Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-04 / 5. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1933. február 4. No. 5. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozé minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. NEM VOLT, HANEM LESZ! Ezt a címet viseli Molnár István titkár fölemelő, biztató, bátorító cikke a Ref. Egyesület hivatalos lapjának januári számában, — és ezt a címet lehetne adni annak a titkári jelentésnek, amelyet a Vezértestület mostani gyűlésén előterjesztett. A Református Egyesület nem volt, hanem lesz! Az elmúlt év lezártával elmondhatja önmagáról, hogy: megfogyva bár, de törve nem! — folytatja Egyesületünk a maga áldott munkáját. Százak és százak voltak kénytelenek az elmúlt év folyamán föladni Egyesületi tagságukat. Nem azért, mintha nem lettek volna megelégedve, hanem egyszerűen azért, mert képtelenek voltak tagsági kötelezettségeiknek eleget tenni. És nem úgy hagyták ott, hogy oda soha többé vissza nem jönnek. Jóformán kivétel nélkül kifejezték azt a szándékukat, hogy mihelyt lehet, újból tagjaivá lesznek a Református Egyesületnek. Adja Isten, hogy úgy legyen. ... Ki tudja azonban, hogy mennyi idő telik el addig? A visszavonulók, a várakozók között hányán és hányán lesznek, akik közben átlépik azt a korhatárt, amelyen belül az Egyesületnek tagjai lehetnek. Már pedig ha mint kimaradt tagok átal lépik azt: a szigorú szabályok szerint többé nem vehetők föl a tagok sorába. Mi fog történni velük? Szabad-e majd egyszerűen tudomásul venni, hogy nem lehetnek többé testvéreink az Egyesületi tagságban is? . . . A vezetőségnek annak idején találnia kell utat és módot arra, hogy az ilyen öreg tagok, akik önhibájukon kívül maradtak ki az Egyesületből, ismét fölvehetők legyenek. Az anyagi válság természetesen nem hagyta érintetlenül az Egyesületet sem. Nemcsak a kimaradó tagok elmaradt tagsági dija, hanem a meglevő vágyom egy részének, a különböző bondoknak értékcsökkenése eredményezi ezt. Örvendetes és fölemelő azonban az a megállapítás, hogy ezek a bondok, legnagyobb részben városi, megyei és állami bondok, ismét visszanyerik teljes mértékben eredeti értéküket, mihelyt az emberek fizetni kezdik az adót s a bondok kibocsátói talpra állhatnak. Szó sincsen tehát nagyobb veszedelemről s még ha veszíteni is kell valamit: a mai világban csak az nem vészit, akinek nincsen veszteni valója. De ha voltak is veszteségek: a Református Egyesület teljes mértékben megőrizte fizető képességét. Nemcsak hanem ezt a rendkívül nehéz rendkívüli évet még néhány ezer dollár haszonnal is zárta be. Nincsen tehát semmi okunk a kishitűségre, a kételkedésre vagy bizalmatlanságra. A Református Egyesület megállta a vihart s arról a testületről, amely ilyen nagy sikerrel állotta azt ki, joggal mondhatjuk el mindnyájan: a Református Egyesület nem volt, hanem lesz! A LAPOK EGYESÍTÉSE. Ha Egyesületünk titkára már a nyilvánosság előtt is foglalkozott ezzel az igen fontos kérdéssel, úgy érezzük, hogy kötelességünk arról a maga egész terjedelmében tájékoztatni olvasóinkat. Az amerikai magyar reformátusság egyházi és egyleti életét ma 3-4 külön lap szolgálja. Egyesületünk Vezértestületétől jött az indítvány, hogy az egymáshoz való közeledés s az anyagi terhek — “A lapot mindég szerettem, mint református ember, de én szeretném, ha az Amerikai Lelkész urak is mind felkarolnák a Reformátusok Lapját és teleraknák tudományos kincsekkel. A lapban nagyon értékelem a Nagy Ferencnek angolban megjelent Írásait, amelyet szívesen olvasnak a mi gyerekeink.” Bridgeport, Conn. Csengery Árpád.