Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-02-15 / 7. szám
'---------------------------------------------\ Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of March 3rd, 1879. <______________________________9 REFORMÁTUSOK '----------------------------------------------> Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933. _______________________________J LAPJA Vol. XXXVII. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH,. PA. FEBRUARY 15, 1936. No. 7. SZÁM. AZ EGYESÜLET VEZÉRTESTÜLETÉNEK AZ ELSŐ RENDES GYŰLÉSE WASHINGTONBAN TUDOD-E mit köszönhet a világ a magyarságnak? E cimen jelent meg egy érdekes könyv a közelmúltban Budapesten. Onnan küldték el nekünk, Amerikában élő magyaroknak is. Sok amerikai magyar lap közöl részleteket ebből az érdekes, gazdag tartalmú, felvilágosító könyvből. Amikor elolvassuk ezt a könyvet, büszkébbek vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk. Mert bizony az összegyűjtött, megirt gazdag anyag megcáfolhatatlan bizonyítéka annak a ténynek, hogy a magyarok sokat, értékeset adtak a világnak. Adjuk a könyvet ifjainknak, hadd olvassák. Gyűjtsük magunk köré gyermekeinket, olvassunk nekik a könyvből. Nem csak érdekelni fogja őket, de felébreszti bennük azt az öntudatot, hogy mint értékekkel biró nép leszármazottjai, folytatniok kell azt a munkát, amit a magyar nemzet eddig is végzett az emberiség javára. Azok az amerikában született ifjak, akik megismerik e könyv tartalmát, egyházainknak is jobb, hűségesebb tagjai lesznek. Hiszen egyházainknak, és itt emlékezünk meg a mi református egyházunkról is, nagy részük volt abban a munkában, amit a magyarság végzett. Mit köszönhet a világ, mit köszönhet nemzetünk, mit köszönhetünk MI egyházunknak? Talán akad majd valaki, aki e kérdésre is összegyűjti a feleleteket, megírja. Talán módját is találjuk annak, hogy könnyen érthető nyelven megírva, nemcsak magyarul, de angolul is, nyomtatva adhassuk utódaink, gyermekeink kezébe, hogy lássák, mit köszönhetnek annak az egyháznak, amelyiknek, ha Amerikába szakadtak is, vagy ha itt születtek is, ők az örökösei. Mert a nyert drága kincsek ott vannak mélyen, lelkűkben, örökségként. (L. Zs.) Az ősz folyamán már tartott az Egyesület Vezértestü- lete egy gyűlést Washingtonban, ennek a gyűlésnek azonban tulajdonképen nem igen volt más célja, mint terepszemle s az uj rendszert bevezető intézkedéseknek a foganatosítása. Az Egyesület Vezértestülete annak a megalapitásától kezdve decentralizált testület volt. Az Egyesület alapítóinak az volt az elgondolása, hogy a tisztviselők külömböző városokban lakjanak és igy az Egyesületnek az érdekében annál hathatósabban munkálkodjanak. A múlt évben tartott konvenció már azzal a jelszóval indult meg, hogy egy naggyá fejlődött Egyesület tovább nem kormányozható a régi alapokon, hanem egy központot kell kiválasztani s a tisztviselőket ide egy irodába kell összehozni, hogy igy az Egyesület dolgai annál alaposabban és könnyebben kezeltessenek. A központ Washington lett. Az Egyesült Államok fővárosa. A központosítás kérdését nem is lehetett másképen megoldani, mint Washingtonnal, mert azt a drága és értékes chartert, amivel az Egyesület rendelkezik, nem volt szabad semmi módon feladni. Miután a központ meg lett szavazva, a tisztikart is úgy kellett összeállítani, hogy az egyesületi élet minden részlete megfelelő vezetőt kapjon, olyan egyéneket, akik készek minden áldozatra az Amerikai Magyar Református Egyesületnek a fejlődéséért és előhaladásáért. Miután az Egyesületnek az életében a legfontosabb követelmény, a tagok számának a szaporodása, hogy a tagszerzés a legszélesebb alapokon, a legmegfelelőbb eszközökkel történjék, az Egyesületnek a nagygyűlése megszervezte a szervezőtitkári állást. A washingtoni gyűlésnek, eltekintve a rendes munkától, a múlt évi számadások átvizsgálásától, illetve jóváhagyásától s azoktól az ügyektől, amelyek az évi számadásokkal öszr szefüggenek: tulajdonképen az lesz a legfontosabb feladata, hogy intézkedjék a jubileumi esztendőre vonatkozólag és ezzel kapcsolatban úgy rendezze be a tagszervezésnek a munkáját, hogy a tagok számának a szaporodása semmi kívánalmat ne hagyjon fel. Erre a tervszerű munkára annyival inkább szükség van, mert a titkári jelentés az elmúlt két hónapról nagyon szomorú képet mutat fel. Mi a legnagyobb bizalommal és a legmesszebbmenő reménységgel tekintünk a főszervezőre és munkatársaira s hisszük, hogy a szervezési munka a jubileumi esztendővel kapcsolatban olyan arányokat fog elérni, hogy az Egyesület taglétszáma legalább is megkétszereződik. És ebben a munkában nem szabad magukra hagynunk a hivatalos munkásokat! Nincs még egyetlen testület Amerikában, amelynek annyi önkéntes, odaadó munkása lehetne, mint az Amerikai Magyar Református Egyesületnek. Az Árvaházi Naptárban 118 lelkésznek a neve van kimutatva. Olyan erőforrás ez, amely ha együtt dolgozna s az Egyesület kebelében a testvéries összetartást, egységet tartaná szem előtt, a legnagyobb magyar testületté tehetné az Amerikai Magyar Református Egyesületet. Nekünk, akik Krisztust szolgáljuk, nem szabad elfelednünk azt, hogy egymásnak munkatársai vagyunk. Egymást teljes erővel kell segítenünk. A vezérek nem nyerhetnek csatát, ha nincsennek hűséges önfeláldozó katonák a hátuk megett. Ott vannak egyházi elöljáróink, egyleti vezető testvéreink: ezeknek össze kellene fogniok ebben a jubileumi esztendőben s negyven esztendei munka után azzá tenni az Egyesületet, aminek már régen lennie kellett volna: az amerikai magyar reformátusságnak a legerősebb várává. Legyen szabad egy pár eszmét felvetni a jubileumi esztendővel és a tagszerzéssel kapcsolatban. Az első gondolatom az, hogy a jubileumi esztendő ideje 1936 julius elsőtől 1937 julius elsőig legyen. Amint azt megírtam, az Egyesület 1896 julius 5-ikén alakult meg, de munkálkodását 1897 február 15-én kezdette meg s mindazokat, akik 1897 április elsőig léptek be, alapitó tagoknak tekintette. A logikus dolog tehát az, hogy a jubileumi esztendő ezeket a határidőket is magába foglalja. A második gondolatom az, hogy a jubileumi ünnepségek Trentonban kezdődjenek és Pittsburghban végződjenek, úgy azonban 1937 február 15- ikén Clevelandban legyen a jubileumi összejövetel. Miért említem Pittsburghot? Azért, mert a pittsburghi és vidéki magyar református egyházi és segélyző egyletnek a csatlakozása olyan hatalmas lökést adott, hogy az első nagygyűlésen már közel ezer tagunk volt. A harmadik gondolatom az, hogy a szervezés munkájába be kell vennünk, be kell kombinálnunk a nőket is. Női osztályokat kell szerveznünk. A Református Egyesületnek kezdettől fogva van egy női osztálya. A pittsburghi Lorántffy Zsuzsánna Egylet. Én már egyszer beszéltem e felől a mi vezető asszonytestvéreinkkel, ők a gondolatot helyesnek tar(Folytatása a 3-ik oldalon.)
