Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-01 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 niii=— ir=-----------ír—^r^nn[=]i-r-^ir==== , n^=3B CSENDES ÓRAK. □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. ni—^~ir= ■ .....-\F==]n=mmi=n—■■:-jl===jh A GAZDAG ÉS A LÁZÁR. Luk. 16:31. ELŐ1MA. Örök Isten, szerető' édes Atyánk! Alázattal ismerjük be, hogy a téged szeretők számára még a szegénység is jótétemény. Nem is kérünk mi földi kincset, gazdagságot Tőled, csak arra kérünk, hogy töltsd bé a mi sziveinket mennyei javakkal, hogy szolgálhassunk Néked önfeláldozó szeretettel! Ámen! TANÍTÁS. Jézus a gazdag lés a Lázár történetében megrajzolja azt a keskeny határvonalat, amely elválasztja a jelent a jövendőtől. Ebben a rajzban két embert mutat be nekünk. Először bemutatja őket úgy, amint az emberek látják s azután pedig úgy, amint az Isten látja őket. Ez a két ember az akkori társadalomnak két szélsőséget képviselte. Az egyik biborba és patyolatba öltözött; a másik rongyokba burkolta nyomorult testét. Az egyik mindennap dúsan vi- gadozott; a másik pedig kivánta az ebeknek dobott morzsalékot. Egy napon aztán mindkét ember meghalt. Itt az ellentét mlég szembetűnőbb. A gazdag ember ott fekszik bíborral bevont arany koporsójában. A temetésen egész sereg pénzért felfogadott gyászoló sir és jajgat. A szegény Lázár pedig ott fekszik elhagyatva az ut- széli árokban. Hogyan látja őket az Isten? Jézus azt mondja: “Meghala a koldus lés viteté'k az angyaloktól az Ábrahám kebelére.” Szinte látjuk a gyászmenetet, amelyben angyalok foglalnak helyet. Látjuk az angyali seregeket, amint jönnek a mennyből le a földre, amint végig vonulnak a zsidó város poros utcáin, amint gyöngéden karjaikra veszik a szegény koldust, amint szent zsolozsmákat énekelve viszik őt fel a mennybe, amint leültetik'az idvezültek seregében közel a mennyei Atyához. A lelki szem igy látja Lázár temetését. A gazdagéból pedig csak annyit lát, ameny- nyit Jézus e szavakkal mond: “Meghala pedig a gazdag is és eltemetteték.” Itt a földön Lázár ott feküdt a kapun kívül s minden nap látta a gazdag embert, amint dúskált a földi javakban, arnig ő maga éhezett. Most már a gazdag ember fekszik lcivül a kapun s ő az, aki minden nap látja Lázárt ülni a megkülönböztetett helyen a mennyei lakodalomban s halljuk az ő könyörgését, amint kiált Lázárnak, hogy jöjjön és segítsen rajta! Ábrahám azonban kijelenti, hogy ez lehetetlen. A szakadék köztük áthidalhatatlan. Onnan ide és innen oda mlég akkor sem jöhetne és mehetne valaki, ha akarna. Különben is a bűnnek büntetése van s ez az ő osztályrésze. Jézus minden példázatában valami nagy életigazságot mutat fel. Ebben a példázatban a hitetlenség és a nemtörődömség veszedelmét domborítja ki. Ez volt a nagy bűne ennek a gazdag embernek. Nem a gazdagsága, hanem a hitetlensége és nemtörődömsége. Jézus soha sem kifogásolta magában véve a gazdagságot, vagy a gazdag embert, mint ilyet. Hiszen igen közeli s igazán bennső viszony fűzte őt a szó szoros értelmében vett gazdag emberekhez. Nikodémus gazdag ember volt. Arimáthiai József szintén. Nem. Ezt a gazdag embert nem az ő vagyona zárta ki a mennyeknek országából, hanem az ő hitetlensége és nemtörődömsége. Igen, ez az ember kihagyta Istent számításaiból, kihagyta terveiből és életcéljából. Istennel szemben mindig önmagának adott igazat. Ez volt néki a baja: a hitetlenség, vagy más szóval Isten nélküli ‘élet. Ez zárta őt ki Istennek országából. Bűnös volt ő továbbá a legrutabb nemtörődömségben. A törvény szerint nem volt néki semmi bűne. Az egész, amit tett, az volt, hogy nem tett semmit: hogy nem törődött a kapuja előtt fetrengő koldussal. Kétségkívül gondolt arra, hogy valamikor majd segíteni fog rajta. Am a napok múltak és semmit sem tett. Egy napon aztán nem látja a koldust a kapuban. Kér- dezősködésére azt a feleletet kapja, hogy meghalt. Az orvos azt mondotta, hogy éhen pusztult. Megölte az ő nemtörődömsége. Nincs az a szó, mely több tragédiának lett volna okozója, mint ez az egy: “nemtörődömség.” Itt egy otthon, melyben azelőtt a meleg szeretet sugarai ragyogtak be minden p.rcot. Ma ez a melegség kihűlt, a szeretet meghalt. Mi ölte meg? A nemtörődömség. Ott egy szív, mely valamikor másokért dobogott, a szükségben levőkkel szemben kedves rokonszenvet tanúsított. Ma rideg, önző, kemény, mint a kő. Hol vannak azok a nemes érzések, melyek ezt az életet ál- dásdussá tették? Kihaltak. Mi ölte meg őket? A nemtörődömség. Nem törődtek véle azok, akiknek ápolni kellett volna ezt a szivet. Naponkénti imánk tartalmasabb, gazdagabb és hatásosabb lesz, ha soha sem hagyjuk ki belőle ezt a pár szót: “Szabadíts meg, Uram, engem a hitetlenség és a nemtörődömség bűnétől!” Ámen! UTÓIMA. Könyörülj rajtunk, szegény bűnösökön, irgalmas Atyánk és Istenünk! Vizsgáld meg a mi szivünket és ha találsz benne közömbösséget, önzést és nemtörődömséget: jöjj a mi segítségünkre, hogy megtölthessük azt felebaráti szeretettel. Ámen!
