Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-12-17 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7-ilc oldal KARAFFA BECSÜLETE Az ártatlanok könyörögtek, térden csúsztak eléje; az pedig fenyegeti őt, Karaffa Antalt, az eperjesi vértörvényszék mindenható urát. — Vigyétek le a börtönbe! — Hahaha! ... Ez az osztott konc, kegyelmes hóhér!... Nem fogott meg a jók átka, fogjon meg a legátkozattabb gazembernek az áldása . . . Nőjj nagyra, hóhér, legyen tengersok rablott kincsed, de — veszitsd el az eszedet . . . Elhurcolták. Hogy mi történt vele, nem tudta meg soha a világ. A jó embert megsiratják, egy ideig megemlegetik s végül is el szokták feledni; a rossz embert nem siratják meg, de őt is elfeledik. Az eperjesi börtönök sírjának hallottaival nem igen számolnak be, főleg ha nincs, aki számon kérje őket. Karaffa bort hozatott fel, tüzes magyar bort. Ivott. Nem vidám társaságban, hanem egyedül. Látszólag volt csak egyedül . . . valójában sokan-sokan voltak körülötte. Lelke szemeivel látta őket. Ismerte őket mind. Mikor először látta, egészséges, szép arcú magyar urak voltak, akik nem remegtek a tekintetétől . . . Aztán néhány nap alatt a szeme láttára elsorvadtak, véres homloku, megbélyegzett kezü-lábu félholtakká váltak; mikor a hóhér bárdja levágta fejőket: már egy csepp vér sem szivárgott ki a törzsükből. Mig a fejők nem gördült le, tudtak sírni és könyörögni, mikor fej nélkül járultak elébe: táncra szólították fel, őrületes haláltáncra. Dicsérték őt a dicsőséges generálist . . . — Te vagy a legvitézebb ember a császár hadseregében, Karaffa Antal ... te vagy ... a halálra kárhozatottaknak a gyönyörűsége . . . Neveddel fogják késő unokák rémitgetni a gyermekeiket . . . Jövel táncra velünk! Vége immár a vérpad iszonyatának, mulassunk . . . ! Ha bort iszol is, igyál vörös bort Karaffa, az hasonlít a vérhez, pedig a vér becses, drága folyadék, olcsó volt neked. Karaffa ivott. Szemei nem láttak tisztán, mintha az elméje is elborult volna olykor-olykor. Zavaros beszéde után nem tudták eligazodni az emberei, felgerjedő dühösségétől féltek. Ha azok, akik nagy hatalma miatt irigyelték, avagy mindenható befolyása miatt féltek tőle: látták volna, miképpen mulat egymagában, milyen ijedten rezzen össze minden kopogtatásra, bizonyára belátják, hogy az eperjesi ma- gyargyülölő generális alapjában véve szánandó ember, hasonlatos a gonosztevőhöz, minden percben azon évődik: — Hátha rajta kapnak . . . S mi lesz vele akkor, ha a bor tüze el nem kábítja többé, ha homlokára süti bélyegét a nyugtalan lelkiösméret s a császári generálist fényes ruhája, tömérdek kincse nem menti meg a bukástól? . . . Az isten igazságos, Karaffa Antal, őt megtagadhatod, ha benne vad lelked gyönyörűségét találja, de büntető kezét ki nem kerülheted . . . A SÚJTÓ KÉZ Magyarország megtelt az eperjesi hóhér szörnyűséges tetteinek hírével. Iszonyodva adták szájról-szájra, meg sem tóditották, elég hihetetlenül hangzott a maga mivoltában. A megalázott, vérig sértett nemzetnek tűrnie kellett, mert a panasz, a feliratok mind nem változtatták meg a helyzetet. A bécsi kormány tagjai azonban végre maguk is meg- sokallották; Karaffa jelentési, s a Karaffáról Bécsbe szállingózó hirek méltán gondolkozóba ejtették őket. A császár kiadta a rendeletet, melyben az eperjesi vér- törvényszéket feloszlatja s kedvelt hívét Bécsbe visszahívja. A császárnak ez a kedvelt hive Karaffa Antal volt. És azok a szerencsétlenek, kik a halál rémes képével gyötrődtek heteken át, akikre még nem lehetett rájok bizonyítani a bűnt: kikerültek a sötét börtönökből . . . Az erkély, ahonnan Karaffa a kivégzéseket nézte, üres maradt aztán, üresek a szobák, hol a halálos Ítéleteket sziv- ttlenül aláirta . . . ő maga felköltözött fényes palotájába, hogy élvezze a gazdagságot, tündököljék a gonoszul harácsolt kincsekkel. Nem gyönyörködhetett sokáig, nem bámulhatták sokáig, mert gonosz vége lett...Amit ezer. meg ezer ember szeméről elragadott, szivéből, kitépett,, őt magát is kerülte az álom, nem volt nyugta; megháborult az elméje, dühöngő őrült lett, kitől mindenki futott. ■/,' Az ezerek meg ezerek átka fogta-e meg, vagy annak a féleszii kémnek áldása teljesedett-e be rajta? Emléke él s emléke fájni fog a magyarnak még sokáig . . . sokáig . . . (Vége) A meghűlésről Nagyon aktuális téma ez, melyről egy német folyóiratban a következő figyelemre méltó dolgokat olvassuk: Az emberek a hideget és a meghűlést a legrégibb időktől kezdve összefüggésbe hozták egymással, de az újabb búvárkodások kimutatták, hogy a meghűlésből származó betegségek nem a hideg nagyságától függnek. Éppúgy lehet meghűlni akkor, amikor “betör” a hideg, mint akkor, amikor a meleg “tör be” — váratlanul és alattomosan. A meghűlés nem abból származik, hogy a levegő hőfoka kicsiny, hanem abból, hogyan éri testünket a levegő hőmérséklete, vagyis a lehűlés élettani tényezőjét, melyet nem a levegő hőmérséklete, hanem főként a szél erőssége befolyásol. A szél általában az időváltozások idején erős. A tél erőssége a meghűlésből származó hurutokat és a hurutokhoz közelálló spanyolt idézi elő, amig a tulajdonképeni gyulladások leginkább a hideg betörésekor jelentkeznek. A hideg idők beállta előtt sokat kell gondolnunk arra, hogy hogyan öltözködjünk és hogyan táplálkozzunk? Erre nézve a köztapasztalat azt mondja, hogy minnél melegebben és minnél nagyobb gonddal “öltözködünk” annál inkább ki va- . gyünk téve annak, hogy alattomosan ránktör a nátha s olyan észrevétlenül elcsípjük a “meghűlést,” hogy sokszor fogalmunk sincs arról, hogy tulapdonképen mikor, hogyan és hol kaptuk azt meg? Edzzük tehát állandóan testünket. Mossuk le minden reggel felkelés után jó hideg vizzel s töröljük szárazra a testünket lemosás után. Öltözködjünk ész-szerüen: nem tulmele- gen de hanyagul sem és táplálkozzunk sokkal jobban, mint nyáron. Sokan bizonyos diétákat Írnak elő úgy télire, mint a nyári időszakra. Maguk az orvosok — legalább is 55 per cent-jük nem hisz ezekben a diétákban. A rendszeres és elővigyázatos táplálkozás többet ér, mint mindenféle étkezési tilalom. Diétákra csak bizonyos .... betegségeknél, mint Magyarhoni h’rek (Folytatás az 5-ik oldalról) a községtől mintegy húsz kilóméternyi távolságban levő hegységben, az Ugolc- patak mentén barlang van, melyben néhány száz évvel ezelőtt rablónők laktak. — Ezek csak éjnek idején jöttek elő rejtekükből, végigrabolták a környéket, majd visszatértek a barlangba és ott vigadoztak. A tanító a népmese alapján kutatni kezdett; többször kirándult Széleslonka határába és kereste a mesebeli barlang bejáratát. — Kutatása most eredménnyel is járt. Az Ugolc patak kies fekvésű keskeny völgyében egy barlang bejáratára bukkant. A barlangban csodálatos világ tárult eléje. A barlangot óriási kiterjedésű és gyönyörű zöldszinü cseppkövekből álló alakulatok di- szitik. Eddig két hatalmas üregbe sikerült behatolnia. A bejárattól nem is messze templomhoz hasonló térség van, amelynek egyik sarkában gyönyörű zöld színben játszó oltárszerü cseppkőa- lakulat áll. Ferencsuk tanító a barlangot egyedül nem tudta átvizsgálni s ezért kutatásainak eredményéről jelentést tett a hatóságoknak. A közel jövőben geológusokból álló bizottság fog kiszállni a helyszínre. AHOL CSAKIS A CSEH GIMNÁZIUMRA TELIK Mint a “Prágai Magyar Hírlap” írja, az ungvári magyar gimnázium bizottsága évről-évre megújuló harcot folytat a magyar gimnázium visszaállitása érdekében. Ez évben két beadvánnyal fordult a kormányhoz és mindkettőre különböző választ kapott. — Az efryik válasz azt mondja, hogy nincs pénz a magyar gimnázium felállítására, a másik pedig arról értesíti a bizottságot, hogy a kormány elkészítette az Ungváron épitendő cseh gimnázium terveit. például vesebajuál, cukorbetegségnél, stb. kell gondolnunk, de ha nem szenvedünk krónikus bajokban, szükségtelen a diétázás. Azt is inkább a divat kapta fel, mint az egészségügyi közszükséglet. v
