Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)

1934-01-27 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

nr=—![=-• ■ ■ if=ir=nmnr=ii-----ir= •.......n—=iri

i CSENDES ÓRÁK.

□ □ írja: Tóth Mihály lelkész.

Hl----rr-ir= ,i " , n=ir=innr=ii------in i-in

HŰSÉG NYILATKOZAT.

Máté 10:32-33.

EL.ŐIMA. Meghajtjuk fejünket előtted, mindeneknek Atyja és kérjük a te segedelmedet, mert érezzük, hogy a te kegyelmed nélkül nagyon szegények vagyunk. Töltsd bé sziveinket szent lelked erejével, hogy találjuk meg boldogságunkat a Krisztus keresztjének árnyékában. Ámen.

TANÍTÁS. Mikor az első keresztyének fölött kitört az üldöztetések vihara, a hivők kis csoportja arra kérte Péter apostolt, hogy meneküljön Rómából. Férfias önérzete és Mestere iránt való 'hűsége tiltakozott a gyáva megfutamodás ellen. De barátai kérve kérték, hogy hallgasson a jó tanácsra, mert mig az ő haláluk csak a nyáj csekély részének megsemmisülését jelentené, addig Péter halálával pásztorát veszítené az egész nyáj. Az érv erősnek és megdönthetetlennek látszott. Péter éjnek idején kiszökött a városból és menekült a biztos halál elől. De alig hagyta el a várost az Appiái utón egy fehérbe öltözött alakkal találkozott, fején tövis koronával, ki Péterhez igy szólt: “Hová mégysz, ember?” Péter a Krisztusnak — mert ő jelent meg néki — határozott hangon felelt: “Megyek vissza Rómába, hogy helyetted megfeszittessem.”

Péter nem lett volna Péter, ha másként cselekedett volna. És mi sem vagyunk keresztyének, ha másként cselekszünk, ha soha sem állunk készen arra, hogy bizonyságot tegyünk a Krisztusról, ha kell még életünk árán is. Péter bátran szembe nézett a halállal. Meghozta Mesteréért a legnagyobb áldozatot, mert nem szégyelte az evangyéliomot, nem szégyelte a Krisztust. A mi helyzetünk is hasonló a Péteréhez. Igaz ugyan, hogy ma már nem vagyunk kitéve olyan üldöztetéseknek. De ma is bátorság kell ahhoz, hogy valaki vallást tegyen a Krisztusról. Apró tüszurá- sok, csipkedések, gúnyolódások lépten-nyomon érik a Krisztus követőit. Élük gyilkos. A seb, melyet ütnek, sokszor halálos. És óh hányán lépnek emiatt az appiai útra! Hallják ők is a Krisztus szavát, de nem felelnek. Mennek tovább be a tagadás sötét éjszakájába. Miért? Mert szégyenük a Krisztust.

Egy fiatal papnövendéket arra kértek egész váratlanul, hogy egy nagyobb gyülekezetben helyettesítené a lelkipásztort, aki hirtelen megbetegedett. Nem volt ideje arra, hogy alaposan elkészüljön, de azért habozás nélkül vállalta a feladatot, hogy vallást tehessen a Krisztusról, mikor

arra alkalom kínálkozik. A prédikáció bizony gyönge volt s az előadás még ennél is rosszabb. Meg is jegyezte valaki: “Szégyelhetné magát, tiszteletes uram, hiszen még prédikálni sem tud!” “Hát ami ezt illeti” — felelt a papnövendék — “magamat szégyellem is, de a Krisztust nem.” Nem tudjuk, hogy ebből a papnövendékből idővel milyen hitszónok lett. Egyet azonban tudunk: a Krisztus nem fogja őt megtagadni a mennyei Atya előtt. Büszkék lehetünk azok társaságára, akik a Krisztusról vallást tettek. Mert amikor ott látunk egy Pált, a legtevékenyebb apostolt; egy Origenest, a harmadik század legnagyobb egyházi íróját; egy Athanasiust, a negyedik század legkiválóbb theológusát; egy Augustinust, az ötödik század legmélyebben járó bölcsét; azután pedig egy Newtont, egy Keplert, egy Fara- dayt, egy Kálvint s mindezek előtt és élén ott látjuk Izraelnek legbölcsebb dóktorát: Nikodé- must: ezek társaságában egy csepp okunk sincs •szégyenkezni. A legnagyobb elmék mindig keresték és megtalálták a Krisztust és vallást is tettek róla minden alkalommal. Óh menjünk ő hozzá! Ha nincs időnk nappal, menjünk este, mint Nikodémus. Maradjunk mellette mindhalálig, mint Péter. Tegyünk róla bizonyságot e tülekedő és marakodó világ előtt, mint Pál. De tegyük ezt nemcsak akkor, amikor jutalom jár érte, hanem akkor is, amikor éhezni, rongyoskodni és meghalni kell érte! Mert ne feledjük el, hogy könnyű lakásunk falait bibliai idézetekkel teleaggatni. De ezeknek árnyékában tiszta sziwel élni már nehéz. Pedig ez az igazi próbája az iránta való hűségűnknek. Könnyű az ő szolgálatában kiváló szerepet betölteni, de a hétköznapi zűrzavarban meghallani az ő szavát: “Kövess engem!” s habozás nélkül engedelmeskedni: ez már igazi hűségnyilatkozat. Könnyű a templomban az első helyen ülni, de az élet csábitó örömei között meghallani Jézus szavát: “Jobban szeretsz-é engem, mint ezeket?” s erre kielégítő választ adni már nehéz, pedig ez az igazi vallástétel. Ez az igazi hűségnyilatkozat.

Egy vallásos kereskedőt társa be akart vinni olyan vállalatba, amelyből rövid időn belől milliókat szerezhettek volna, ha szemet huny a Krisztus tanításai előtt. És ő nem ment bele. Ezzel tett vallást a Krisztusról. Biznyára Krisztus is vallást tesz róla a mennyei Atya előtt. “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kánt vall.” Ámen.

UTŐIMA. Ur Isten, ki a világot teremtetted, fenntartod és bölcsen igazgatod: ruházz fel minket a te mindenekre elégséges kegyelmeddel, hogy erőt és bátorságot nyervén, a gúnyolódó és csipkedő világ előtt vallást tehessünk a megfeszített Krisztusról. Ámen!