Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-22 / 29. szám
4 amerikai magyar reformátusok lapja az ő lábai alá, és Őt tette az anyaszentegyház- nak fej'évé . , .” A beismerést és meglátást követnie kell a térdrehullásnak az Ő lábai előtt, a'honnét aztán mint lovagjaivá ütött harcosai állhatunk fel teljes fegyverzettel, beöltözve tetőtől talpig, az id- vesség sisakjától a békesség evangéliumára való készség sarujáig. “Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbevetett választófalat, hogy ama kettőt egy uj emberré teremtse Ő magában, — és hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést . . Olvassuk el az egész efézusi levelet, — vagy figyeljünk az Ő remegő ajkaira, amint égreemelt szemekkel kéri, “hogy mindnyájan egyek legyenek, hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem,” — vagy nézzünk mélyebben az Ő vérző sebeibe: és akkor próbáljunk, merjünk továbbra is egymással marakodni .... T. G. OSIBEIEIBEIE^ A MAGYAROK ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI REFORMÁTUS EGYHÁZ. (Nt. Takaró Géza new yorki lelkész előadása az Egyesült Államokbeli Református Egyház Pittsburghi Egyházkerületének évi közgyűlésén, Homestead, Pa., 1933 május 16-án. Angol eredetiből fordította: BEI.) TAKARÓ G. ELŐADÁSÁNAK A BEFEJEZŐ RÉSZE. Ez alkalommal, amikor a Reformed Church Egyházkerületét első ízben látja vendégül egy magyar gyülekezet, nagyon is ide illő — amint visszapillantunk a múltra —, hogy ünnepélyesen kifejezzük szivünk őszinte háláját a Reformed Churchnek, mert életünk legváltságosabb éveiben és pillanataiban immár kétszer mentette meg a Magyar Református népet, amikor mindnyájan úgy éreztük, hogy magunkra hagytak és elhanyagoltak; előbb az első gyülekezetek megalakítása idején, majd pedig a világháború után, amikor gyülekezeteink az adósságok és sok másféle bajok terhei alatt roskadoztak. A Tiffini Egyezményben megvalósult cselekedetével ez az egyház mentette meg gyülekezeteinket attól, hogy mint a dióhéjak a tengerben, ki tudja milyen véggel, szétszóródjanak. Épen ezért fejezzük ki tehát legszivélyesebb köszönetünket az egész Reformed Church-nek; mind azért, amit csak tett érettünk, a mi egyházainkért, — valamint azért, amit a daytoni és (Folytatása a 8-ik oldalon.) □ I=1E=... „■______IL^===lF=1B[nr=ll--^==rJE PJQQY LÁTJUK MI? ... Írja: Balogh E. István. nr——ii— i[=iBnHBi=iE== n— R EFORMÁTUS NAPOT rendeznek aug. 20-án new- jersey magyar egyházai. Eddig csak 10 környéki gyülekezet vesz részt a szervezésben, azonban igy is úttörő, kívánatos és nagy megmozdulás lesz ez a mi életünkben ! Emlékezzünk az otthoni, impozáns méretű Református Napokra! Nekünk, itt élőknek is vannak nagy, református értékeink, amelyek biztosan méltó demonstrációt nyernek a most készülő református napon. Örömmel gratulálunk a kezdeményező woodbridgei, N. J. gyülekezetnek és mindnyájunk nevében azt kívánjuk, hogy legyen meg a remélt sikere munkájuknak. Bennünket, többieket pedig példájuk lelkesítsen a követésre. * * * U J ÜZLETI JELSZÓT olvastunk az egyik, most megnyilt pittsburghi “restaurant”-ról. A tulajdonos semminek sem szabja meg az árát, hanem miután elfogyasztotta az ételt a vendég: “fizessen érte, ameny- nyit Önnek ér!” — mondja. Ez az uj “slogan” és üzleti módszer nagy szenzációt okozott Piittsburghban, pedig... — Egy tisztességes, becsületes üzletben nem a spekulá ció szabja meg az árucikkek árát, hanem az, hogy menynyibe került, mi volt arra a kiadás és tisztességgel mennyi üzleti hasznot lehet azon csinálni. Ez a pittsburghi atyafi vakmerőén spekulál arra, hogy ha az egyik vendég talán kevesebbet is fizet, mint kellene: a másiknak könnyelműsége vagy hozzá-nem-értése utánpótolja majd! A Krisztus leikével dolgozó kereskedő sohasem építi a maga üzletét spekulációra. * * * F REEDOM’S TRIUMPH címen hatalmas képes-albumot adott ki a “Woman’s Weekly.” Európát, a világháború borzalmainak, a forradalmaknak és a fenyegető “háború”, vagy “béke” égető problémáinak ezt az egymást gyűlölő, sistergő tüzkatlanát, mutatja be az album. Európa “uj térképével” kezdődik a bemutatás s természetesen Magyarországról is ár. — Leírja, hogy ez a kezdetben “vad-mongol”, de a letelepülés és keresztyén- ség által megszelídült faj a világ egyik “legéletképesebb, mozgékony, éleseszü és művészi tehetségű népe, (p. 122) melynek földmivelői egyik legnehezebben dolgozó” társadalmi osztálya Európa nemzeteinek. De megírja azt is, hogy mostani, szétszakgatott voltát a saját kebelén élő, de mindig fölényesen tekintett idegen fajtáknak köszönheti, akik soha be nem olvadtak a magyarságba. Ennek — szerintünk — nem kis részben magunk vagyunk az oka! Vájjon, ha túlzott faji büszkeségünk helyett okosabb politika vezetett volna, vájjon tarthatna-e minket ma Európa a népek “harmincadján” ? * * * U RBÁN JÓZSEF, akiről a chicagói világ-kiállitással kapcsolatban már megemlékeztünk, a napokban — 61 éves korában — meghalt. Édesapja egy hires főúri nevelőintézet vezetője volt Bécsben s fia már onnan került ki Amerikába. Itt is maradt s évek múltán a világ leghíresebb “stage-director”-ja lett. Már ő nem az amerikai magyarság, de e nagy nemzet nagy halottja volt, — mi azonban mégis megemlékezünk róla, hiszen ő is egy volt mi közülünk.
