Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-16 / 37. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA m—^—íi— ii-=ir=i na [=11--------n=--------=3[^=ia GYERMEK KERT. 1 □ El Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. ni--------tr= n-=ir=innr=ii--------ir= CILI ÉS SZUCSONG. Szucsong egy hosszuhaju kínai baba volt. Nagyon jó dolga volt. Selyem párnákon feküdt mindig, mint egy királyfi. Olyan szép is volt, hogy mindenki megcsodálta, becézte, kedveskedett neki. Különösen Liliké, aki hetedik születésnapjára kapta ezt a babát. Egy percig sem tudott nélküle meglenni. Eleinte imég az iskolába is magával vitte. Az ebédnél is ott ült mellette, sőt még tanulás köziben is az ölében tartotta. Mindent megtett, hogy Szucsong jól érezze magát és ne vágyjon vissza Kina országba. De a ikinai baba meg is érdemelte ezt a nagy szeretetet. Kedves, engedelmes, jóravaló baba volt Soha meg nem haragította Ilikét. Minden kívánságát teljesítette és tűrte, pedig ez néha nagy dolog volt. Például a délutáni alvással sehogy sem volt megelégedve. Mert Ilike alighogy elaludt, már is olyan nagyokat fordult az ágyban, hogy szegény Szucsongot majd agyonnyomta. Mindenki szerette Szucsongot. Ilike mamájától két szép párnát is kapott. Az egyiken ülni szokott, a másikhoz pedig a hátát támasztotta. De irigyelte is mindenki Szucsongot. Legjobban a Cili, aki feh'érszőirü cica. Iliiké ezt a cicát szerette addig, imig Szucsong nem volt. Nagyon fájt Cilinek, hogy Ilike ilyen hamar ímegfeledkezett róla. Hogy ,mdst már mindig Szucsonggal játszott csak és vele nem. Még a szobába sem volt 'szabad Cilinek bemenni. “Hát bizony okosan tették, hogy kizártak onnan”, mondta Cili egyik este Kandúr Béninek. “Mert ugyancsak ellátnám a baját a sárga copfosnak, a Szucsongnak, hogy ilyen szomorú sorsra jutottam miatta. De nem is hagyom csak igy a dolgot. Megbosszulom magam. Csak kerüljek be egyszer a szobába! “No csak vigyázz. Meg ne járd. Ne hamarkodd el a dolgot.” így beszélt néki mindig Kandúr Béni. “Csak bizd rám,” válaszolt Cili, “végre itt az ideje, hogy megtanítsam egy kis rendre azt a copfos fajankót.” Ilike papája éppen ekkor ment haza. Bement Cili is a szobába. Senki 'sem vette észre. Meg húzódott a dívány alatt. Lefekvés előtt Ilike megkérdezte, hogy véletlenül Cili nem ment-é be a szobába. Mindenki azt mondta, hogy nem. Mikor Ilike feküdni ment, magával vitte Szucsongot a hálószobába. Persze erről Cili nem tudott semmit. Mikor aztán lecsavarták a villanyt, Cili m!ég várt egy kicsit és azután felugrott a díványra. Aztán lassan közeledett ahhoz a helyhez, ahol Szucsong szokott ülni. Mikor már egészen közel volt, a jobb lábával jól oldalba csapta Cili a Szucsongnak hitt párnát. Persze a körmeit jól beleeresztette. “Most végre megvagy sárga citrom! Majd adok én néked. Szegény kis fehérszőrü Ciliikét igy kiszorítani a helyéről. Nesze! Nesze! És pofozta, csapta, ütötte, rugdosta az ártatlan selyempárnát. Aztán keresni kezdte a balba haját, de nem találta és ezért; mérges lett. De egyszer csak megtalálta. Körmeivel 'belekapaszkodott az asztalterítőbe és a virágokkal együtt lerántotta. A nagy csörömpölésre előjött Ilike, karján a Szucsonggal. Megkereste Cilit és alaposan elverte. Aztán kinyitotta az ajtót és kidobta az előszobába. Cilit ettől a naptól kezdve semmivel sem tudták volna becsalogatni a nagy szobába. De azt is megfogadta, hogy nem lesz bosszúálló többet. (SSIE1QH01E1I34 REJTVÉNYEK. A megfejtést a következő csütörtökig erre a címre kell beküldeni: Rév. Béla Csontos, 3036 Globe Avenue, Lorain, Ohio. A megfejtők között sorsot huzunk s a nyertes egy szép jutalomkönyvben részesül. 71. SZÁMÚ FELADAT. Aki (1) mint (2) a (3) szereti (4) igazán (5) lelkét (6) saját (7) a (8) az (9) barátját (10) szereti (11). Rakjátok ezeket a szavakat számok szerint •sorba és egy értelmes mondatot kaptok. Mi ez a mondat ? MEGFEJTÉSEK. A 69. számú feladatot megfejtették 19-en. A felelet ez volt: Légy bátor és erős és veled lesz az Ur mindenben, amiben jársz. A nyertes: Tóth Sárika, Ligonier, Pa. Arra kérjük úgy Tóth Sárikát, mint Szabó Bélát, hogy a jutalomkönyvre várjanak egy kicsit. Elfogyott minden könyv és újból kell rendelni. De nem fogunk ám elfelejtkezni egyikőj ükről sem. — Csak egy levelezőlapot kérünk hetenként a lelkészektől, vagy lapunk képviselőitől. Csak egy levelezőlapot, amelyen megírják az egyház életében előforduló eseményeket és a következő hét, vagy hetek terveit. Oly kicsiny dolog egy levelezőlapot megírni s oly sokat, mindent meg lehet írni egy levelezőlapon, ami lényeges, ami igazán értékes. Hiába kérjük-e ? Hisszük, hogy nem hiába. Még azoktól sem, akik eddigelé kevés gondot fordítottak egyházi híreik beküldésére. Az egyházi híreknek kedden délig be kell érkezniük, hogy azonnal közölhessük azokat.
