Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-06-03 / 22. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 MEGFEJTÉSEK. A 62. számú feladatra helyes megfejtéseket küldtek 23-an. A bibliai férfiak, vagy nők, aki­ket a megfejtők legjobban szeretnek, a követke­zők: Simon, Pál, Magdolna, Salamon, Mózes, Já­nos, Dávid, Jézus, Dániel, Sámson, Ábrahám, Jób, Mária. A nyertes: Barta Margitka, 9 Cotton Hal­low St., Naugatuck, Conn., akinek a jutalom- könyvet elküldöttük. «SIQQBGIEI&O FEDERATED CHURCHES of the American Hungarian Reformed People. (Folytatás a 4-ik oldalról.) Szabályozzák az uj gyülekezetek megalakítá­sát. Egyik felekezet sem szervezhet uj gyüleke­zetei a másik közvetlen szomszédságában. Bizo­nyos földrajzi távolság megtartására kell ügyel­ni, hogy ez által is csökkentve legyen a súrlódási felület. Technikai intézkedés ez csupán, de mégis egyik eszköz arra, hogy a felekezetközi békesség mennél jobban megőriztessék. A különböző felekezeteknek vannak közös cél­jaik és problémáik. Ezeket közösen szolgálják s evégett közös tanácsot tartanak fent. Gyakorta vizsgálgatják egymás gyülekezeteinek helyzetét, népességét, anyagi körülményeit s ha azt indo­koltnak, szükségesnek látják, attól sem riadnak vissza, hogy egymás gyülekezeteit egyesítsék és igy tegyék azt erősebbé, életképesebbé. Ez intézkedések mögött nem áll semmiféle ál­lami törvény végrehajtó, kényszerítő ereje. Egye­dül a lélek az, amely azoknak végrehajtását ga­rantálja. Az a komoly, krisztusi meggyőződés, hogy mi mindnyájan Istent szolgáljuk, egymás­nak testvérei vagyunk s kötelességünk az, hogy egymást megbecsüljük, szeressük, segítsük, tá­mogassuk. Vájjon nem tehetnék meg ezt az amerikai ma­gyar reformátusok különböző egyházi csoport­jai is? Ha már sorsunk arra kényszerit, hogy kü­lönböző szervezetekben folytassuk életünket s ha már nyilvánvaló, hogy ezen változtatni nem tu­dunk: vájjon nem az volna legfőbb kötelessé­günk, hogy az elérhető célt megvalósítsuk ? . . . Ha van közöttünk valaki, akinek lelkében e sorok visszhangra találtak, ezennel fölkérjük: dolgozzon ki tervezetet, amelynek alapján az ő elgondolása szerint meg lehetne teremteni az amerikai magyar reformátusok SZÖVETKEZETT EGYHÁZÁT. Szívesen közlünk bármely komoly tervet, amely ezt a célt közelebb viheti a megvalósuláshoz. ni-----ir= n-^-ir=inni—ir=^ui =u-----in 0 0 AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. 0 0 ' lt^=][=]BE][=IL^rr.)[= '"::711^=]B C. E. Topic for June 4. GOD WORKING THROUGH US IN EVERYDAY LIFE. Lesson: 1 Cor. 3:9-15. Consciously or unconsciously, willingly or unwillingly we are all contributing something in the upbuilding or tearing down of the world. Whether you cheerfully ful­fil your mission here on earth or woefully neglect your duties you will surely leave behind certain, visible, in­effaceable footprints on the sands of time. Many laborers, some famous, some unknown, here a king and there a peasant, have toiled to make this world what it is. Each has done his own part in his own way. And whenever we gave water to the thirsty, visited the s:ick, comforted the bereaved, aided in a worthy cause, or wiped the perspiration off another’s brow — we were working not only for God, but with God. This past Easter I went to a neighboring city to parti­cipate in the dedication services of our new church re­cently built there. After the morning service a few of us were looking at and admiring the well erected edifice. A man wearing a broad smile came up to me and said, “Reverend, don’t you think we built a wonderful church ?” I turned to him and said, “Yes, it is a magnificent build­ing. But what diid you have to do with it?” “Oh, I helped those who were building it walls,” came the happy reply. “I helped!” I could well understand his enthusiasm, for he has assisted in the building of a noble institution. In a larger sense, one can justifiably be proud of the fact that he is an indispensible, an integral part of the universe. I always like to think of this world as a large, un­finished statue in the hands of the Great Sculptor. A statue on which there is a niche or a nook which must be filled personally by each and every one of us, other­wise it remains unfilled unto eternity, thereby disfigur­ing, marring the whole model. Frank Nagy. «=SIIEI0IEIOEieV EYES WATCHING US! Minutes, (hours, days, and months fly past us, and we find the time drawing very near when we shall be on our way to Chicago to attend the Magyar C. E. Conference. Anxiously, we look forward to this gathering, for again we will renew old acquaintances, again we will set down new fundations. Are we the only ones who are looking forward to this great gather­ing How important will this conference be? Let us stop for just one moment and allow our gaze to wander about, that we might see the eyes focused upon us. Nagy Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom