Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-07-03 / 26. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev. Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. HOL A SEGÍTSÉG? “Vájjon mit miveitek a meglátogatásnak és a meszünnen rátok jött pusztulásnak napján. Kihez futtok segítségért és hol hagyjátok dicsőségteket?” Ézsaiás 10:3. ZSAIÁS PRÓFÉTA abban a keserű elbusulásban, amely elöntötte lelkét, jól látta, hogy bűnei hová fogják juttatni népét. A nemzet bomlófélben volt, mert erkölcsi ereje meglazult. Hitét már akkor átszőtte mindenféle pogány behatás s az Istennel kötött szövetséget a pogányokkal kötött szövetséggel akarta pótolni. Külsőleg az erő látszata még meg volt, de belül semmi sem tartotta össze a nemzetet, úgy, hogy a próféta joggal félt az eljövendő időktől, amikor majd a nemzeti csapások korszaka következik, amikor ezek a megpróbáltatások fogják próbára tenni népét. Hogyan fogja a nemzet akkor megállani a helyét, amikor ennek a kemény próbának az ideje eljön? A messzünnen jövő pusztulás milyen lelkiállapotban találja majd azt a népet, amelynek múltja ugyan dicsőséges volt, amely dicsőséget azonban a jelen bajai elé nem lehet paizsul odaállítani? Ezt a kérdést teszi föl a próféta s a feleletet nem is várja, mert attól fél, mit a saját lelke is megmond neki, hogy az igazi, nehéz próba össze fogja törni népének amúgy is gyönge lelkét. Mit csinálsz a látogatás és a messzünnen rád jövő pusztulás idején? Olyan kérdés ez is, amely nemcsak egyes emberekhez, hanem egész országok népéhez is szól. Hogy életünk nem fog mindig simán, baj nélkül folyni, azt nagyon jól tudjuk. Ha az élet még nem próbált meg bennünket, tudjuk, hogy valamikor ez a próba is eljön. Ha eddig sohasem volt okunk a szomorkodásra: valamikor bizonyosan lesz. Ha még nem állított bennünket a sors koporsók mellé: valahol áll már az a fa, amelyet koporsóvá ácsolva, mi is a könnyeinkkel fogunk öntözni. Egészséges vagy és soha orvos kezében nem voltál? Várj, majd leszel. Nevettél halálon, pusztulásán? Csak türelem, valamikor a magad pusztulásának ideje is elkövetkezik! Az élet lassan közelgő, de kérlelhetetlenül mindig közelebb nyomuló nehéz látogatásai számára öntudatlanul is gyűjtögetjük az erkölcsi erőt. Érezzük, hogy az élet harc s ebben a harcban mi vagyunk a gyöngébbek. Uttalan erdőben járunk, amelynek rémei ellen örökös éberséggel kell védekeznünk, hogyha bármikor toppan elébünk is a veszedelem, hogy végezzen velünk, készen legyünk a védekezésre. Erre a lassan összegyűjtött erőre talán sokáig nem lesz szükségünk. Talán magunk sem tudjuk, hogy megvan bennünk, mert nem tudjuk, hogy mire lennénk képesek az élet különböző körülményei között. S ha a nagy próbák ideje elkövetkezik, mik leszünk? Hősök vagy gyávák? Egyik sem. Egyszerűen csak azok, akiké az erőgyűjtés idején fejlesztettük magunkat. Nem akkor leszünk hősökké vagy gyávákká, amikor a sors valami nagy dolgot követel tőlünk. Ilyenkor egyszerűen csak azt mutatjuk meg a Biblia olvasási kalauz Emlékvers: Isten légy irgalmas nékem bűnösnek. Lukács: 18:12. Hétfő: Tanuljunk imádkozni. Máté 6:5—8. Valaki azt mondotta, hogy mi azért imádkozunk, mert az imádkozás szükséges. Valóban a léleknek szüksége van az imádkozásra. Az imádkozás üditő harmat, jótékony eső. Napfény, amely nem csak világosságot nyújt, hanem gyümölcsöt is érlel. Közülünk mindenki az édes anyjának ajkáról tanulta meg az első imádságot. Az életben mindent elfelejthetünk, de azt az imádságot, amit az édes anyánktól tanultunk, soha el nem feledjük. Az imádkozásról Jézusnak a tanítása szerint kell gondolkoznunk s az ő tanítását kell követnünk. Imádkoznunk valóban csak úgy lehet, amint azt Jézus tanítja. Egyedül kell lennünk Istennel. Nagy szomorúság, bánat s a bűntudat akkor lehet őszinte, hogyha egyedül vagyunk Istennel. A valódi imádság nem szavaknak a sokasága, hanem csendes beszélgetés Istennel, aki nyilván tudja minden gondolatainkat. Imádkozzunk azért mindig úgy, mint Jézustól tanultuk. Jóságos Istenünk légy velünk és taníts minket imádkozni! Kedd: A tökéletes imádság. Máté 6:9—14. Jézus nemcsak azt mondotta meg, hogy miképen kell imádkoznunk, hanem ő maga mondotta el a tökéletes imádságnak a mintáját. Az ő imádságában benne van mindaz, ami a mi imádságunknak a tartalmát képezheti. Olyan imádság az ő imádsága, mely mindaddig fog élni, amig csak ember lesz ezen a világon. Erőnek forrása, reménységnek az élesztője. Megnyugvás az életnek ezernyi baja között. Vigasztalás és felemeltetés. Kora gyermekkorunktól mindaddig, amig az életben vagyunk előkészítők az örökéletre, a Vele való találkozásra. Atyánk add nekünk a te kegyelmedet és bocsássad meg a mi bűneinket! Szerda: A hit és imádság. János 14:11—20. Az imádságnak csak akkor van értelme és értéke, ha hiszünk ö benne. Aki meghallgatja kérésünket és megadja azt, amit ö tőle kérünk. Hit nélkül az imádság csak üres szóhalmaz. A hitből fakadó imádság a valódi jóillattétel Istennek az oltárán. Kérésünket Isten nem a magunk érdeméért hallgatja meg. Hiszen nekünk nincsen semmi érdemünk. Jézusnak a nevében kell imádkoznunk s ha valamit kérünk az ő nevében, Isten megadja Jézusnak az érdeméért. Jézusban való hitünk lesz tehát az alapja annak, hogy imádságunk kedves legyen Isten előtt. Aki nem könyörög hittel, Istentől az áldást nem nyer! Csütörtök: Az alázatosság az imádságban. Lukács: 18:9—14. Jézus ebben a szent leckében két imádkozó egyént mutat be. A ke- vély farizeust és az alázatos, a bűneit megbánó publikánust. A farizeus nem tagadja meg magát imádságában sem. Kevélykedik és elbizakodva imádkozik. Hálákat azért ad Istennek, mert nem olyan, mint a többi emberek. Kiválóbbnak tartja magát, mint a vámszedő, ő böjtöl s megadja dézsmáját mindabból, amit szerez. A vámszedő nem kevélykedik. Beismeri, hogy ő bűnös ember s ezért csak azt sóhajtja: Isten légy irgalmas nekem bűnösnek! Ha igy imádkozunk, akkor meghallgatja Isten imádságunkat. A vámszedő megigazulva ment haza s a farizeus imádságának azonban nem volt meg a megnyugtató, felemelő, megigazító hatása. Isten, tudjuk, hogy aki megvallja az ő bűneit s Hozzád megtér, azt Te nem hajtod el magad elöl, hanem befogadod a te irgalmadba Jézusnak az érdeméért! Péntek: Bátorítás az imádkozásban. Lukács 11:9—13. Bátorításra mindig szükségünk van. Sokszor vesz rajtunk erőt a csüggedés. Sokszor csaknem kétségbeesünk, ha életünk napját felhők borítják el. Hová menjünk, kinél találjuk meg a bátorításnak az erejét? Ki emel fel és kitől nyerünk biztatást? Egyedül Istennél, aki Jézus által azt jelentette ki nekünk: Kérjetek és megadatik nektek. Keressetek és találtok. Zörgessetek és megnyitta- tik nektek. Imádságunkban bátorítás van, mert aki kér kap, aki keres talál, a zörgetőnek megnyittatik. Kérjünk, keressünk és zörgessünk! Isten meghallgat minket! Aki kérésében haboz, Az Tőled üres választ hoz. De mi Krisztus érdeméből, Nyugodt szivvel lévén erről, Hogy megadsz valamit kérünk, Kérésünkhöz AMENT kötünk. sorscsapás villámfényénél, hogy kik voltunk mindig: kemény katonái-e az életnek vagy gyáván, siránkozva reszkető emberek, akik apáik dicsőségével takargatják magukat s annak alapján tartanak jogot a jövendőhöz .....? A próféta szavaiból kiérzik, hogy nem sokra becsüli az olyan embereket, akik a “messzünnen jött pusztulás” napján másokhoz futnak segítségért. Mit akar ezzel mondani? Semmi egyebet, mint azt, hogy minden baj idején a legelső erőforrás mindenki számára önmaga, a saját lelke kell, hogy legyen. Ott kell felhalmozva lennie annak az első tartaléknak, amely keresztül segiti minden bajon. Messzünnen jött pusztulás napjai szakadtak a magyar nemzetre is, amelynek régi dicsősége halvány fénnyel csillog elő a múltból. Kihez fut segítségért ? Idegenekhez-e, vagy a saját leikéhez? Ma már tudnia kellene. Vasváry Ödön.
