Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-10-07 / 40. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA sebbek, mert mást is adnak, mint a közönséges klubbok. Adnak alapot jellem kiépítésére, vallásos élet, lelki meggyőződés elnyerésére, kimélyitésére. Ajánlatos, hogy férfiak és nők is olyan csoportokat alakítsanak, amelyekben tovább növekedhetnek hitük, vallásuk ismeretében, nemcsak klub életet élnek, nemcsak szórakozást keresnek. Miért nincsenek egyházainkban férfi biblia tanulmányozó csoportok. Miért nem tartanak egyházainkban hétköznapi vallásos összejöveteleket, imaórákat? Miért van népünknek ideje, úgy hétköznap, mint vasárnap annyi mindenfélére és miért nincs ideje egyházának céljaira? Talán azért, mert az egyházak kissé könnyen vették nevelő hivatásukat. Minden egyház életében az őszi időszak kitűnő alkalom megismerni a mulasztásokat és pótolni azokat. Kitűnő alkalom más egyházaknál bevált programot, kísérleteket átvenni, meghonosítani. Minden protestáns egyház alapgondolata a növekedés, az uj eszközök felhasználása. Nekünk sem szabad idegenkedni újításoktól, ha azok megegyeznek hitvallásunkkal, ha azok gyülekezetünk és egyházunk- fejlődését elősegitik. Készítsünk programot, lehetőleg az egész esztendőre. Program szerint dolgozzunk, építsünk, egyengessük a jövendő ösvényét. Ha észrevesszük, hogy egyházi életünket valami betegség sorvassza, igyekezzünk megismerni a betegséget, keressünk rá orvosságot és használjuk is azt. Amerikai magyar egyházi életünkben forduló ponthoz érkeztünk. Most legyünk bölcsek, előrelátók. Egyházaink fejlődése, növekedése, ifjaink hithüsége atyáik egyházához lesz törekvésünk, igyekezetünk jutalma. Laky Zsigmond. o=saat=inE5=o HA VAN ANYÁD MÉG... Ha van anyád még, reggel-este Áldd érette jó Istened, Forró imád az égbe szálljon, Hogy az Ur téged is szeret. Ha van anyád még, sohse félj te, Ha ront is rád ezernyi vész, Fogd meg kezét, mint Hajdanában S jóságos, hű szemébe nézz. Ha van anyád még, ő előtte Tárjad fel vérző sebedet, Mindenre tud egy jó tanácsot S a seb, meglátod, beheged. Ha van anyád még, el ne hagyjad, Ha csábit is a fény, a hir, Magányos éjen, hogy ne lássák, Éretted szivdobogva sir. Ha van anyád még, reggel-este Áldd érette jó Istened, Mi az igazi sorscsapása, Amig ő véd, nem ismered. Feleki Sándor. □ l------IGE------ jl^7-.j[=]B[-11=]F==íi = -^=^l-r==]G | pjOQY LÁTJUK MI? ■ ■ ■ | írja: Balogh E. István. ni-------ir= -^r==ir=inmi=ir-==ir=== -^ii=in C HICAGÓBAN országos magyar-napot hirdettek buzgó kezdeményezők a nyáron. Ezrével vett azon részt közel s távolból a kiállításra kiváncsi magyarság. Zavar, rendezés-hiány és igen vérszegény műsor töltötte ki azt a jó néhány órát, amit “Hungarian-Day” címen elénk tártak. Most azután olvassuk egyes napi-lapjainkban, hogy a rendezőket megvádolták, elszámolásaikat kétségbe vonják, sőt egyes panaszoknak bírói utón számítanak orvoslást szerezni. Ismét egy nagy magyar megmozdulás, amit csőd, rágalom és testvérgyülölség kisér! Szobor-, repülés-, politikai-, vagy bármiféle mozgalom legyen is az, úgy látszik mindennek egyforma hitvány és botrányos vége kerül itt. — Tiszteletünk adassék azoknak, akiket megjegyzésünk nem illet, de csaknem általában az a véleményünk, hogy nem csak elég, de túl sok volt már e folytonosan önös-érdekü, korcs vezérek gyászos szerepléseiből. Sok sok mindent el lehet takarni a feledés és megbocsátás szomorú leplével, de nemzeti lobogónk nem elég többé arra, hogy annak a színes leple alatt minden emberi hitványság, amire azt rá terítik, elismert nemzeti üggyé váljon. Inkább * * * N YUGAT-PENNSYLVANIA bányászai közt újra felütötte fejét a nyugtalanság. A múlt héten Clair- ton gyár-városában gyűltek össze ezrével a bányászok s a nagy Carnegie gyárat üzem-zárásra kényszeritették, mert annak a bányának a szenét használta a gyár, amelyiknek vezetősége nem irta alá az “NRA”-t. Hetek óta húzódik, halasztódik a Frick Co. okoskodása. A nagy tanácskozásokban egymás után betegednek meg a kormány-politikusok és Unió vezérek, de az ellenállás csak folytatódik. Ilyenkor önkéntelenül felsóhajtunk, milyen jó lenne, ha elnökünk egy egy Mussolini hangsúlyával üzenhetne Fricknek-Fordnák! Egy azonban bizonyos, hogy a bánya-code elmérgesedése Monongahela-völgye hányás és gyári munkásságára rettenetes csapást fog jelenteni, ha csődbe fül. Hisszük azonban, hogy a méltatlanul elnyomott munkás-igazság még akkor is diadalt fog aratni, ha a “belátást” a hivatalos kormánynak kell “rákényszeríteni.” * * * I NFLATION (pénz-bigitás, vám-megnyitás stb.) volt a demokrata párt nagy jelszava az elnökválasztás idején. Sok sok uj jelszó hangzott el azóta elnökön és kormányon keresztül, inig utóbbat minden jelszót elnyomott az NRA győztesnek Ígérkező “We do our part”-ja. Megindult a munka is helylyel közzel, de minden javulást messze megelőzött az áraknak hihetetlen gyorsaságú fellendülése. Most azután munkás és vezető, vevő és kereskedő, fogyasztó és termelő szfnte tanácstalanul állanak egymással ezemben. Valahogy valahol valami hiba történt! Valakik igen siettek az árak emelésével s ugyanazok a valakik megint csak elfeledkeztek arról, hogy nincs mivel vásárolni, mert nincs elég kereset. Nem jó volt a sorrend! Újra kezdik tehát emlegetni az “infla- tiont.” Pénz és munka kell! Legyen, ha kell, uj pénz, legyen, mert kell, több munka! Lehet, hogy politikusok és hozzáértők mást neveznek inflációnak, mi azonban nem a névre, hanem a valóságra vagyunk kiváncsiak s egy tökéletes gazdasági inflációt várunk.
