Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-10-07 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ni in ■■ ii i[=innr=ii ir= •—n - in CSENDES ÓRÁK. 1 □ a írja: Tóth Mihály lelkész. ni=^ir= ■ --■ir=1r=innr=ii-----11— • -!ir==in A MI BÉKESSÉGÜNK. Zsolt. 91:1. ELŐIMA. Felséges Isten! Te benned bízunk mi, mert te vagy nekünk Istenünk, oltalmunk, menedékünk és várunk. Ezért hívunk segítségül. Óh hallgass meg minket. Ments meg minket és mi dicsőitünk téged most és mind örökké. Ámen. TANÍTÁS. Mondják, hogy az ügyes vezetők a hegymászó turisták gondolatát azzal igyekeznek elvonni a körül'tök tátongó mélységről és fenyegető veszedelemről, hogy a kövek között viruló apró és gyönyörű virágokra terelik figyelmüket. A veszedelemre igy nem is gondolnák s bizalmuk megmarad mindvégig. Az isteni bölcsességnek és gondviselésnek hasonló munkája tartja meg az lélet szeszélyes és veszélyes irtain a Krisztus követőit. Isten úgy irányítja lépéseinket, hogy tekintetünk mindig megmaradjon azdkon a dolgokon, amelyek szépek, kedvesek és érdekesek. Itt van például a családi kör a maga közvetlen melegségével. Ott van a szépirodalom a maga vonzó erejével. Ott van a tudomány az ő csudálatos vívmányaival, a zene a maga bűvös hatásával, a művészet a maga látomásaival, a mindennapi munka a maga friss terheivel, a be- végzett munka a maga elégedettségiével, a kö'te- lességérzet a maga parancsoló szavával, a fele- baráti szeretet az ő önfeláldozásával, a társas élet a maga apró örömeivel, az újjá született élet az ő mennyei reménységével. Ezek mind a való életre vonatkoznak s ezekre maga a jóság'os Isten tereli a mi figyelmünket, hogy ne lássák a bűnt, a veszedelmet s a kidértőnek hatalmába ne essünk. Ha ezekben mi elmerültünk: a felséges Isten dicsőséglének sugarai vesznek minket körül. És bár a bűn igen el van terjedve, bár a világnak, a testnek és a csábitónak vonzó ereje nagy: mégse fogunk elbukni s nyugalmunkat és békességünket nem fogjuk elveszíteni. Menjünk tehát csak ő hozzá: a világ legnagyobb orvosához. És a világért se gondoljuk, hogy találunk másnál nyugalmat, békességet és megtartást. Nem. Isten az, aki szivünket magához vonza az ő szentséges terveivel, ígéreteivel és ajándékaival. Ezekből táplálkozik az ember lelke. Ezek alkotják a mi áttörhetetlen védvonalunkat. Ne féljünk mi szembe nézni az élet viharaival. Ne féljünk még pedig azért, mert ezek fejlesztik ki mindazt, ami az ember jellemében hősies. Az élet viharai és tomboló orkánjai igen alkalmas eszközök a tanításra. Az embereket közelebb hozza egymáshoz a közös baj és szenvedés. Az az ember, aki soha sem ismerte az Istent, megismeri őt a viharban. A tomboló orkán oda löki őt a gondviselő Isten védő karjaiba. Mert igaz az, hogy aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre 'é's megtanul. A megpróbáltatások és a szenvedések vezetnek el minket a Golgotához. Nincs olyan veszedelem, mely ne hagyna maga után valami jót is. Az árvíz lerakja a magával vitt iszapot és a földet megkövériti. Mondják, hogy a Csendes Óceán közepén egy dús és termékeny sziget évezredeken keresztül lakatlan maradt csupán csak azért, mert nem volt alkalmas kikötője. Egyszer aztán egy kegyetlen tengeri viharral párosult irtózatos földrengés irgalmatlanul megrázta a szigetet s egy darabot kiszakított belőle és elsülyesztette. Mikor a földrengés megszűnt és a vihar elmúlt, a kiszakított darab föld helyén egy gyönyörű, napsugaras és csendes kis öböl állott, melynél alkalmasabb kikötőt kívánni sem lehetett volna. Azóta ez a sziget a legvirágzóbb tengeri kereskedelemnek egyik gócpontja. A vihar, a veszedelem, a földrengés nyitott hozzá utat. Sole ember szive hasonlatos e szigethez. Alapjában véve jó, de kietlen lés puszta. Isten nem lakozik benne, mert nincs hozzá vezető alkalmas ut. De jön aztán egy nagy megpróbáltatás. Ráüt a szívre. Kiszákit belőle egy darabot lés Isten ezen a nyíláson belép oda, magának foglalja el és a szív idvezül. Tekintsetek szivetekbe. Vizsgáljátok meg. És azután tegyétek erre a szívre kezeteket és igy mondjátoik meg: mikor közeledtetek ti leginkább az Istenihez? Akkor-e, amikor utatok rózsákkal volt behintve és azon az utazás olyan igen édes és kedves volt? Vagy pedig akkor, amikor vállaltokra nehezedett az élet súlyos keresztje, hogy csak úgy roskadoztatok alatta? Azt mondom tehát tinéktek, hogy ne essetek kétségbe, ha megpróbáltatás, szenvedés és keserűség ér benneteket. Siessetek csak ilyenkor a világ legnagyobb orvosához: az Ur Jézus Krisztushoz ! Igen: hogyha keblünk sajog, elménk lázadozik, ha szivünk nyugtalan, ha lelkünk hábo- rog: vegyük elő a Bibliát és ebben megtaláljuk a gyógyszert. Megtaláljuk békességünket. Ámen! UTÓIMA. Kerestük a menyországot az Ige hallgatásában, óh irgalomnak Atyja! s úgy érezzük, hogy meg is találtuk azt. Hálát adunk néked ezért és arra kérünk, hogy lelkünket ihlesd meg és tartsd meg ebben a hitben, hogy legyen már végre valahára a mi zaklatott lelkűnknek igaz nyugalma és békessége. Ámen!
