Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-23 / 38. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1933. SZEPTEMBER 23. No. 38. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY AMERIKAI MAGYAR EDITOR: by the Board of Home Missions of the Reformed / APFAnil 1 VIIAAII ■ ■ n I ■ REV. J. MELEGH 301 Ruben Building Church in the U. S. REFORMIISOSC LÜPJA McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: Ethel Villwin 1 wVvat bill vn In the U. S. $2.00, elsePublication Office: Associate Editors: where $2.50 per year. REV. GÉZA TAKARÓ Entered as Second Class Matter on the 25th of 4329 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. 344 East 69th Street New York, N. Y. March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. Telephone: HAZEL 6191 REV. SIG. LAKY “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933.” ■-------- -------------- SZERKESZTŐSÉG: 301 Ruben Building McKEESPORT, PA. HOL PRÓBÁLJÁK MEG? Mi, magyarok s különösen magyar kálvinisták nagyon konzervatív emberek vagyunk. Ha magyarán akarunk beszelni, azt kell mondanunk, bogy nagyon maradi emberek vagyunk. Ha valamit megszoktunk ahhoz görcsösen ragaszkodunk még akkor is, ha a rohanó idő esetleg már liegen bebizonyította annak helytelenségét. Nálunk sokszor halálos veszedelmet jelent a legkisebb változás is, ami a régi gyakorlat helyében valami újat akar bevinni életünkbe. Pedig a világ halad s nem kérdi tőlünk, hogy mi mit akarunk? . . . Ha haladunk a fejlődő világgal: akkor vele együtt emelkedünk mi is. De ha csökönyösen ragaszkodunk a régiekhez: az idő kereke bizony irgalom nélkül fog keresztül gázolni rajtunk. Egyházi íéletürikben megszóktuk pl. azt, hogy évről-évre majdnem teljesen behunyt szemmel megyünk neki a jövendőnek. Ha itt-ott elkészítenek is egy költségvetést, az a legtöbb helyen csak papiroson marad s még ritkább eset az, amikor az év végén számot vetünk azzal is, hogy mennyiben tartottuk be, vagy tudtuk betartani azt a költségvetést? Megszoktuk azt, hogy egy- háztagsági dij fejében ennyit vagy annyit kérünk tagjainktól, de sóhasem jutott még eszünkbe, hogy egy jól eklészitett s talán valami elő'hala- dást, valami uj alkotást is magában foglaló költségvetéssel álljunk híveink elé s ennek alapján mondjuk meg, hogy mennyit várunk tőlülk? Költségvetést és megajánlást még sohasem igyekeztünk összhangba hozni egymással, hanem behunyt szemmel rábízzuk magunkat az időre, szólván : hiszen soh’se volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna! Majd egy jól sikerült bál, vagy piknik kihúz bennünket a kátyúból, ha esetleg- megreked szekerünk! . . . Az esztendő vége még meglehetősen távol van tőlünk. De éppén lassú mozgásunkra tekintettel nem volna-é jó, ha egyházaink már most kezdenének foglalkozni egy komoly, igazi és valóban egyházi költségvetés kérdésével? Költségvetéssel, amely nem tekint bálokra, piknikekre, sorsolásokra, még előadásókra sem, mint jövedelmi lorrásokra. Költségvetéssel, amely már jóelőre és részletesen tárja a hívek elé a következő év munkaprogrammját és kéri hozzá a hívek hozzá járulását. Olyan hozzájárulást, amely nem az egyházhoz méltatlan s amúgy is bizonytalan jövedelmi forrásokra akar támaszkodni, hanem olyan egyéni megajánlásokra, amelyek egyfelől szükségtelenné teszik azokat, másfelől pedig az egyháztagoknak is jóval kevesebbe kerül. Hiszen arról már beszélni sem kell, hogy bálok, piknikek, sorsolások, stb. utján mily tömférdek pénzt kell kiadniok a híveknek csa'k azért, hogy annak egy parányi része megmaradjon az egyháznak. Talán merésznek látszó újítás ez a mi egyházi életünkben, de előbb vagy utóbb erre az útra kell lépnünk. Hol próbálják meg először? OSIQ0EI0B&Í MILYEN LEGYEN A JÖVŐ ÉVI IFJÚSÁGI KONFERENCIA? Tanulságok a múltból. Irta: Hunyady László ref. lelkész. (Második folytatás.) A múlt évben a konferencián élénk vita tárgya volt a konferencia nevének a kérdése. Már előbb is volt szó róla. S noha a mi ifjúságunk nem kimondottan C. E. ifjúság, az általánosság elve győzött és a név az maradt. A fontos az sokak előtt, hogy az általános keresztyén tanokat és elveket ismerjék meg ifjaink. S nem elég baj az, hogy a vasárnapi iskoláink általános keresztyén jellegűek, nem elég baj az, hogy a mi református vallásunk hittanát a nyári iskolákban sem tudjuk kellően tanítani, még ifjúsági konferenciáinkon is a szüklátkörü és hígított általános keresztyén elv uralkodik.
