Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. BIBLIAÓRA. A sülyedő világ-hajó Parányi mentő-csolnakán Lebegünk páran, emberek. — Gyárak, kietlen kültelek — A kormánynál egy asszony ül, A hangja halkan ránkpereg, Néha koppan a sziveken, Mint őszben tavaszi eső. Mögöttünk sülyed a világ Mi lebegünk a csolnakon, A révészünk, az Irgalom Vezet egy asszonyhangon át. Most semmi sincs, csak ez a hang. Csak ez a hang... És messze a Világítótorony.-> Reményik Sándor. KARÁCSONY MÁRIA NÉLKÜL. Oh Tannenbaum, oh Tannenbaum Wie treue sind deine Blaettern .... (Oh fenyőfáink, oh fenyőfáink Mily hűek leveleid...) EMLÉKEZÉS mély kutjából felcsendül az ének, karácsony csodás éneke. Szemek, arcok, síró, nevető emberek rajzanak vissza. Férfiak, bezárva egy üres gyárba, faragatlan fa-asztal körül s középütt egy karácsonyfa. Nincs rajta disz, nincs rajta lámpa, csak zöld levelei csillognak a petroleum lámpák halavány fényében.... Tegnap vágták, éjjel, titokban, lopták egy gazdag kertjéből. De szuro- nyos őreink szemet hunytak, nem vették észre, nem kérdezték, honnan van. Hiszen karácsony van nekik is. . . az öröm, a béke ünnepe. .. A fa alatt felzendül halkan, vágyakozóan, szivszakasz- tóan a németek karácsonyi éneke: “Oh Tannenbaum. . .” Oh Karácsony gyermeke, egy vérben gázoló, megőrült világ imádkozik... Karácsony gyermeke, szabadíts meg minket! Jöjj e vérző szivü, haláltáncot járó világra, angyalaid énekeljenek hihetetlen éneket: békéről, örömről, jóakaratról. .. Az ének szállt s mi mint egy megrémült nyáj, összehuzódva, ijjedten hallgatunk. Az ajtóban két katona jelent meg fegyverrel s ők is hallgatták az ellenség énekét... karácsony énekét. Karácsonyfa, ének, utána ünnepi vacsora... Mégis, valami hiányzott. .. ami meleggé, ünneppé teszi a mi karácsonyainkat. Az anyai szív, a feleség szive, kis lányunk szive.. . a női szív hiányzott.Karácsony volt ez 1916-ban Mária nélkül, — véres karácsony, háborús karácsony. Karácsonyi ünnepeinken olyan ritkán emlékezünk a mi Máriáinkra. Ők dolgoznak, mindent el- készitenek, mindenki öröméről gondoskodnak, ők a melegség, a fény, az ünnep, — ők hozzák világra karácsony gyermekét s mi csak akkor vesszük észre, hogy mit jelentenek, amikor már nincsenek, amikor karácsonyt ülünk asszonyi szív inél- kül. Isten elküldhette volna Szent Fiát akármilyen más utón is, de tetszett neki, hogy felmagasztalja az asszonyt azzal, hogy az ő szenvedésein át, az ő teste gyümölcseként szülessen meg a Szabaditó, az örömhozó, a Béke fejedelme. Máriát Isten anyjává tette, karácsony örök forrásává. Ünnep volt a fogoly táborban a lopott karácsonyfa alatt, — italos, férfi ének temette el karácsony énekét. Füst, bor, ételszag, mámoros szemek. Valaki kinyitotta az ablakot s a téli éjszakából, valamelyik közeli házból egy kis gyermek éles sirása fúródott be a durva dalba s aztán puhán egy altatódal szállt utána; egyszerű, törékeny dal halk, fátyolos női hangon. . . Lassan ez is, az is abbahagyta a durva férfi nótát. .. aztán csönd lett, parancsszó nélkül, magától. . . s a sötét csillagos éjszakából az altató dal halk, ujjongó örömdala töltötte be a rideg gyár csupasz falait. Nem mertünk egymásra nézni. Szégyeltük a könyeimket, amelyek felbugyantak a szemeinkből. . . Mária és a kis gyermek élni kezdett a véres éjszakában. . . A duhaj nóta hallgatott s halkan énekelni kezdtük, ki-ki ahogy tudta: “Oh Tannenbaum, oh Tannenbaum, Wie treue sind deine Blaettern...” Dienes Barna. ANYÁM Az édesanyámnak Volt egy bibliája, Az volt napról-napra Az ő olvasmánya. Nekünk is gyakorta Olvasott belőle. Azóta lett Jézus Szivünk ismerőse, Életünknek őre. Gyermekkorom tája Rég elmaradt tőlem. Édesanyám is már Kint a temetőben. De a bibliája Drága, szent juss-képpen Itt van nálam mindig, Mennyei kincs nékem, Hitben örökségem. BIBLIÁJA. Nehéz óráim közt Elcsititó dajkám, Vergődő kínomra Uj ige kél ajkán; . Bűnömre bocsánat, A sebemre balzsam. Akkor vagyok boldog, Hogyha ráhallgattam, Szavát elfogadtam. Vihar jöhet, verhet, Paskolhat a zápor: Elég erőt nyerek Én a bibliámból. Tornyosuljon bár rám Az Ítélet árja, Megvéd engem az én Jó anyám imája, Drága bibliája. Györék József.
