Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-22 / 29. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1933. JULIUS 22. No. 29. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. Telephone: HAZEL 6191 “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933.” EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. ========== SZERKESZTŐSÉG: 301 Ruben Building McKEESPORT, PA. = : LERONTANI A VÁLASZTÓ FALAT! — Első közlemény. — Levél jött hazulról. Szülőhazánkból, s onnét is az édesanyánktól, a református anyaszentegy- háztól. Azt írják, hogy az egyetemes konvent májusban gyűlést tartott és “az egész világon élő magyar reformátusok közötti lelki kapcsolat kiépítése tárgyában hozott határozatot, — a maga részéről is átlátva és átérezve a földkerekségén szétszórt magyar reformátusok lelki egységének, testvéri közösségének értékét, az egység és közösség ápolásának és mélyítésének elsőrendű fontosságát ...” A hivatalos jegyzőkönyvi kivonatot “szives megfelelő intézkedés kérésével” küldte ide a napokban az egyetemes konvent elnöksége. Soha jobbkor nem jöhetett volna ez az üzenet. Egy léges-régi történetet játszunk mi most itt végig, amelynek az eredeti szereplői Ábrahám és Lót. Színhely: a Kanaán. “És nem birá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Versengés támada. Monda azért Ábrahám Lótnák: Ne legyen versengés közöttem és közötted, hiszen atyafiak vagyunk . . De még más okból se’. “A kananeusok és perizeusok is itt laknak . . .” Milyen példát mutatunk nékik? Nem lehet tovább rejtegetni a bajt. Éppen e napokban imár az amerikai magyarság nyilvánossága elé tárták a lapok azt a szégyenteljes állapotot, amely a református egyházak között van immár esztendők óta. A “megfelelő intézkedéseket” éppen jókor kéri alma mater-ünk, közös tápláló édesanyánk, aki elbocsátott bennünket, — kit előbb, kit utóbb, — azzal a reménységgel, hogy ha nem is tudnó'k meghálálni és visszafizetni mindazt, amit érettünk tett, de legalább is szégyent nem fogunk hozni tisztes fejére. Minden receptet diagnózis előz meg. A mi bajunk eredete messze nyúlik vissza a múltba. Bárhogy is akarják némelyek szépitgetni, eredendő bűne amerikai magyar ref. egyházi életünknek az, hogy igen sokan pusztán kenyérkérdést csináltak belőle, és miután újabban az aratni való kevés, a munkás pedig sok volt a legtöbb esetben, mindjárt kész volt a baj. Egy érdekes zsidó tanitó-mese két testvérről szól, akiknek egymás mellett volt a földje. Aratás befejeztével egy éjjel igy szól az egyik a feleségéhez: “Az én testvérem, szegény, egészen elhagyatottan él, se felesége, se gyerekei, kimegyek és átviszek neki néhány kévét.” Ugyanazon éjjel történetesen a másik is igy monologizált: “Testvéremnek családja van, többre van szüksége, mint nekem, átviszek neki az én kévéimből.” Reggel mindketten azon csodálkoztak, hogy bár adtak, mégis változatlan maradt az aratásuk gyümölcse. A következő éjszakákon megismétlődött az eset. Végre egyszer a holdfényben félúton találkoztak és felismerték egymást a kévéket nyaláboló testvérek. Azon a helyen épült föl a templom, mivel úgy érezték, itt volt a föld legközelebb az éghez . . . Hány testvér-egyház temploma épült ilyen helyen amerikai Kánaánunkban? Azt csak az a szelíd égi fény tudná megmutatni, amely csendes tanúja volt annak, hogy ki honnét s merre vitte a kévéket . Többnyire a máséit . . . A megfelelő intézkedések során tehát a legelső teendő, hogy alázatosan beismerjük, ahol s amiben tévedtünk. Az egyházban első sorban, és másod sorban és utolsó sorban is nem kenyérkérdést kell látnunk, hanem Isten ügyét, aki egy nagy reménységgel ajándékozta meg ezt a háborútól feldúlt, kultúrájában széttépett s még keresztyénségében is megoszlott szerencsétlen világot. Ez a remény pedig abban van, hogy “ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, — aki felül van minden erőn és uraságon és minden néven, és mindeneket vetett
