Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-03-31 / 13. szám
Vol. XXXV. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA., 1934. MÁRCIUS 31. No. 13. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933. at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. Telephone: JACKSON 0515 “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1935, authorized April 25, 1933.” EDITOR: REV. J. MELEGH D. D. 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. G. TAKARÓ D. D. 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. SZERKESZTŐSÉG . 301 Ruben Bldg., McKEESPORT. PA. A FELTÁMADOTT KEZE. A husvét megcáfolhatatlan tanúi között a koronatanúk az ő 'kezei. Megszámlálhatatlanul so'k Tamást térítettek meg ezer- kilencszáz év óta, lés indítottak el a szolgálat utján. “Nézd meg az én kezeimet 'és hozd ide a te kezedet,’’ — szólt a kételkedőhöz. És szól mi hozzánk is. Nézd meg azokat a kezeket, amelyeket egykor a -bethlehemi jászolban egy-egy odatévedt szénaszál -csiklandozott, majd egyiptomi légycsipések s amelyek később szines virágokat téptek 'édes anya részére 'és saját kedvtelésül Názáret halmain. Most korsót emelnek a forrásnál, majd fűrészt, vésőt forgatnak az ácsmühelyben. Nézd meg azokat a kezeket, amint finom gesztusokkal segítik a nagy Tanítót a magyarázatban, megsimogatják a kisgyermekeket, “jaj”-okkal fenyegetik a képmutatókat. Nézd, amint bűvös érintésükre a világtalanok éjjele fényes napra virrad, bélpoklos megtisztul, Péter napát a láz elhagyja és száz más betegségben sínylődő boldogan örvendez újra az egészségnek. Nézd azokat a kezeket, amelyek most kötélből font korbácsot suhogtatnak, majd két kis kenyeret osztanak szét, de annyi áldással, hogy ötezerén megelégittetnek. Két kis cipó, egy fiúcska uzsonnája, amelylyel édes anyja elbocsátotta hazulról. A fiú kezében is csak kettő maradt, amikor András elvette tőle és Jézusnak adta át kételkedőn, akkor is csak kettő volt még. De amint Jézus kezein áthaladt a két cipó: ötezer kéz bízva nyúlhatott felié, mindenkinek jutott. Nagy tanúságára ennek a kolosszális méretekben termelő és m'égis éhező modern világunknak.-Nézd azokat a kezeket, amint megtörik az utolsó vacsora kenyerét, majd imádságot tördelnek a holdvilágos kertben, aztán a keserű pohár után nyúlnak. Nézd, amint bűnös 'kezek kalapácsot emelnek egy-egy otromba nagy szeg fölé! Egy- kettő-!három-négy . . . S a sziklára nagy, piros cseppek hullanak azokból a jóságos kezekből. . . “Nézd meg az én kezeimet, és -hozd ide a te kezedet, — ős ne légy hitetlen, hanem hivő.’’ Nézd, ezek ugyanazok a kezek, amelyeket azon a szörnyű napon láttál a kereszten. Ezek fogadnak egykor az atyai házba, ezek helyezik a -hívek homlokára az igazság diadémját. Hozd hát, magyar testvér, a te kezeidet. Vár a szent munka. A Feltámadásban való hitedet bizonyítsd meg kezeid munkájával. A kezek csalhatatlan mutatói a jellemnek. Lavater mondotta Goethének, hogy mikor a perselyt körülhordozta a templomban, élesen megfigyelte minden egyes adakozó kezét, mozdulatát, ujjait, amelyek elárulták a különböző lelkületeket. “Kicsoda áll meg az O szent helyén?” —• kérdezi a zsoltáriró, és meg is adja rá a feleletet azonnal: “Az ártatlan kezű és tiszta szivü,” mert ez a kettő együtt jár. Hozd ide a te kezeidet. Pusztaszeri szittyavitéz őseink kezeiket közös serleg fölé tartották s az össrecsorgott vérből ittak a szövetség megpecsétel ősére. Újszövetséget szerző Urunk is egy pohárra mutat, mely kiomlott vérét hirdeti azóta. De az Ő szenvedéseiben való részestársul hiv bennünket. A szövetség kétoldalú. Hideg szívvel nem, — egyedül csak vérző szívvel köthet szövetséget. Hozd hát bűnbánó szivedet. Hozd áldozatra kezeidet. Valahol egy verset olvastam ismeretlen szerzőtől : “Vannak kezek, mik ideges szeszéllyel a virágot tépik, Kezek, mik reszketve, mohón az aranyat mérik. Kezek, miknek nyomán a nyomor fakad, Kezek, miknek gyilkos ujjához embervér tapad. Kezek, miktől csiráját bontó életek múlnak, Kezek, mik veriték-ázva kincsekért túrnak. Kezek, mik átokvert sötétben a másét elveszik, Kezek, mik hazug simogatással a Judás-bért keresik. Kezek, miktől hófehér lelkek a sárba hullanak . . — S kezek, mik mindezek bűnéért kegyelmet esdve az égbe nyúlnak . . .” Takaró Géza.
