Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-25 / 8. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA nékik kijáró .megkülönböztetett szeretet és tisztelet, épen azért, mert értünk munkálkodnak. A Zangarákban és másokban dúló kaini, testvérgyülölő lelkületnek el kell pusztulni s annak helyét a krisztusi testvérmegértés, megbecsülés és szeretet spiritjének kell elfoglalni. Egy fegyver van, amely a leggonoszabb korban, a leggonoszabbat is meghódithatja a jó számára s ez a bennünk élő nagy szeretet. (BEI.) A MEGNYERGELT REKLÁM. Tulajdonképen helyesebb volna a cim, ha megfordítva írnánk ilyenformán: reklám, ami megnyergel mindent. Ami fölhasznál mindent. Ami előtt nincsen semmi sem szent, semmi ke- gyeletes, — ami mindent csak a saját önző szempontjából itél meg s állít önzésének szolgálatába. Az egyházat is, annak tiszteletes szolgálatait is, még az Evangéliumot is. Többször irtunk már arról a lehetetlen, reklám-szerű, izetlen gyakorlatról, amelyet Amerikában egyes “egyházi” férfiak űznek, saját zsebük megtöltésére. Vagy amikor ügyes üzletemberek az egyházat fogják be a nagyobb szenzáció okáért s amikor egyházi emberek oda állítják az egyházat a reklám szolgálatába. A lelkészről, aki hajlandó arra, hogy repülőgépen végezze az esketési szertartást. Vagy a fürdőben, fürdő ruhában, fürdés közben kösse össze az ujházasokat. A béke- biróról, aki ingyen köti meg azok házasságát, akik nála veszik a gazolint, és igy tovább. Most megint merült fel egy ilyen bosszantó csudabogár. Los Angelesben egy hat és fél láb magas “lelkész” házasságot költött egy három és fél láb magas törpével. Nászúira is mennek és nászutju- kat mindjárt hasznosítják is: evangelizáló meetin- geket tartanak nászutjuk egyes állomásain. A hórihorgos preacher és a szerencsétlen törpe, akik házasságot kötöttek, — talán szerelemből ?... Szó sincs róla! Egyszerűen üzleti érdekből. A hórihorgos preacher és a szerencsétlen törpe, akik evan- gelizálni indulnak, — talán az Evangelium iránti lelkesedésből?... Távol legyen! Hiszen egyenesen azért kötötték meg a lehetetlen házasságot, hogy annak szenzációját állítsák oda a mennél kiadósabb “evangelizáció” szolgálatába! Rájuk nézve nem az a fointos, hogy az Evangéliumot hirdessék, hanem az, hogy annak révén mennél több pénzt zsebeljenek be. És akik elmennek az “evangelizáló” gyűléseikre: nem azért mennek, hogy az Evangéliumot hallgassák, hanem azért, hogy szenzáció-éhes idegeiket kielégítsék e szörny- szülött házasság szereplőinek látásával. Ez a lelketlen, vagy sivár lelkű, pénz-éhes házaspár, ez a nyomorult hórihorgos és szerencsétlen törpe egyszerűen az Evangéliumot nyergeli meg, hogy mennél több pénzt harácsoljanak. Magyarországon az ilyesmit el sem lehetne képzelni. Ott sokkal több tiszteletben áll az egyház, a vallás, az Evangelium, semhogy ki ne eb- rudalnák az ilyen kóklereket. Magyarországon nem volna egyetlen egy világi hatóság, amely engedélyt adna egy ilyen “evangelizáló” gyűlés megtartására, amely nyilvánvalóan nem egyéb, mint a vallás profanizálása, az Evangelium üzleti kihasználása. Amerikában pedig szó nélkül térnek fölötte napirendre az egyházak is, a világi hatóságok is. Hiszen a kettőnek semmi köze sincsen egymáshoz, nagyobb dicsőségére a “szabad egyház szabad államban” elvének. Amerikában mindenek lehetségesek. Hanem azért nem mindenek hasznosak, — nem! az Isten előtt még Amerikában sem! VÉGE A SZESZTILALOMNAK. Az Egyesült Államok törvényhozása megszavazta azt a javaslatot, amely a 14 évvel ezelőtt törvénybe hozott szesztilalmat megszünteti, illetőleg azt csak a pálinkára korlátozza. A módosítást ugyan még az államok háromnegyed részének, tehát legalább 36 államnak kell jóváhagynia, hogy az teljes mértékben törvényerőre emelkedjék, de kétségtelen, hogy az államok ezt a módosítást igen rövid idő alatt elfogadják. Mit mondjunk reá? A gyakorlati életben, a valóságban prohi'bició nem volt soha. A törvény tiltotta a szeszes italok készítését és árusítását, de a valóságban annál nagyobb mértékben ontották azt a “bootlegerek”. A törvénynek tekintélye nem volt, aminthogy nem volt gyakorlati eredménye sem. Káros következménye, hogy a népet megtanította arra, amit eddig még nem gyakorolt, — megtanította: pálinkát főzni. Pálinkát ugyan ezután sem lesz szabad főzni senkinek sem, de nagy kérdés, hogy sikeriil-é erről leszoktatni azokat, akik felettébb megkedvelték ezt a gyakorlatot ? ... Egy bizonyos dolog: az igazi keresztyén ember sohasem fogja elveszíteni a fejét “édes bornak miatta”, akár van prohibició, akár nincs. Erénynek is nagyobb erény, ha valaki józan marad akkor is, amikor szabadon lehetne részeg is. A keresztyén embernek önmagának kell a maga részére fölállítania a prohibiciót.* Egyházainkban pedig kétszeres erővel kell törekednünk arra, hogy a szabadság szabadossággá ne változzék.
