Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-07-03 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-ik oldal Szombat: A buzgó imádság. 63-ik Zsoltár. Sokszor észrevesszük magunkon, hogy amikor imádkozunk, nincs meg a kellő hangulatunk és igy hiányzik imádkozásunkból annak egyik lényeges alkotó része, a buzgóság. Buzgóság nélkül hiába imádkozunk. Buzgóságunk az a forrás, amelyből áldás fakad fel. Úgy kell imádkoznunk, mint Dávid imádkozott. £e«mjuhozó lélekkel abban a tudatban, hogy Istennek kegyelme jobb az életnél. Úgy kell Istennek kegyelmét sóvárognunk, mint a kiasszott, elepedt föld sóvárogja a vizet. Az ilyen imádságban van megnyugtató erő és felemeltetés! Hozzád minden nap sóhajtok! És óhajtok! Te nagy irgalmad szerint, Kegyelmezz meg óránkint. Vasárnap: A bűnbánó imádsága. 38-ik Zsoltár. Miután mindnyájan elestünk, alá vagyunk vettetve a bűnnek, a bűnnek súlya rajtunk van s agyon gyötörne bennünket, erőtlenekké lennénk és szivünk keserűsébe miatt jajgatnánk folytonosan, ha nem tudnánk imádkozni töredelmes bünbá- nattal s ha nem tudnánk, hogy az Ur előtt van minden mi kívánságunk. A gyötörtetés idején várnunk kell az Urat. Óh hallgass meg engemet Uram, Isteni Valljuk be azért Isten előtt a mi bűneinket. Óh tudjuk, hogy ki megvallja És átalja bűneit S hozzád megtér. Azt nem hajtod el előled, Sőt Te Tőled bünbocsánatot az nyer. Ámen. NEGYVEN ÉV (Folytatás az 1-ső oldalról.) Egyesületünk volt az első a nagy magyar testületek között, sanely bevezette a korszerinti havi fizetéseket. Ebben is jó példával járt elől a többi nagy magyar egyesületek előtt. Istennek hála ezt a nagy újítást is minden nagyobb baj nélkül úszta meg Egyesületünk s ma minden haladásunknak és smyagilag való megerősödésünknek ez képezi az alapját, hogy Egyesületünk teljesen modern alapokon dolgozik és sokkal többet ad, mint amennyit akármelyik testvéries alapon dolgozó egyesület adhat. Meg kell említenünk azt is, hogy Egyesületünk volt az első, amelynek saját hivatsdos lapja volt. 1897-ben már saját lapunk volt, sunelynek a cime ŐRÁLLÓ volt. Ezt a lapot 1899-ben Pittsburghban kötelező hivatalos lapul fogadta el a közgyűlés, de sajnos, hogy nem mindenki tudott felemelkedni arra a magasságra, hogy mit jelentett ez a lépés és mit jelenthetett volna az egész magyar református életre, ha ezt a lapot mindeddig az ideig fel lehetett volna tartani. Nagy lépés volt az Egyesületnek az életében a Szövetségi Charternek a megszerzése s ez tette lehetővé azt, hogy Egyesületünknek a központja ma már Washingtonban, az Egyesült Államok fővárosában van. Midőn ezekre a nagy eseményekre hálásan emlékezem visz- sza, legyen szabad azt kérnem testvéreimtől, hogy ezt a nagy magyar református intézményt minden testvérem tartsa magáénak. Ezért dolgozni, munkálkodni s benne élni gyönyörűség. Ezt a jubileumi esztendőn fel kell használnunk arra, hogy a régi álom megvalósuljon. A jubileumi esztendőben mindnyájan teljes erővel és lelkesedéssel dolgozzunk azért, hogy a negyvenedik esztendőre TÍZEZER TAGGAL MENJÜNK ÁT. Tízezer tag. Ez legyen a cél ebben az esztendőben! Ez lesz a legszebb jubileumi ajándék, ha minden tag ennek a célnak az érdekében dolgozik! Teljesedjék be rajtunk Mózesnek áldása: “Boldog vagy Izrael! Kicsoda olyan mint te? Nép, akit az Ur véd, a te segítségednek pajzsa és aki a te dicsőségednek fegyvere! Kalassay Sándor. ELŐFIZETETT-E MÁR A REFORMÁTUSOK LAPJÁRA? FRANK J. ULLRICH ÉS FIAI, INC. A New Jersey magyarság legkedveltebb TEMETÉSI RENDEZŐJE. 47 Fountain Ave., Trenton, N. J. Phone: 9002. 33333333333333333333333333 Phone: 1130 JENKINS & BROWN FUNERAL DIRECTORS with Chapel 144 PLEASANT STREET MORGANTOWN, W. VA. a 3 B I 8 a a * a jjj Temetésrendező és balzsamozó j{j 3 Kocsik, székek minden alka- 3 3 lomra. A gyászfelek a házi ká- $ polnát, ima termet díjtalan j!j | használhatják. 33333333333333333333333333 Phone: MELrose 2908 LOUIS A. BODNÁR temetésrendező és balzsamozó. Kocsik és székek minden alkalomra. 3929 Lorain Ave., Cleveland, O.- 8 szándékosan nem szólt az asszonynak. A fiú lassan ballagott a szekerek után. Eszébe jutott utolsó sétája édes apjával. Azóta mennyi levél lehullott a fákról és mennyivel sárgábbak, mint voltak szeptember végén. Eszébe jutottak édes apja szavai a vándor falevélről, mit vihar sodort le fájáról. A béresek már megállották a szekerekkel, már javában hozzáláttak a fa átrakásához. Nem sokat törődtek a gyermekkel. Az pedig ment, ment, elmerengve a hulló falevelén, családja pusztulásán, rá-rágondolva Pali bátyjára, a ki talán ép ily árván, egyedül űzetik tova, mint ő. Mindig beljebb haladt, mindig messzebb a rengetegbe. Csak nagykésőn vette észre, hogy immár egyedül járja az erdőt, hogy eltévedt. Szétnézett. Sehol senki és semmi. Se vad, se ember, se hajlék. Csupán az ut, a mely tovább vezet, s a zörgő falevelek az utón és ut mellett, az ő hangos, elválhatatlan barátai. Lassanként úgy tetszett, mintha a levelek százai-ezrei mind felkerekednének s kisérnék őt vándorutján. S mintha folyton nőne e kiséret s mindig tarkább és színesebb lenne. És mindig mélyebb az avar. Az ut is mind jobban elveszett. Már-már nem is ut volt, hanem csak amolyan csapás, amelyen vaddisznók s szarvasok törtetnek át a forráshoz szomjuk csilapitá- sára. De azért nem tért vissza. Úgy érezte, hogy valami parancsoló ösztön kényszeríti a továbbmenetelre. Bárhova jusson is ki az erdőből, rosszabb helyre nem mehet, mint a honnan- 5 apjától tanult. Ez fájt Gábornak, de még jobban az édes anyjának. Annyira fájt, hogy másnap a reggelinél Jóskának kisebb csésze tej jutott. Délben már ráütött a Jóska kezére, hogy miért veszi ki a csirkéstálból a legjobb falatot. Pedig csak szárnya volt. Gábor sem nyughatott. Egyik kihívása a másikat érte. Jóska azonban türelmes és erős volt, már a mennyire egy ekkora fiútól kitelt. Türelmes annyiban, hogy az apró boszantásokra rá sem hederitett. Még akkor is tudott magán uralkodni, a mikor Gábor vakmreően azt kockáztatta meg, hogy a Jóska apja nem tudott úgy latinul, mint az ő praeceptora. Noha ez már nagyon fájt. Erős volt, mert amikor Gábor bírókra hívta ki, hir- telenében úgy földhöz teremtette az elbizakodott ellenfelet, hogy annak volt mit tapogatnia. De a mikor ezt a jelenetet a konyhaajtóból Deme- terné asszony meglátta, vére a fejébe, esze onnan sietve el és messze szált, fogta a seprüt s annak nyelével Jóskát alaposan megtestelte. A gyermek restelkedett, bocsánatot kért, de nem sirt. Annál jobban orditot Gábor. A megsértett anya úgy'érezte, hogy a büntető igazságszolgáltatás még nem végezte el dolgát. Meg- reszeltette nyelvét -- oh, micsoda nyelv volt az! ha hallottátok volna, nem kívánjátok vala látni! -- s aztán megfeszítette emlékező tehetségét. Jóska jelentéktelen botlásait, szóra sem érdemes ügyetlenkedéseit fertelmes vétkekké, undorító bűnökké futta fel. Kiterjeszkedett a
