Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)

1934-01-27 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 4 dolog, de a tévedést meglátni, beismerni, jóvá­tenni;, Istenfiui kötelesség. Ez történt otthon. A “Református Figyelő” szerint a K. Sz. le­vetkőzte azokat a fogyatkozásokat, amelyek mi­att annak idején a Figyelőt meg kellett inditani. A “Kálvinista Szemle” szerint a meglevő különb­ségek annyira megkisebbedtek, hogy a két lap egyesítésének immár semmi akadálya nem le­hetett. Fogyatkozások elhagyása, különbségek kisebbí­tése, lelkek közeledése, s az a megismerés, hogy mi mindnyájan Istennek fiai, egymásnak testvé­rei vagyunk, akiknek mindenkor, de különösen a mostani súlyos időkben vállvetve kell egymás mellett dolgoznurik: ezek a tényezők eredményez­ték azt, hogy a K. Sz. és a R. F. egyesülhették. Megteremtették azt a lelki alapot, azt a lelki kö­zösséget, amelynek alapján ezt az egyesülést, er­kölcsi és anyagi erejüknek összetételét keresztül- vihették és keresztül is vitték. Mert első sorban nem önmagukat, hanem Istennek országát akar­ták szolgálni s nem a saját maguk dicsősége, ha­nem egyedül az Istennek dicsősége lebegett sze­meik előtt. Ha nem lett volna bennük készség és lélek, hogy ezt az erkölcsi alapot, ezt a lelki össz­hangot megteremtsék s egymást kölcsönösen megbecsülve, elismerve: egymással kezet fogja­nak: lapjaik egyesítését sohasem érhették vol­na el. A legnagyobb örömmel jegyezzük föl ennek a hazai íapegyesitésnek a tényét. Nem azért, hogy vállverégetéssel adjunk elismerést hazai testvé­reinknek, hanem azért, hogy bennük, mint tükör­képben, önmagunk sorsát és kötelességét ismer­jük föl. A hazai lapegyesités tanulságaival egy követ­kező cikkben fogunk foglalkozni. New York, N. Y. Az Első Egyház javára Ja­nuár 27-én este társasvacsorát rendez a lelkész baráti köre. — Az elmúlt hét folyamán Jézusról tartott sorozatos előadásokat Rev. W. Wyeth Willard, ez a kiváló és nagy hatású lelkész és iró. Előadásait tolmácsolva is nagy lelki haszonnal hallgatta a, gyülekezet. — Február 4-én Dr. Ná- nássy Lajos árvaatya fogja végezni az Istentisz­teletet, akinek közreműködésével árvaházi vasár­napot tart a gyülekezet. — Március 4-én a New York városi C. E. Union tartja évi “Rally”-ját az egyház templomában. Ez a látogatás kiváló megtisztelése a magyar gyülekezetnek. — A tisztújító közgyűlést e hó 28-án fogják meg­tartani. 3QQE □ □ □ E J-jOQY LATJUK MI ? írja: Balogh E. István. m =ni----ip=inni—ii-^—=ir~~rzzz: 3E □ □ 0 =3B C XI 7 A Ez a legújabb amerikai hieroglifa. ♦ VV ♦!*.♦ Rét-három éve már annak, hogy mind inkább és inkább csak ilyen rövidítésekben, betűk­ben beszélgetünk. Először R. F. C. (— ez Hoover idős —), aztán G. O. P. (az “öreg” párt), azután újra egy rakás más, majd az N. R. A. és származékai, most meg a C. W. A. került a milliók ajkára. — Ez utóbbi Civil Works Associationt — közmunkát nyújtó szövetséget je­lent. — Az állam maga szervezte be a megyéket, váro­sokat állami pénzzel táplált Szövetséggé, hogy a munkát- lan millióknak utjavitás, épitgetés, javitás stb. utján mun­kát nyújtsanak. — A C. W. A. immár hetek óta él, de a munkahiány csak nem szűnik. — Ezrenként várják a behívót s aránylag igen kevés kapta meg eddig. — Ér­deklődtünk. — Azt válaszolták, hogy először a veteránok jogosak erre (— miért? — mert ők eddig is kaptak va­lamennyi segélyt? —), majd a családfentartók stb. stb. — A legtöbb azonban családfentartó, aki kimaradt! — Ak­kor valami más az ok? Bizony, — azt pedig úgy hívják, hogy politikai “puli.” — Semmit sem lehet e földön már elérni úgy látszik, hogy a protekció, összeköttetés, puli, vagy bárminek hívjuk előttünk ne járjon. Addig pedig szó sem lehet újjáéledésről, mig ez az ország és az egész vi­lág meg nem szabadul ez emberi rákfenétől. Mig azt nem valljuk és gyakoroljuk, hogy minden munkás méltó a maga bérére és minden bérre csak az a méltó, aki va­lóban meg is munkálkodik érte! S OHASE GONDOLTA e sorok Írója, hogy valamikor Rudy Valleenek a neve is sorra kerül e rovatban. “Rudy” tudniillik a könnyű zenékért rajongó “Ízléses” kö­zönségnek egyik agyonbecézett énekese és zenekar veze­tője. Ha magyar terminusokban beszélnénk, akkor cigány­prímásnak, vagy legjobb esetben kupléénekesnek hívnánk. Rudy alig egy éve, hogy “boldog” házasságot kötött s többi társaihoz híven az övé is kínos válóperben végző­dött. Napok óta teregetik már a lapok a válóper “intim” részleteit elénk. Többek közt olvassuk, hogy a válni akaró sértett fél, Mrs. Rudy, milyen érdekes számokban fejezi ki hitvesi érzései értékét. Ezt természetesen dollárokban mondja el. Fay Webb Vallee őnagysága ugyanis, aki egy városi rendőrfőnöknek a leánya, elmondja, hogy egyszer és mindenkorra havi $7,450-t követel Mr. Rudytól, hogy ezután, mint elvált asszony megtudjon élni! A bátor biró szerényen megkérdezte, hogy mondaná el, mire óhajtja költeni ezt a havi néhány dollárt s őnagysága a követ­kező számlával állt elő: $500 szükséges a háztartásában lévő 5 cselédnek, csupán $2,000 kell havonta a legszüksé­gesebb ruhafélékre, $200 a magántitkárának a fizetése s a fentmaradt 4,750 dollár különbség pedig más fontos ki­adásokra kell! — tette hozzá gyorsan a bánatos ifjú hölgy. —- Mind erre a “keményszívű” és brutális férj hangosan válaszolta, hogy heti 100 dollár is “bőségesen” elég a fe­leségének! Mi még tovább megyünk s részrehajlás nél­kül jegyezzük meg, hogy az egész “crooner” társaságnak se kellene adni 100 dollár fizetést, hogy egyszer már meg­tanulnák értékelni azt a sok sok dollárt, amit olyan ne­héz becsületes munkával megkeresni. — Vájjon keresett-e 10 dolgozó család az elmúlt évben összesen $7,500-t? S az ifjú nő egy hónapra alig tartja azt elégnek! És mi még nagy tőkéről, milliomosokról stb. beszélünk, hát kell en­nél nagyobb élősdi egy keresztyén állam testén ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom