Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-06-03 / 22. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA QIt-ts—|E= ll^=]l=iaai=][------IE :r=JL==]a GYERMEK KERT. 1 □ □ Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. nr—)[=■ ii---------nzzmnt^f^^ii---------- -=u--------in MIT TANULUNK JUNIUS 4-ÉN A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN ? Tudjátok, hogy junius 4-én nemcsak a vasárnapot ünnepeljük meg, hanem az a nap pünkösd ünnepe is. Ez a szó pünkösd, egy görög szóból van csinálva, mely eny- nyit jelent: 50-ik. Ezzel a szóval jelölték a husvéttól számított 50-ik napot. Azt is tudjátok, hogy a pünkösd ünnepét mire ünnepeljük. Ez a nap a Szentlélek kitöltetésének ünnepe, más szóval az a nap, amikor a tanítványok nagy lelkesedéssel hozzáfogtak az evangélium predikálásához. Jól teszed, ha figyelmesen elolvasod az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2-ik részét, melyben ott találod a leírást arról a csodálatos dologról, mikor a Szentlélek betöltötte a tanítványokat. Itt olvashatod a Péter prédikációját és azt, hogy erre a prédikációra 3000 ember tért meg a keresztyén hitre, akik elhagyták biinös életüket és megkeresztelkedtek. A Pünkösd ünnepe tehát az egyház születésnapja. Mit gondolsz, ha az egyháznak egy születésnapi cake-t csinálnának, hány gyertyát kellene rátenni, ha egy gyertya esztendőt jelent? Hányat, ha egy gyertya 10 esztendőt jelent? Hányat, ha egy gyertya 100 esztendőt jelent ? Hasonlítsd össze a keresztyének számát akkor <és ma! Ma már 682 millió keresztyén van a földön! Ebből 206 millió protestáns ! Akkor még bibliájuk sem volt. Csak az Ó-Testamentum könyveit olvashatták, az Uj-Testamentum könyvei még nem voltak megirva. Azóta az Uj-Testamentum könyveit 919 nyelvre lefordították! Ki cselekedte ezt a sok hatalmas dolgot ? Istennek a Szent Lelke. Ő vitte előre az egyház ügyét. Olvasd el a János ev. 16. r. 5-20. verseit. Aranyige: De amikor el jő amaz, az Igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket az igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetke- zendőket megjelenti nektek. János ev. 16. r. 13. v. <=asaQOi3iso REPÜLŐ LECKE. Fecske mama repülni tanította kicsikéit. A két kis szürke fecske szívesen próbálgatta a szárnyait. Amikor kirepültek és elfáradtak, erőt adott nekik az, hogy nemsokára már hazafelé repültek és messziről látták a templom tornyát, ahol a jó puha fészek volt. Azt is tudták, hogy amikor a leckének vége lesz, jó vacsorát kapnak anyjuktól. De amikor a toronyhoz értek, egy nagy meglepetés érte őket. Az anyjuk nem szállt rá a fészekre, hanem tovább repült, ők sem tehettek mást, minthogy követték az anyjukat. Könyörögni kezdtek mindjárt, hogy legyen már elég a repülésből, de az anyjuk rájuk szólt: “Útközben nincs beszélgetés. Ha beszélgettek repülés közben, még jobban elfáradtok. Még egyszer elrepülünk arra, amerre már voltunk és majd vacsora után elmondom, miért volt erre szükség?” A két kis fecske igen fáradtan repült anyja után. Amikor végre hazaértek, olyan hirtelen ették a jó vacsorát, hogy észre sem vették, hogy a déli maradékot ették meg vacsorára. Olyan jó volt nekik, mintha egészen friss étel lett volna. Ekkor megszólalt az anyjuk: “Látjátok, ezért repültünk mi kétszer is ma. Azt akartam, hogy nagyon éhesen jöjjetek haza. Aki éhes, az nem válogat. Azt a hernyót, (worm) amit ebédnél otthagytatok, most jóízűen megettétek. De még más célom is volt. Közeleg az ősz. Azután jön a tél, a hó, a fagyás, amikor nincs mit enni itt a mi szülőhazánkban. Pár hét múlva el kell indulni igen messzire. Hosszú hetekig fogunk repülni, amig elérünk majd egy másik országba, ahol meg tudunk majd élni. Nagy kitartásra van szükségetek ahhoz, hogy ezt az utat meglehessétek. Ezért repültetek ma olyan sokat, hogy hozzá szokjatok és el ne pusztuljatok. Holnap még hosszabb útra megyünk. Meg kell nektek is szokni a fáradalmakat. A két kis fecske szomorúan hallgatta, hogy nekik innen el kell menni. A kisebbik hozzá is fogott hamar a síráshoz: “Anyukám, én nem akarok elmenni innen. Én úgy megszerettem itt minden fát, minden bokrot, minden fűszálat és minden virágot. Hát én ezt sohase lássam többet?” “Dehogynem látod, kicsikém, vigasztalta az anyja. Amikor abban a másik országban eljön az ősz, onnan visszarepülünk ide. De hogy ezt a két utat baj nélkül megtehessétek, azért van nagy szükség arra, hogy gyakoroljátok a repülést.” Ettől a naptól kezdve nem kellett biztatni a két fecskefiókát. Nem volt náluk szorgalmasabb fecske az egész vidéken. Hogyne igyekeztek volna, amikor tudták, hogy a fáradozás gyümölcse az lesz, hogy nem pusztulnak el és újra látni fogják azt a fészket, amelyben először éltek. REJTVÉNYEK. A megfejtést a következő csütörtökig erre a címre kell beküldeni: Rév. Béla Csontos, 3036 Globe Avenue, Lorain, Ohio. A megfejtők között sorsot huzunk s a nyertes egy szép jutalomkönyvben részesül. 64. SZÁMÚ FELADAT. írjátok ki az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 2. részének 38. versét és írjátok meg, mi volt ennek a beszédnek az eredménye? (Olvasható a 41-ik versben). Ctonto* Béla
