Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 17 LELKÉSZEGYESÜLET. LELKÉSZ EGYESÜLET. Z AMERIKAI Magyar Református Lelkész Egyesület csak nehány éves múltra tekinthet vissza. Bár, mint vágy és gondolat réges-régtől fogva, állandóan ott élt a lelkészek lelkében — mégis ez a vágy és gondolat csak akkor tudott testet ölteni — mikor New Yorkban Kossuth apánk ércszobráról lehullott a lepel. New Yorkban, a 69-ik utcai ref. templomban a Kossuth szobor leleplezésekor született meg az Amerikai Magyar Református Lelkész Egyesület. Ez a rövid múlt érdekes és gazdag. Együtt volt egyszer, végre valahára néhány kivételével az egész amerikai magyar református lelkészi kar hovátartozásra való tekintet nélkül. Ezzel bebizonyitotta a lelkészi kar, hogy a Lelkész Egyesületre égető szükség van, hogy arra nagy feladat vár s hogy a megszületendő Lelkész Egyesület végtelen nagy felelősséggel tartozik a jövő irányítását illetőleg. Akadtak ugyan egy páran, akik már a vajúdás perceiben meg akarták fojtani érdekből, de ez csak néhány percig késleltette, hogy megszülessék, aminek meg kellett születnie: az Amerikai Ref. Lelkész Egyesület. Az eszme győzött és ebben a munkában, harcban, mely diadalra juttatta — két vezérnek nevét kell megörökítenünk. Az egyik néhai Bogár Lajos, akkor toledoi lelkész. Kevéssel a Lelkész Egyesület megalakulása előtt tért vissza magyarországi látogatásából. Otthon beletekintett az egyházi életbe, meglátta a Lelkész Egyesület nagy fontosságát és szerepét. Átérezte, hogy nekünk, idegenbe szakadt vándoroknak még nagyobb szükségünk van erre és élete egyik nagy feladatának tűzte ki ennek a megvalósítását. Bogár Lajos boldog volt, amikor megalakult az Amerikai Ref. Lelkész Egyesület. Minden hivataltól elzárkózott. Ő az eszme vezére volt és közkatonája akart lenni a megalakult tábornak. A másik vezér Hajdú János. Egyszerű munkás ember, de izig-vérig református. Ő látta meg először közöttünk, hogy a Lelkész Egyesületre elsősorban nem a lelkészeknek, hanem az egyházaknak és az egész amerikai reformátusságnak van szüksége. Nem jött el az alakuló gyűlésre, nem köszönthettük, nem szoríthattuk meg azt a kezet, mellyel a megalakulás előtt 100 dollárt tett fel a szent cél oltárára. Nagyobb református volt, semhogy erre vágyott volna, szerényebb volt, mint az ő nagy bőkezűsége. Csak egyet akart: Legyen Református Lelkész Egyesület itt Amerikában. Boldog volt ő is, hogy a célért szolgálhatott. E két vezér lelke int, figyelmeztet, tanit és buzdít ma is, hogy szálljunk szembe az idők viharával, közönnyel, gőggel, megvetéssel, kishitűséggel, gazdasági és lelki válsággal szemben vigyük győzelemre áz ő lelkűkben naggyá nőtt eszmét: a Református Lelkész Egyesületet. A Lelkész Egyesület .néhány éves munkájának eredményei és áldásai vannak. A Lelkész Egyesület meghívására jöttek hozzánk és látogatták meg egyházainkat Dr. Ravasz László püspök, Muraközi Gyula, most budapesti lelkész és Uray Sándor debreceni lelkész. Az ő beszédeik ébresztő — hiterősitő — és meggyőző erővel kiáltottak bele a mi uj életünkbe és ma is sokan hálával gondolnak ezekre a kedves vendégekre, akik irányítást, erőt, bátorítást adtak további küzdelmeinkhez. A Lelkész Egyesületi gyűléseken az előadásoknak, felolvasásoknak és eszmecseréknek olyan gazdag sorozata vonult fel, melyeknek visszhangja még most is élénken él a lelkűnkben. Ezeken a gyűléseken tetszett meg, hogy egymás mellett bátrabbak, bizakodóbbak, hívőbbek lehetünk. Ezek a gyűlések mutattak rá arra a magaslatra, amelyre fel kell emelkednie minden lelkésznek és gyülekezetnek. Ebben a nagy birodalomban szétszórtságban, egyedülvalóságban élünk és küzdünk, ezért minden egyes gyűlés drága alkalom egymás megismerésére, megértésére, megbecsülésére és a szeretetben való növekedésre. Ha a múltban igen nagy szükség volt a Lelkész Egyesületre, a jelen annál nagyobb mértékben sürget, hogy együtt legyünk, együtt gondolkozzunk és cselekedjünk. Szemünk előtt változik a világ ábrázata. Sok minden, amit megszoktunk, amihez hozzánőttünk — már csak a múlté. Sebes léptekkel jön felénk egy uj korszak. Az élet és jövendő mélységeit és magasságait rejtegeti keblében. Oly titokzatosan közeledik, hogy még a körvonalait sem látjuk. Népünk bizonytalanságban. Tőlünk vár biztatást, irányítást, útmutatást. Ezer kérdéssel ostromol a világ. Ki tud egyedül meg- állani, ki tud egyedül felelni? Ha lélekben együtt, Krisztusban egyek leszünk, mindent megtehetünk. Ma még nem vagyunk mindnyájan együtt. Van köztünk közönyös, magában bizakodó, egyedüljáró, van aki a Lelkész Egyesületet szereti, de megtagadja, mint Péter, elárulja, mint J.udás,
