Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-05-23 / 20. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Published by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Prof. Alexander Tóth, D. D., President EDITORIAL COMMITTEE: Rev. Louis Varga, Rev, Sigmund Laky, 221 Johnston Avenue 737 Mahoning Avenue Pittsburgh, Pa. Youngstown, Ohio. PUBLISHING COMMITTEE: Rev. Andrew Kovács, 307 Spring Street, Brownsville, Pa. Paul Téglássy, 200 Johnston Avenue, Pittsburgh, Pa. RATES: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. PUBLICATION OFFICE: 4829 Second Ave. — Pittsburgh, Pa. ASSZONYI BIZTATÁS “Ha meg akart volna ölni az Ur minket...nem mutatta volna nékünk mindezeket, sem pedig nem hallatott volna velünk ilyene­ket.” — Birák könyve 13:23. F ÉRJ ÉS FELESÉG beszélgetnek ebben az ősrégi törté­netben. A férj lelke, csüggedtebb, ő a félénkebb a ket­tő közül. Talán a beszélgetés már - már szóváltássá kezdett fajulni, amikor az asszony, az utolsó szó jo­gán befejezi a beszélgetést ezekkel a szavakkal. Manoáh és a felesége volt ez a pár ember, akik a nagyere- jü Sámson szülei lettek. Angyali jelenés adja tudtokra, hogy régi vágyuk teljesedni fog. A házaspár szivét soha nem érzett boldogság tölti el, de a végén a férfi nehéz aggodalommal só­hajt fel. “Meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk!” Erre vág vissza az asszony a fenti szavakkal: “Ha meg akart volna ölni minket az Ur, nem mutatta volna nekünk min­dezeket. . . ” Ez az egyszerű asszony ugylátszik, jobban tudott követ­keztetéseket levonni, mint a férje. Azokat a jeleket, amelyek­ről beszél, együtt látták, együtt örültek nekik. Egyformán szóltak mindkettőjüknek, hiszen közös vágyuk beteljesülését Ígérték. És mégis, amikor az Ur követe elmegy és nem jön vissza többé, a férj a halált kezdi emlegetni. Nem látja, hogy a felesége arca átszellemült fényben ragyog, mert hisz abban, amit az Ur követe mondott nekik. Az a fájdalom, amit egy-egy ember érez, voltaképen nem más, mint az a fájdalom, amely egy egész nemzet szivét gyötri. A nagy tükördarab, amely tökéletesen visszaadja az elébe tá­ruló képet, tükör marad akkor is, ha ezer darabra törve, darab­jai már csak egy-egy apró töredékét tudják visszaadni ugyan­annak a képnek. De az a kis darab épen olyan igazi tükör, mint a nagy. Az egész nemzet közös fájdalma igy születik új­já, ismétlődik meg, öröklődik át azokban a különálló szivek­ben, amelyekből a nemzet elvégre mégis áll. Amit a magányos parányi ember érez, ugyanaz, mint ami az egész nemzet látha­tatlan, megérinthetetlen, de mégis élő, létező szivét áthatja. Ennek az ószötvetségbeli egyszerű asszonynak a szavait jó lesz megjegyeznünk. Ez az asszony hitte azt, hogy amit az Ur megmutatott neki, amivel megbiztatta a szivét, az nem üres játék. . . Halál? Akkor, amikor maga az Ur szól hoz­zájuk,Ígéretet tesz nekik, eszébe juthat valakinek a kételkedés? Azért kellene meghalnunk, mert az Isten ígéreteit hallottuk és Őt láttuk ? Milyen fölemelő szavak ezek nekünk, magyaroknak is, akik már annyi esztendeje tördeljük a kezünket s annyira próbáljuk hozzászoktatni lelkünket a halál, az elmúlás gondolatához! “Ha az Ur meg akart volna ölni bennünket, nem mutatta volna nekünk mindezeket!” Ha a magyar csakugyan halálra ítélt nemzet lenne s az emberek által hozott ítéletet maga a Mindenható is megpe­Biblia olvasási kalauz Emlékvers: A ti béketüréstek ál tál nyeritek meg leikeiteket. Lu­kács 21:19. Hétfő: Az erős test fejlesztése. Dániel 1:1-8. A régi rómaiak mondották, hogy “ép testben lehet ép lélek.” Jé­zusról olvassuk, hogy “növekedék testének állapotjában.” Hogy tes­tünk ép, egészséges és erős legyen, az nem csupán attól függ, hogy szü­léinktől, milyen testet örököltünk, hanem attól is, hogy minő gondot fordítunk annak fejlesztésére. Az étel és ital törvényeit azért szigo­rúan meg kell tartanunk. A szülék­nek első rendű köteleségük az, hogy gyermekeik testének a kifejlesztésé­re gondot viseljenek. A kicsiny gyer­meket úgy kell táplálni, hogy növe­kedjék testének állapotjában. Ha felnövekedett a gyermek magának kell arra gondolnia, hogy teste erős legyen. Nabukodonozor, amikor ki­választotta a fogságba hurcolt zsi­dó gyermekek közül a legszebbe­ket, megparancsolta, hogy a királyi eledelekből egyenek és a királynak a borából igyanak. Dániel azonban nem fertőztette meg magát a ki­rály ételével és italával, hanem ra­gaszkodót az ősi étel törvényekhez miután ezeket megtartotta és társtai is vele együtt megtartották szebb­nek látszék az ő ábrázatuk és test­ben kövérebbek valának, mint a többi ifjak. Vigyázni kell azért az étel és ital törvényekre, mert a test csak igy lehet erős és egészséges. Adj nekünk bölcseséget óh Isten, hogy testünk helyes táplálására gondot viselhessünk! Kedd: Az elméknek a fejlesztése: II Péter 1:1-8. Carlyle mondotta, hogy amig if­jak vagyunk elménk olyan, mintha folyékony állapotban volna. Alkal­mas arra, hogy formálódjék úgy, amint saját magunk kívánjuk. De minél öregebbek leszünk, elménk már nem alkalmas arra, hogy formáljunk. Szinte megkeményedik s olyan lesz, mint az acél. “Világos tehát, hogy az elmének a kimivelésére, formálá­sára is nagy gondot kell viselnünk. Isten megajándékozott minket min­dennel, ami az életre és kegyességre való és becses ígéretekkel, amelyek által az isteni természetnek a része­seivé lehetünk. Ezeket az Ígérete­ket csak annak megismerése által nyerhetjük meg, aki minket saját dicsőségével és hatalmával elhívott. Elménk kimivelése és formálása tehát Jézus által lehetséges. Minél jobban igyekezünk arra, hogy Jé­zusnak, a világ legnagyobb tanító­jának a vezetése alá adjuk magun­kat, annál gyümölcstermőbb lesz a mi életünk. Segíts bennünket Atyánk, hogy testünkkel és lelkűnkkel valóban szeressünk téged. Szerda: A léleknek gazdagítása. Efézusi Levél 6:10-20. Amint a test megfelö eledelek által erősödik és gazdagodik, éppen- ugy a leéleknek is olyan táplálékra van szüksége, amely azt erősiti és gazdagabbá teszi. Az életben azért van annyi szerencsételen ember, mert annak idején nem gondolt a léleknek a helyes táplálására. A gyermeket azért küldjük az iskolá­ba, hogy a lelke helyes eledelekkel tápláltassék s igy készen legyen arra, hogy az élet kenyerével tápTál- tassék. Sajnos, ebben a tekintetben nagyon sok kisértésnek vagyunk ki­téve. A ponyva irodalmi olvasmá­nyok, a testi érzékekre ható moz­gó fényképek és más egyebek, sok szór megmételyezik az ifjaknak a lelkét, ezeknek a hatása meglátszik az embereknek az egész életén. Mutasd meg olvasmányaidat és meg­mondom, hogy ki vagy, mondotta egyszer valaki. Mutasd meg azo­kat a lelki táplálékokat, amiket ma­gadhoz vettél és meglátom, hogy ki vagy. Aki eszi az életnek kenyerét, örök élete vagyon annak. Táplálj minket Ur Jézus Krisztus mindig az életnek kenyerével 1 Csütörtök: Az önfegyelmezés gyakorlása: I. Korinthus 9:9-27. Azoknak az athlétáknak, akik győzedelmeskedni akarnak, a legszi­gorúbb önfegyelmet kell gyakorol­nak. Teljesen alá kell magukat vetniök a vezetők parancsolatainak. Ha a testi mérkőzésben nem lehet győzedelmeskedni önfegyelmezés nél­kül, még kevésbbé lehet ezt elér­nünk a lelki életnek a terén. A lel­ki ember akkor lesz teljessé, ha ma­gát a legszigorúbb önfegyelmezés­nek veti alá. Pál a nagy apostol nyíltan megmondja, hogy ő minden­kivel szemben szabad is, önmagát mindenkinek a szolgájává tette. Mindeneknek mindenévé lett, hogy minden módon megtarthasson né­melyeket. Megsanyargatja a tes­tét és szolgává teszi, csakhogy mél­tatlanná ne legyen. Az önfegyelmezés azonban igen nehéz dolog. Ezt csak azok tudják magukban megvalósítani, akik, mint csételte volna, akkor az elmúlt esztendők másképen teltek vol­na el. Akkor az élniakarásnak, az életképességnek, a fajszere­tetnek nem láttuk volna annyi jelét, mint amennyit láttunk és látunk midennap. Az Ur nem hallatta volna velünk a vigasz­talásnak és bátorításnak igéit azoknak a szájából, akik ott álla­nak a viharvert hajó kormányánál, akkor nem láttuk volna a romjaiból megéledni azt a nezetet, amely mindenkinél többet vesztett. Igen, az Ur sok mindent megmutatott és sok mindent hal­latott velünk. Meghalván meghalunk, mint Manoáh gondolta, csak azért, mert a gondviselés számtalan jelét láttuk? Ellen­kezőleg! A nehéz esztendő vér és könnyesője fölött a remény szivárványa mindig élénkebb, mindig biztatóbb színekkel tör elő. Manoáh feleségének igaza volt! VASVÁRY ÖDÖN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom