Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-10-07 / 40. szám

Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1933. OKTÓBER 7. No. 40. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, else­where $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. Telephone: HAZEL 6191 “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933.” EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. SZERKESZTŐSÉG: 134 Eighth Avenue McKEESPORT, PA. MUNKAPROGRAM EGYHÁZAINKBAN. Amikor ránknehezedik az idők súlya, amikor minden igyekezetünk dacára munkánk eredmény­telennek láttuk s emiatt elkedvetlenedünk, a csüg- gedés lelke ejt rabul, akkor komolyodunk el, ak­kor látjuk szükségét annak, hogy minden mun­kánkat bizonyos kidolgozott és kipróbált terv sze­rint végezzük. A tengeren túlról idevándorolt magyar ember ismeri a magyar falu helyzetét. Hiszen az Ameri-1 kába vándorolt magyarok nagyobb része falukból jött ki. Megtudja érteni, hogy mit jelent a magyai' falu népére az eladósodás. Megtudja érteni azt is, hogy az eladósodott faluban az egyház milyen súlyos, szinte reménytelen helyzetbe juthat. Az eladósodásnál még súlyosabb csapás a ma­gyar faluk egyházaira az, amiről Dr. Ravasz László püspök ezeket mondja: “a református egy­ház falumissziói programja nincs kidolgozva.” A magyarországi református egyház vezetői meg­ismerik a mulasztást, “a diagnózis megvan, az orvosságot is tudjuk,” írja P. B. a Kálvinista Szemlében, “de,” kérdezi “mikor fog eljönni az idő, amikor az orvosságot nem csak ajánlani fog­juk, de be is tudjuk adni a tehetetlen betegnek”? Otthon látják, hogy még a falusi egyháznak is szüksége van programra. Mennyivel inkább a vá­rosinak. És ha valamivel tovább akarunk menni, megmondhatjuk, hogy még inkább szüksége van programra az amerikai magyar egyháznak, az uj világba plántált magyar egyházi közösségnek, amelyiknek gyökere nagyobbára a magyar falu­ban található, törzse egy különleges amerikai ma­gyar közösségben, mig ágai és lombozata már ösz- szefolynak az amerikai és nemritkán más nemze­tiségű talajban növekedett fák lombjaival. A ter­mészet meg nem változtatható törvényével szem­ben harcolunk az életért. Hogy mennyire tudjuk meghosszabbítani, attól függ, hogy milyen pro­gramot dolgozunk ki és alkalmazunk egyházunk munkájában. Kidolgozott, jól alkalmazott egyházi munkaprogram, ha a magyar nyelv megmaradását nem is biztosítja, lehetővé teszi azt, hogy egyhá­zainkban megmaradnak fiaink és leányaink atyáik hitének erejét, szépségét megfogják őrizni, és to­vább adják az utódoknak. A magyar és reformá­tus lelkűiét mint friss vér, üdítő, nemesitő erejé­vel hozzáfog járulni ez uj, fiatal nemzet nagygyá- tételéhez. Munkaprogram nélkül ifjaink elszéled- nek, elvegyülnek, nyomtalanul eltűnnek. Templo­maink üresek maradnak, róluk annak minden nyo­mát, hogy bennük valaha magyarok és reformá­tusok imádkoztak, eltüntetnek. Az élni vágyás az ember legdrágább ösztöne. Kell, hogy ez az ösztön bennünk is minél erősebb legyen. Ha meg is kell halnunk, ha el is kell tűn­nünk, ha életünk folyóját ebben az uj hazában egy hatalmasabb folyó felfogja is szívni, ne siet­tessük az elmulási folyamatot, tegyünk meg min­den lehetőt, hogy minél tovább élhessük életünket, s hogy elmúlásunk ne megsemmisülés legyen, de átplántált továbbélés, talán más formában, de megszűnés nélkül. Hogy milyen programot fogadjunk el egyhá­zunkban? A helyi körülményeknek legmegfelelőb­bet. A lelkészek és presbiterek, a gyülekezetek tag­jai, fiatalok és öregek nyitott szemmel igyekezze­nek meglátni, nyitott elmével igyekezzenek meg­érteni az idők jeleit. Amelyik egyház csak az egy, vagy legfeljebb két vasárnapi istentisztelet tartá­sát ismeri el szükséges egyházi munkájául, na­gyon egyoldalú program szerint kívánja életét meghosszabbítani. Most már ez sem elegendő, ha a megszokott istentiszteleten vagy istentisztelete­ken kívül csak a régi tipusu vasárnapi iskolája van az egyháznak. A régi tipusu vasárnapi iskola alatt értjük a csakis kis gyermekekből álló csopor­tot, ahonnan hiányoznak az ifjak és a felnőttek. Az istentiszteleteken és vasárnapi iskolákon kívül szükség van olyan ifjúsági csoportokra, amelyek nemcsak klubbok, amilyenekből minden helyen egyj házakon kivül is számtalan sok van, hanem olyan csoportokra, amelyek külömbek, jobbak, értéke­

Next

/
Oldalképek
Tartalom