Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-10-29 / 39. szám
Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1986. REFORMÁTOROK Entered as Second Class Matter at the * Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 1986. LAPJA VOL. XXXVII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, OKTÓBER 29, 1936 No. 39 SZAR^ A wittenbergi vártemplom ajtaja előtt Á berlini gyorsvonat zakatolva rohan velem a szász krumpliföldek között. Bitterfeldben át kell szállanom, magyarázza a kalauz, mire egy barátságos arcú utitárs rögtön mellém ül menetrenddel a kezében és elkezd magyarázni. Beszélgetésünk során elmondja, hogy 56 éves és lelkes tagja a Nemzeti Szoc. pártnak, pedig előbb kommunista volt. Beszél a magyar barátságról és arról, hogy Németország alkalomadtán hét-nyolc milló embert is fegyverbe tud szólitani. Bartátságosan meghiv, ha arra járnék. Bitterfeldben ő is kiszáll és Heil Hitler kiáltással búcsúzik el tőlem. Személyvonattal utazom tovább Wittenberg felé. A kocsiban asszonyok panaszkodnak arról, hogy vajat és disznóhust nem lehet már tetszés szerint vásárolni. Aki három fontot akar, kap egyet. A hangulatoknak ezt a színjátszását uton-utfélen tapasztalni Németországban. Fantasztikus méretű lelkesedés. Komor jövőért aggódó panaszkodások. Fenyveserdők mellett zakatol a vonatunk. Az árok parton meghúzódó nyirfák fehér szegyélye éles elleniében áll a sötétszinü fenyőkoronákkal. Egy Hamburgból utazó fiatal kislány szinte sóhajtva jegyzi meg: erre mifelénk északon már csak tülevelő fák vanak. Lassan beesteledik. Messziről lehet látni a rheindorfi mérgesgázgyárak lobogó, sárga lángnyelveit. Már kigyultak a lámpák, mikor bedöcögtünk Luther yárosába. Egyik gyümölcsárusbódénál megérdeklődöm, hol lehetne olcsón és jól megaludni. A Kolostor udvarhoz címzett szállodát ajánlja. Három perc múlva már ott is vagyok. “Zsidókat nem szívesen látunk” felírás fogad az ajtón : Isten hozott helyet. Önkénytelenül zsebtükröm után kotorászok. Egyszer Strasszburgban már összetévesztettek. A pincértől kérek bővebb információt. Szembe velünk húzódik a Kolostor. Luther lakóháza 1508-tól 1546-ig. Ma azonban alig láthatok már valamit, mivef mindjárt hét óra. De holnap nekem korán tovább kell utaznom. Vál- lamra csapom hűséges utitársamat a fényképezőgépemet és elindulok megkeresni a régi Wittenberget," Lutherrel. Melanchtonnal, Bölcs Frigyessel, Bora Katalinnal és a reformáció többi csendesen pihenő alakjaival. Amint belépek a kolostor nehéz tölgyfa-kapuján, csend, titkos sötétség és nyugalom fogad. A 'csendet és nyugalmat csak kiegészíti az udvar egyik sarkában csordogáló forrás egyhangú csobogása. A kolostor állítólag 1502-ben telepedett le Wittenbergben, de az ódon épület nehéz román stílusa régebbi eredetre vall. Amig.az öreg császárszakállas gondnok, aki e^v kicsit csodálkozik a késői látogatáson, elkészül, leülök egyik sötétlombu tölgy alatt meghúzódó kis fapadra. Ha megtudnának szólalni ezek a kövek és falak, sokat tudnának regélni arróLa sovány Ágoston-barátról, akit Isten itt választolt ki árrá, hogy az Ige tiizcsóvájával felgyújtsa az egész világot. Már bent járunk a Luthermuzeummá alakított kolostor termeiben. Luther szobája szerzetes korában. Itt vivődött, tusázott, harcolt az Istennel. Végső kétségbeesésében itt szakadtak fel lelke legmélyéről az Isten előtti teljes megsemmisülés szavai: Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. A már nős Luther lakószobája eredeti állapotában. A sarokban hatalmas kályha. Középen nehéz töígvfaasztal. Az ablaknál beépített székszerü bútordarab. A vezetőm lelkesen magyarázza, hogy itt sz?okott ülni a nagy reformátor esténként a feleségével, akit tréfásan Herr Kathe- nek, Katalin urnák szokott szólitani. Innen nézegették együtt gyermekeiket, a kis Lenchét, akit korán elragadott halál s aki miatt Luther egy ideig valóságos búskomorságba esett. Látom Katalin asszonyt, aki mintapapné volt egyébként is. Lépései már reggel ötkor ott kopogtak az Öreg padlókon s éppen ezért el is nevezte őt férje: Wittenberg hajnalcsillagának. Az előadó teremben — ott áll Luther kathedrája, ahonnan a Szentirást magyarázta a kigyultszemü hallgatóságnak. Másik teremben munkái és levelei. Ernitt a két Cranach Lukácstól festett arcképei. Az a csontos sovány, valószínűtlen, az öregebb Cranach munkája az lehetett az igazi Luther. Ilyen túlvilág felé tekintő tompafény ülhetett a szemében, mikor a wittenbergi zavargá- , sok miatt odahagyja wartburgi biztos rejtekhelyét és a veszélyre figyelmeztető választó fejedelemnek azt írja visZ-- sza: “Aki letörhetetlenebbül hisz, az van legjobban megvédve. Felséged nem hisz, tehát nem tud engem sem meg- védelmezni.” Becsapódik mögöttem a kolostor nehéz kapuja. Már a piacon járok. Megint egy darab középkor. A várostemp- ; lom hatalmas kéttornyú épülete belevész a sötétségbe. Itt tartotta Luther Wartburgból visszatérve, hatalmas pré-' dikácóit 1522. március 9"től 16_ig. Szemben velem a régi városháza ódon épülete, előtte a téren Luther és MclanqV , ton szobra. Tovább megyek. Valami mást keresek még. V A várostemplomot, ahol 1517-ben a Mindenszentek ünne-.‘ pére felsereglő tömeg élámuló csodálkozással olvasta az előtte való nap kiszegezett tételeket. Már ott vagyok a . vártemplom mellett. A magasságbavesző torony kupolája.' < alatt inkább csak sejteni, mint olvasni lehet: “Erős várunk' - ; nékiink az Isten.” Az az ajtó melyre Luther tételeit ki ze- gezte 1760-ban a város ostroma közben elégett. Az 18Í>'7-~' ben felavatot mostani ajtóra ércből van fák;: la pácsolva a 95. tétel. Felette a megfeszített Megváltó s előtte tőre- * delmes alázattal és bizakodó hittel térdepel Luther é$ Met lanchton, az első kezében tartva az egyház igazi kincsét, * a szent Evangéliumot (L. 62. tétel) tartalmazó nyitott I Szentirást, a második pedig az Augsburg! 'Hitvallást. » Háttérben Wittenberg képe: azé a városé, ahonnét diadal- •« más kürtzengéSsel elsőnek zengett fel a reformáció nagy * parancsszava: Nem emberi hagyományokat, nem filozó- * fiát. nem világi hatóságok kegyét kereső hizelkedéseket - kell ennek a világnak hirdetni, hanem a tiszta Evangéliumot. . Sötét van és csend. Bent a templom titokzatos csendjében alusszák békés álmukat, a reformáció nagy alakjai: Luther, Melanchton, bölcs Frigyes, állhatatos lános. Fölöttem fompa berregéssel három katonai repülőgép cirkál. .. Nagyon kicsinek és nagyon tehetetlennek’ érzem magamat . . . Felfelé meresztem szememet, a torony kupolája alá, ahol az előbb Luther énekét olvastam . . Ott is sötét van . . . De mégis . . . Egy valahol a környéken égő reklám idáigvil^gitó irgalmánál fogva egy szót ki lehet olvasni: ISTEN ... •i A Fáber Kovács Gyula . Naplójából
