Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-01 / 26. szám
4 amerikai Magyar reformátusok latja vissza és várjuk és kérjük annak a megismétlődését, ami éppen 1900 évvel ezelőtt történt Jeruzsálemben és azóta is minden igazán újat s jobbat hozó korszak kezdetén. Ebben igazán a — belső az első! Itt a nyár, — használjuk föl valamelyik részét lelki felüdülésre is. (T. G.) MIÉRT KELL AZ ÁRVAHÁZ ? Gyermekkoromban kibotorkáltam udvarunkról az útra és abba az irányba haladtam, amerre nagyapámat láttam szekérrel elmenni. Hát csak az urak csürjéig bírtam a menést; itt leültem a magtár oldalába és onnan néztem, amint a nagyságos Mádi Kovács László béresei hordták a takarmányt kazalba. Már jó nagy volt a kazal, amikor arra lettem figyelmes, hogy az ispán megszólítja az éppen arra elhaladó öreg Lukács bácsit: “No, mit szól a kazalrakáshoz, öregem, jó lesz-e?’’ — Mit kérdi tőlem, maga az ispán, tudja hogy kell azt rakni! — volt az öreg egyszerű és kurta válasza. “Nono, hisz’ nem is azért kérdeztem, mintha nem tudnám, de néha mást kérdez az ember, hogy megtudja az igazat. És aztán tudja, a Lukács bátyám vélemény-nyilvánításából ha jó, ha rossz, mindig tanulhat az értelmes ember!” — Igaz, igaz Grosz ispán ur, feleli Lukács bácsi, lés azzal ki-ki elfordult a maga dolgára. Kicsi gazdálkodásunk vezetése korán vállaimra nehezedett. Tanácsra, útbaigazításra lett volna szükségem, de csakhamar tapasztalnom kellett, hogy az emberek nem szívesen adták. Bántotta őket, hogy atyám Amerikában van és két testvérem Sárospatakon tanul. Egyszer-kétszer elhallgattam, mikor kérdésemre azt felelték, hogy kérdezd meg az apádtól, vagy hívd haza bátyádat a gimnáziumból oszt ő megmondja. Bántott a felelet, de egyszer eszembe jutott a fentebbi beszélgetés az öreg Lukács és Grosz ispán között. Kezdtem hát az emberektől mást kérdezni, mint amit meg akartam tudni és az emberek oly szlépen megmagyaráztak mindent . . . Hallottam is nem egyszer, mikor egyik is, másik is azt mondja: “A f . . . egye meg ezt az inast, mindig mást tesz, mint amit kérdez, akkor minek kérdez ?” Már régen szerettem volna tudni úgy közvetlenül, igazán, hogy hát hogyan és miképen vélekedik a mi népünk az Amerikai Magyar Református Árváház felől ebben a mai rossz világban? Hogyan tudjam ezt meg? Csak úgy egyszerűen nem lehet az embernek az igazat megtudni ! . . . A minap beállított hozzám egyik értelmes és igen jóravaló egyháztagunk. A beszél- (Folytatása a 9-ik oldalon.) □l—ir=^-—-------ir=u=innr=u—^-ir^=-=z:r=i[=]n 1 JjOQY LÁTJUK MI?... | írja: Balogh E. István. nr------ir= ■■ -------ii-------ír—innr=ir-^==ir=.........-^=jr-=^=]n E MLÉKSZÜNK még a rettenetes csapásra, ami Lind- berghéket .érte az elmúlt évben. Az egész ismert világ velük érzett gyermekük feletti nagy gyászukban. — Isten egy másik gyermekkel vigasztalta meg a vesztes szülőket s az első veszteségért maguk a szülők abban keresnek vigaszt, hogy azt a nagy birtokot, ahonnan kis fiukat elrabolták — gyermekmenhellyé teszik. Legyen ez, irja az Incorporation Paper jun. 23-án, minden gyermek nevelő ,védő stb. otthona “tekintet nélkül nemzeti, vagy vallási különbségeikre.” — Nem csak az elvesztett gyermeknek, de a vigaszt igy kereső nemes, keresztyén szülőknek az emléke is örökké áldott marad! — Vájjon ha minket ilyen nagy csapás érne, tudnánk-e ugv vigasztalódni, hogy mások könnyeit törüljük le ? * * * K INT ÉS BENT. Milyen jó azt a bizalmat látni, ami President Roosevelt munkásságát úgy itthon, mint a külföldön körülveszi. — Csak a napokban emlékezett meg hangos dicsérettel Rooseveltről az angol Munkáspárt vezére. “Amikor Mr. Roosevelt kijelentette, hogy fel fogja lenditeni a keresetet épugy, mint az árakat, akkor az .egész világ elhitte, hogy meg is tudja ezt tenni!” “Nagy Erittánia népe inkább szeretné Rooseveltet pénzügyi vezérének, mint Chambrelaint” mondta. — Még többet jelent azonban az a valóban megérdemelt bizalom, amellyel itthon nézünk az elnökre s amelynek alapja a megindult munka s az egész ország fokozatosan haladó talpra állása. — Sokan, talán érdekből, félelemből, vagy párt-politikából akarják megállítani az “ujrendszer” intézkedéseit, de akik csupán a tényeket figyelik, azok bizonyosan úgy éreznek, hogy csak használja ki az elnök a neki adott hatalmat, s annak minden lehetőségét! * * * G ömbös lapjának nevezi a United Press híradása a “Függetlenség” c. hazai újságot, amely szerinte, jun. 23-án, “hideg vizet öntött London, Páris és Berlin” lapjainak a kombinációira. Hivatalos rcportok- ban számoltak be ezen államok újságjai a visszaállítandó “Plapsburg Monarchia és Ausztria-Magyarország uniójá”-ról, amelyről, szerintük, már a legkomolyabb nemzetközi tárgyalások meg is indultak. A nevezett magyar újság Gömbös miniszterelnök ismételt hivatalos nyilatkozatait idézve azzal zárja, hogy: “úgy a visszahívás, mint a két ország egysége teljesen lehetetlen!” — Jó legalább ennyi hivatalos hazai véleményt hallani erről a fölfujt Habsburg propagandáról, amely bizonyos, hogy nem más, mint az érdekeltek “mesterséges füstje.” * * * A 73-IK KONGRESSZUST az Egyesült Államok egyik legkiválóbb törvényeket alkotó ülésszakának nevezik a lapok. Egyik másik újság még azt is megjegyzi, hogy a legnagyobbat azonban akkor alkotta igazán, amikor a napokban feloszlott s igy az uj ülésszakig magának az elnöknek, mint legfőbb és korlátlan végrehajtónak a kezébe tette le a hatalmat ipar, pénzügy, külpolitika stb. kérdésekben. Vájjon nem önmagától kínálkozik e gondolatnál az a tanulság, hogy sokszor úgy is tehet akár testület, akár magános valami nagy jót, ha megszűnik bármit is cselekedni, hogy tetteivel legalább ne akadályozza a jobb, több és teljesebb programmot.
