Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-23 / 38. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Szájról-szájra jár az a történet, mely szerint a zsidó, katholikus, evangélikus, unitárius és református pap a maga egyházának egyedül idve- zitő voltát védte. A vita eldöntését egy mennyországból jövő idvezült lélekre bízták, ki a vitatkozóknak azt mondá: a mennyországban nincsen zsidó, nicsen katholikus, nincsen evangélikus, nin-> csen unitárius, nincsen református sem, hanem ott csak keresztyének vannak. A történet vallási türelemre tanit, de nem általános keresztyénségre. Mert általános keresztyén felekezet egyszerűen nincs! S az az idvezült lélek földi életében valamelyik felekezet tagja volt és nekem, mint református egyházam tagjának csak az lehet a meggyőződésem, hogy bizonnyal református volt az a lélek a földön, mert hitem szerint a református vallás tanítja a keresztyén életnek azt a formáját, mely mind a szentirással, mind a józan okossággal legjobban megegyez. Ez a felfogás hiányzik a mi ifjúsági konferenciánkból. Minden felekezet ifjúsága konferenciázik: tanul és vezetőket nevel. A mi konferenciáink eddig ezt nagyon hiányosan tették. Jövőben e tekintetben haladjunk. Az Amerikába vándorolt németek, franciák, hollandok stb. mind átvették az angol nyelvet, de angol nyelven is megmaradtak régi egyházi Intőkben. S mi, magyar reformátusok, akármelyik református csoportban vagyunk is csak úgy maradunk méltók nevünkhöz, ha hitünket, bármilyen nyelven is beszélünk, tisztán megőrizzük. Egyes lelkészek pl. a vasárnapi iskola nemzetközi keresztyén voltát azzal védik, hogy a lelkésznek úgy is adódik alkalom arra, hogy az egyes leckéket református szempontból domborítsa ki és tanítsa. Igen ám, de ahol ioo vagy több gyerek jár vasárnapi iskolába, a lelkész csak egy osztályt tanit és a többi osztályokban nem képzett református lelkészek tanítanak és igy ez az érv a valóságban csak nesze semmi fogd meg jól értékkel bir. Egyházi lapunk is csak éppen, hogy vegetál. Mert nem érzi egyháztagságunk annak nélkülözhetetlenségét. Ifjúságunk pedig nem járatja egyenesen, hanem angol vallásos folyóiratok útmutatását követi és nem érzi azt, hogy azok csak általános keresztyén jellegű dolgok, melyek szempontjából nem fontos az, hogy a mi református egyházunk a világon van-e, vagy nem. Egyházaink lelkészeit terheli egyedül csak ezekért a felelősség! Vigyázzunk azért! Ne csak óvjuk meg ifjain- kat, de tartsuk is meg reformátusnak! Ebben a gondolatban rendeztessék a jövő évi ifjúsági konferenciánk ! Bi--—-ir= ii.........ir=innr=ir=—ii =n na I JjOQY LÁTJUK MI?... | írja: Balogh E. István. nr=n— ip=ir=innr=n=ir= ..^=]I=^sb S ZÉPMŰVÉSZETI kiállítás is tartozik a Century of Progresshez. Egyik hazai magyar újság megrótta a kiállítást, hogy a mulattatok helyet foglalnak a kiállítási területen, de a világ leghíresebb festményei, rajzai és szobrai nem kaptak helyet a kiállításon. Ennek az oka az, hogy az 1893-ban felépített, világhírű Chicagói Szépművészeti Muzeum az, ahol maguk a kép-kölcsönzők kiállításra engedélyezték a hires mestermüveket. A hatalmas és e szent célra egyedül alkalmas épületben negyvennél több szobában került bemutatásra sok sok ezer hires festmény. A kiállított müvek értéke ma, ha egyáltalán megállapítható ilyesmi, több mint 75 millió dollár. Ehhez hasonló értékben képeket még eddig nem hordtak össze. 13 olyan festmény van köztük, amelyek egyenként egy-egy millió dollárra vannak biztosítva, amióta tulajdonosaik oda kölcsönözték a kiállításra. Alig van egy-két kép egy egy szobában, amit külföldi intézmények, vagy magánosok adtak volna kölcsön, ellenben a kiállított festmények 95%-ban amerikai emberek tulajdonai. Sok igen értékes képnél nem is engedte tulajdonosa, hogy nevét, mint kölcsön adót, kiírják. Csaknem minden egyes szobában fegyveres alkalmazott vigyáz, hogy senki kárt ne tehessen a világ legértékesebb mester-remekeiben. — Hiába keres valaki e kiállításon amaz Amerikát elárasztó hazafias képeket (Pl. Washington átkel a Delawareon) amelyek eleddig, úgy látszik, ez ország művészi köz-izlését nagyszerűen ki tudták elégíteni. Ellenben talál igazi művészetet. Aki végig megy lélekkel e kiállításon (— eltekintve egy kis résztől —) felmagasztosult, templomi áhítattal, szinte megtisztulva jön onnan ki újra. Nem hiába mondta azt Goethe, a nagy német iró, hogy az igazi jó ember mindennap megnéz egy szép képet, vagy meghallgat egy igazi jó zenét, ezen a kiállításon lelkileg éled újjá a komoly szemlélő. — Egy azonban igen bántó, reánk magyarokra, akiknek ugyancsak van és volt nem egy nagy festő művészünk és szobrászunk, hogy egyetlen egy magyar mestermü sincs a kiállítottak között. Nem volt, aki adhatott volna legalább egy kettőt e nagy világ-kiállitásra ? Ki tudja mi az oka az ilyen bántó mulasztásnak? * * * V ÁLASZTÁSOK hírei és izgalmai tartják lekötve legtöbbünk érdeklődését e napokban. Csaknem mindenütt felhangzik a tavaly óta divatos jelszó! Csaknem mindenütt “new-deal”, uj irányzat, uj vezetés az, amire vágynak. A baj csak az, hogy sok kicsinyessége miatt, mivel legtöbben egy-két személyhez fűzik a “new- deal” álmait, legtöbb esetben tartalmát, értékét veszti a jelszó. Ez az egész emberiség rá van utalva, kényszerítve egy igazi “new-deal”-re. Uj szántásra, egyenes és mélyebb irányra van szükség, mert a régi, felszínes élet a romlásba vezet. Csaknem “temető-talpából” kell felépíteni, átszervezni újra minden országot. Alig van ember, aki ezt ne érezné. A mérhetetlen mennyiségben elszaporodott emberi nyomorúságra és fájdalmakra keresnek, óhajtanak gyógyirt a milliók, mikor a “new-deal” után vágynak. A sebeink gyökeres orvoslását azonban nem az fogja számunkra elhozni, akit, vagy akiket mi választunk, hanem, aki minket választott Övéinek, csak egyszer már merjük, akarjuk követni tiszta szívvel Őt, az örök New Dealert!
