Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-25 / 8. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1933. február 25. No. 8. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. AMERIKAI MAGYAR DEEADMÁTIlCAy I ADIA EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: KrrllKMAI MIK 1 Ar IA Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi 11L1 Ultlflill UUVIY Lili Jil Publication Office: January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. A VÁLASZTOTT ELNÖK. Franklin D. Roosevelt ellen gyilkos merényletet követett el egy 1929-ben idevándorolt olasz anarchista, amint azt minden lapból mindenki olvasta. A “szerencse”, a “véletlen”, szerintünk pedig az isteni gondviselés megmentette az uj elnököt a gyilkos golyótól. Megdöbbenés és felháborodás gyűlt legtöbb ember szivébe a gyilkos merénylet hallatára s csak a méltó megtorlásra gondol mindenki a ha-, tósággal együtt. Vájjon mi vezette a merénylőt erre a gyilkos tettre? A hatalmasok, gazdagok elleni gyűlölet! Valamikor a római világbirodalom trónján a hatalomtól eszeveszetté vált Néró. Saját nagyságától megháborodva a nincstelen, szegény, erőtlen keresztyéneket gyilkoltatta le, mert azt merték hirdetni egymás közt, hogy “nincs minékünk maradandó városunk” e földön s egyszer Róma is el fog pusztulni minden kincse és hatalma dacára. El kellett pusztulni a semmivel nem rendelkezőknek, mert nem hittek a világi hatalom erejében, mert többre becsülték Isten országát a földi ország nagyságánál. Majd fordult a sor s a nincstelen tömeg pusztította százával, ezrével a vagyonosokat, mint azt Oroszország véres évtizede s a magyar kommunizmus átkos emléke bizonyítja. Ugyanaz a lelkidet, amely a fajtalan Nérót, vagy a vérben vájkáló kommunistát gyilkosságra készteti, ugyanez a lelkűiét adta a fegyvert Tisza István gyilkosainak a kezébe, robbantatta fel egy másik esztelennel Magyarországon a keleti-express vonatot, gyilkolta le a francia miniszter-elnököt stb. stb. s süttette el Zangarával Roosevelt ellen a revolvert. Nagy a kicsinyt, szegény a hatalmast gyűlöli s mivel úgy érzi, hogy egyik a másiknak útjában van, hát meg akarja ölni. Ezt cselekedte Kain is Ábellel! Megölte azt, aki jobb volt nálánál! Vájjon az én szerencsétlenségem jobbra fordul, ha a nálam szerencsésebbet leölöm? Vájjon a világ problémáit meg lehet oldani azáltal, hogy a vér árán szerzünk magunknak igazságot? Milyen szűk lélek, milyen hitvány agy az, amelyik egyik másik országfőnek tuajdonitja az ország, vagy a világ baját! Az egymás gyűlölete az, ami megemészti e föld lakosait! Zangara Rooseveltet akarta elpusztítani a Miami Beachen, pedig ha tudná, hogy mennyire elpusztítja egy ország felelős vezetőjét a golyón és betegségen kivül egy ilyen nagy ország végtelen sok gondja is! Négy évvel ezelőtt jöttem Amerikába, amikor Herbert Hoover lett az elnök. Robusztus kinézésű, reményekkel teljes, vidám embernek láttam őt 1928 decemberében s alig néhány rövid év telt el azóta s 1932 októberében a városunkon keresztül menő elnökben egy legalább 10 évvel öregebb, sokkal kevésbbé termetes, teljesen ősz, fáradt arcú, illúzióit vesztett lelkű férfiút láttam viszont. Hooveren kivül nincs élő volt-elnöke az Egyesült Államoknak, ellenben van 6 elnöközvegye. President Harrison, Cleveland (most Mrs. T. J. Preston), Roosevelt, Taft, Wilson és Coolidge özvegyei ma is élnek, férjeik azonban, az államnak tiszteletben és szolgálatban első emberei kétségtelen, hogy akaratlanul is áldozatai annak az állásnak és munkának, amelyet magukra vállaltak. “Az az ember” — írja a Boston Herald — “aki ma elnök lesz, szóról-szóra életét adja az országnak.” Ez elsősorban igaz volt Coolidgera és hasonlóképen az Hoverre is. Ami azonban igaz az elnökre, kisebb formában igaz minden közmunkában forgolódó emberre nézve. Nem az irántuk való gyűlölet, harag és bosszú az, amit ők kiérdemelnek attól a közösségtől, amelyért élnek, hanem sokkal inkább a
