Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-12-24 / 52-53. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 15 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. KARÁCSONY. Irta: Balogh E. István. “Pittsburgh Post-Gazette” december hó 9-i számában a kiadó cikke ezt a címet viseli: “Adj valamit karácsonyra”. Arról szól a rövid cikk, amit mindenki na­gyon is szomorúan érez és oly szomorúan ismé­telget ezekben a napokban, hogy mennyivel ne­hezebb ma karácsonyt ünnepelni, mint 1929-ben, mert jóformán legtöbbüknek alig van valami pén­ze. Buzdít a cikk azért mindenkit, hogy aki csak teheti föltétlenül ajándékozzon ez évben is valamit. Hiszen a karácsony voltaképen annak a közmondásnak a testté válása, hogy: “J°bb adni, mint kapni”. Mindegy, hogy milyen keveset költesz — írja befejezésül, — “csak őrizd meg a csodálatos karácsonyi lelkületet a te szi­vedben és otthonodban”. Ve­gyél valamit, adjál valamit! * * * SEMMINK SINCS! Három éve immár, hogy minden évben ki­sebb a karácsonyfánk s mindig kevesebb lett az ajándék alatta. Három nagyon szomorú kará­csonyt értek immár egymás után e nagy ország lakói, amikor az ünnep csendességébe mind job­ban bele kiáltott a nincstelenség siró painasza. Munkátlanságtól kimerült apák, nélkülözéssel- küzdő, elkeseredett anyák, tehetetlenül lustálko­dó felnött-ifjak, hiányt-érző, ruhátlan gyermekek milliói keserű lélekkel gondolnak a közeledő ka­rácsonyra, mert nekik nem lesz mit adni! Már elődeink úgy neveltek, sőt közel kétezer éve an­nak, hogy a keresztyén világ számára karácsony az ünnepek ünnepe. A karácsonyi ajándékozás gyakorlata évről évre növekedett s úgy szeret­nénk mindnyájan ebben az évben is, — ha csak egy napra is, — elfeledni és elfeledtetni a bajo­kat és szükséget, de nem lehet. Nem lesz jó ün­nepünk, nem lesz igazi karácsonyunk, mert hi­szen semmit se tudunk venni, semmit se tudunk adni! * * * MIÉRT AJÁNDÉKOZUNK? Az évnek végén, a tél közepén, a mi kará­csonyunk idején a régi pogány nemzetek már év­Balogh E. István ezredekkel ezelőtt nagy ünmepet ültek. A nagy Német-erdők észak-lakói, akik évszázadokon át rettegésben tartották a római birodalmat, vitték be ezt az ünnepet az egész pogány világba. Az ünnep eredeti lényege az volt, hogy mivel a tél fele elmúlt, a messze távozó nap már visszatérő­ben van a föld felé, egy ünneppel akarták kö­szönteni a közeledő napot. Évezredek és évszáza­dok gyakorlata úgy belegyökereztette az összes nemzetek életébe ezt az ünnepet, hogy amikor már eredeti, primitiv tartalmát el is vesztette, akkor is a családi, tiszta örömök ünnepeként meg­tartották. Évszázadokkal Krisztus születése előtt fenyőhasábokat égettek e napon a családi tűzhe­lyen, majd később örökzöld fenyőket (ez volt a Nap-fája, mert ez nem szárad el, nem veszíti el színét, levelét a nap eltávoztával sem) állítottak fel a házba és a napnak a jelképét, az égő gyer­tyát, tették rá s ennek egész ünnepestén át égni kellett. Ki ne értené, hogy pontosan itt található a mi karácsonyfánk, eredete, a világítással, díszek­kel s ugyancsak az ajándékozásnak és ünmepi színjátékoknak (Bethlehemesek stb.) gyermekes, örömszerző szokásaival együtt? Mint régen, úgy ma is csak az a célja van mindennek, hogy a meleg családi közösségben egymásnak örömet szerezzenek az emberek. ifi * * HOGY LETT KARÁCSONY KERESZTYÉN ÜNNEPPÉ? Mikor a keresztyénség terjedni kezdett, a ró­mai pogány birodalom lakóinak régi ünnepe volt a fent említett “Nap-ünnep”. A keresztyén térítők tehát már az első század végén arra törekedtek, hogy Krisztus születésnapjának emlékére hasz­nálják fel a pogányoknak e nagy jelentőségű nap­ját. Krisztus születése volt a keresztyénség leg­nagyobb eseménye, tehát e nagy fontosságú ün­nepnek legtöbb tartalmat csak ez adhatott. A he­lyett tehát, hogy a megtérített pogányoknak sza­kítani kellett volna a régi, megszokott, családi ünnepükkel, inkább egy keresztyén tartalommal megtelitett karácsonyt ünnepelhettek, amely ele­ven összeköttetésben volt uj hitükkel. A régi po­gány ünnep rövidesen megtelt a keresztyéni sze­retet és öröm szép lelkületével és megszentelte­tett a “testté-válás” szent értelmével s igy lett belőle keresztyén karácsony. Amikor azonban az őskeresztyén apostolok Krisztus születésnapjává tették ezt a pogány ünnepet, akkor ezt azzal a biztos tudattal cselekedték, hogy a pogány sal­langok, ceremóniák rövidesen el fogják veszteni jelentőségüket s helyettük megmarad az egyet­len lényeg: Krisztus születésének ünneplésre mél­tó emléke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom