiválnak hátráló tömegből, És hálakönny ragyogván szemükben, Jobbján megállnak égi Pásztoruknak. Hiú embernél s lent a föld mélyében Ezüst, arany elég bőven akad, De mi az mind a földnek tömegéhez? így aránylik a juh és kecskehad. # Jézus szól újra; s a jobbján állók, A hü juhok megismerik szavát, Mert úgy zeng most, mint zengett egykoron Mikor hozzáhivta őket, fáradtakat. Szól Jézus: “Jertek ti, atyám áldottai! Vár rátok az ország világ kezdetétől; Vár rátok a béke, boldog s örök éle; — Mert mikor éheztem, ti ennem adtatok; Mikor szomjuhoztam, italt nyújtottatok; Mikor én bujdostam, ti befogadtatok; Meztelen koromban ti felruháztatok; Mikor beteg voltam, meglátogattatok; Mikor fogoly voltam, ti hozzám jártatok” Döbbenet futja át igazaknak lelkét; Hiszen ők Jézusnak ezt nem is tehették; ők nem látták Jézust, csak földi társakat; S ajkukon önvádlón igaz szó igy fakad: Nem vagyunk mi méltók örök boldogságra, ^ ^ . Mert mikor láttunk mi téged éhen járva? Szomjasnak is, neked vizet mikor adtunk? Mikor bujdostál te, hogy mi befogadtunk? Meztelent is, téged fel mikor ruháztunk? Beteghez, fogolyhoz, hozzád mikor jártunk ? De felel a király: “Bizony mondom néktek Mikor ezt ti mással egykor cselekvétejc, Az én kistestvérim közül csak eggyel is; Tettétek azt akkor velem is, velem is! Aztán kiált balra, a fekete hadra: “El az örök tűzre, örök kárhozatra! Távozzatok tőlem, átkozottak magva, Sátánnak fiai, hazugságok hadja! Mert: mikor éheztem, ennem nem adtatok Mikor szomjuhoztam, italt nem hoztatok; Mikor én bujdostam, be nem fogadtatok; Meztelen koromban fel nem ruháztatok; Mikor beteg voltam, hozzám nem jártatok Mikor fogoly voltam, ti meg sem láttatok!” Reménység futja át hazugoknak lelkét; Hiszen ők Jézussal ezt nem is tehették! ők nem látták Jézust, csak földi társakat; S ajkukon mentségül álnok szó igy fakad: ’Sz méltók vagyunk mi is örökboldogságra Mert nem láttunk soha téged éhen járva; Szomjasnak is vizet néked nem adhattunk Bujdosóként soha be nem fogadhattunk; Nem láttunk meztelen, betegen, fogolynak Oh, hogy még ilyet is jókra, miránk fognak?! De bár jöttél volna, Uram, hajlékunkba, Jámbor hived mit tud, megmutattuk volna! Ételünk, italunk, életünkkel egybe’, Ruhánk és mindenünk állt volna kényedre Beteg vagy, fogoly vagy, ha hallottuk volna! De felel a király: Bizony mondom néktek, Mikor ezt ti mással meg nem cselekvétek Az én testvéreim közül csak eggyel sem: Nem tettétek soha, S nem tennétek soha velem sem, velem sem!... És áll az ítélet: Ti mentek homályba, Örök gyötrelemnek, bánatnak honába! Az igazak pedig velem jönnek fénybe, Örök életre és örök dicsőségbe! Bernáth Lajos MAGYARORSZÁGI I HÍREK “Tiporjátok el a viperát!” Az udvarhelyi Glas Romanesc példátlan uszítását a magyar kisebbség ellen, amiről már megemlékeztünk, a Keleti Újság szó szerinti idézetben'ismerteti: “A romániai magyarok tudják meg, hogy ne nagyon ejtsenek minket, románokat, kisértésbe a magyarországi testvéreik hazugságaival. Ne is csodálkozzanak, ha elveszítjük türelmünket. Szent Bertalan éjszakát fogunk rendezni és utána majd jöhetnek az olaszok, hogy összeszedjék Erdély földjéről a magyar hullákat. Ilyképpen meg fognak szabadulni a romániai magyarok az úgynevezett rabszolgaságból, mi' románok pedig megszabadulunk a kisebbségi problémától, mely any- nyi zavart okoz nekünk. Tisztítsátok meg az országot a magyar konkolytól és tiporjátok el a viperákat! Ne kíméljétek azokat, akik semmi hasznunkra nincsenek! Máglyára velük, áldozatként olasz testvéreik rokoni gondjáért!” A cikket a lap szerkesztője, névsze- rint Octavian Dobrota, irta alá, aki egyéb állásai mellett a székely udvarhelyi állami gimnáziumnak is a tanára. Mélységes részvéttel és még na-1 gyobb felháborodással olvassuk a fenti so-| rókát. Részvéttel elszakított szerencsétlen testvéreink iránt. Felháborodással az elnyomók iránt, akik esztelenségükben az uralmuk alá juttatott értékes elemet kiirtással fenyegetik, ahelyett, hogy megbecsülve őket, igyekeznének humánus intéz; kedésekkel megkedvelteim velük az uj uralmat. Igaz, hogy a vér sohasem ...válik vízzé, az elszakított magyar sohasem felejti ősi földjét, ezeréves országát, melynek minden rögét vérével áztatá, de ha szépen bánnának vele, nem tagadnák meg tőle még emberi mivoltát is, még is köny- nyebben viselné a nyakára rakott igát, nyugodtabban várná a felszabadulás óráját, mely már úgysem késhet soká. “Látjátok feleim”, milyen szomorú az elszakított árva magyar sorsa! Milyen keservesen tengeti az elnyomó uralom alatt életét s milyen rettegések között gondol életének minden percére, mikor emberi érzésekből kivetkőzött vad ellenei ilyen szörnyű módon fenekednek ellene! Pedig az elrabolt területen élő magyaroknak semmi bünük sincs. Tehetnek ők arról, hogy megkérdezésük, bele egyezésük nélkül hajtották őket idegen járomba, az; ország területe után az ő magántulajdo-j nukat is elrabolva, lassankint teljesen kiforgatva mindenükből és most utoljára még az életüket is fenyegetve! Pedig némán tűrnek és szenvednek, összeszoritott fogakkal teljesitik az uj uralom iránti kötelességeiket és mégis, haj, milyen szomorú sors az osztályrészük! Megint valósággá elevenedik a költő egykori siráma: “Magát, az eltiport magyarnak kisírni sem szabad.” íme igy néz ki az országrablóink uralma alatt élő népek “szabadsága”, ilyen a román és cseh és szerb “demokrácia”, amelyről magukról megfeledkezett vagy lepénzelt “magyarok” azt regélik itt nekünk is, hogy azokban az országokban élni csupa boldogság és gyönyörűség és hogy az ott élő magyarok sohasem kívánkoznak vissza az anyaországhoz! Hát most itt a példa ország-világ előtt! Romlott lelkűknek teljes meztelenségében állanak előttünk az elnyomók is, nyomorult pártfogóik is! Az elnyomók, akik úgy intézik el az uralmuk alá haj-í tott kisebbség sorsát, hogy legyilkolják őket, hogy a magyarok barátai szedhess sék fel az utszélen heverő hullák töm#-' gét — és a gyilkosok dicsőítői, kik a kis-; ántánt demokráciájáról zengenek ódákat) mindenfelé. Vigyétek mind a kettőt Amerika jód zan népének itélőszéke elé. Hirdessétek mindenütt az irtózatos szenvedések között! élő testvéreink szerencsétlenségét s kö-H veteljetek harsogó szóval igazságot Magyarországnak ! Hírek az egyházakból __________________ 4 AKRON, O. —r- Lapképviselő: ] Nt. BERNÁTH ÁRPÁD, 860 Coburn St. ; _-----------------------------------------------——3 KÖZGYŰLÉSÜNK & múlt savárnap a lej! szebb volt a huszonkét esztendős, sok vihartól szenvedett egyháznak az életében. Az egyház és a Nőegylet derék tisztviselői pár kivétellel újból elvállalták azokat a munkákat, melyeket olyan szép sikerrel végeztek a múlt évben. — Az egy- * ház tisztviselői: Cselle Kálmán gondnok, Shován: László algondnok, Sala Ernő jegyző, Farkas la-! jós pénztárnok, Nagy J. János és Korody Józsefi ellenőrök, orgonista Nagy Margitka, egyházfi Csengery Zsigmond. — Presbyterek lettek: Ba- tiz Lajos, Bordy János, Finta István, Ince László, ■ Kocsis György, Kocsis János, Katona István, Nagy János, Páncél József, Tudja János, Zsibai Gábor, László József. NÖEGYLETÜNK TISZTVISELŐI lettek: Orosz Józsefné elnöknő, Bódi Sándorné alelnök- nő, Katona Istvánná pénztárnok, Finta Józsefné jegyző, Zsibai Gáborné és Kovács Gézáné ellenőrök. EGYHÁZI EBÉD lesz iskolánkban Istentisntelet után most vasárnap a tisztviselők tiszteletére. A csirke ebédre mindenkit szeretettel meghívunk. Ab ifjúság az egyház vendége lesz. IFJÚSÁGI EGYLET a választó gyűlési most vtsárnap az ebéd után tartja meg. KERTI JÁNOS testvérünk hétfőn este tüdőgyulladásban hirtelen meghalt. Gyors eltávozását körünkből őszintén sajnáljuk. ALLIANCE, O. Karácsonyi ünnepünket nem csak az idő tette széppé, hanem híveink buzgósága is, különösen ifjú testvéreink jelentek meg szép számmal az urasztalánál. Karácsonyfa ünnepélyünk is szép volt, a szép nagy fát Dénes Manci szívességéből kaptuk. Körösfői János és Bilcze Mihályné testvéreink nagyobb mennyiségű cukrot ajándékoztak gyermekeink részére. Vasárnapi iskolánkban az elmúlt vasárnap sokkal több gyermek jelent meg, reméljük azt, hogy az egész éven igy lesz. Pénztárnoknak erre az évre ismét Molnár István testvérünk lett megválasztva A Keresztyén Ifjak Törekvő Társasága is az elmúlt vasárnap tartotta meg évi gyűlését. Elnöknek ismét Dénes Manci tanítónő lett megválasztva, alelnök Sztankay Béla, jegyző Ince Margit, pénztárnok Hunyady Annuska, ellenőr Bilcze Aranka. Az Ifjak és a vasárnapi iskola szép ajándékkal lepték meg a lelkészt és nejét, melyért e helyen is köszönetét mondanak. AURORA, ILL. ---- Lapképviselő: Nt. KOVACH D. MIHÁLY, 176 N. Union St. KARÁCSONYFA ÜNNEPÉLY. — Azok az ifjak, akik a múlt évben egyetlen egy vasárnapot sem mulasztottak a vasárnapi iskolában a Cross t and Crown-féle dijakkal tüntettük ki. Összesen (Folytatás a 6-ik oldalon) ’
