Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. MENJÜNK EL MIND BETHLEHEMIG. Luk. 2:15 ELŐIMa. Édes Atyánk, ki úgy szerettél minket, hogy egyszülött fiadat adtad érettünk: vágyik a mi szivünk a bethlehemi jászolhoz. Add, hogy szivünk vágya teljesüljön, hogy megállhassunk mi is a gyermek Jézus egyszerű bölcsője mellett és tiszteletet tegyünk nékie. Ámen! TANÍTÁS. Bethlehem ma a legnagyobb vonzó erő. Ide néz és ide igyekszik ma az ég is, a föld is. Mint az iránytű csak észak felé mutat, úgy az ember érdeklődése is ma csak Bethle- hemre irányul. Mindenütt hangzik a szózat: “Menjünk el mind Bethlehemig!” És mennek: égiek és földiek. Istennek angyala nyitja meg a menetet eme szavakkal: “Hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen; mert született néktek a Megtartó, ki az Ur Krisztus, a Dávid városában.” Mennyei seregek sokasága sorakozik a menethez és léleküditő zsolozsmában zengi: “Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek; és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat.” Egyszerű pásztorok ott hagyják nyájaikat, mindenüket és mennek mind Bethlehemig, mert lelkűk iránytűje arra felé mutat, mert valami titokzatos erő vonza őket a bethlehemi jászolbölcsőhöz. A napkeleti bölcsek könyveikkel most nem törődnek, tudományos kutatások nem érdeklik őket, mert ez a titokzatos erő hatalmába kerítette őket is és mennek mind Bethlehemig, hogy meglássák Istennek csudálatos dolgait. A jeruzsálemi király, a bűnös király, rettegve ismételget egy nevet: a jászolbölcsőben fekvő gyermek Jézus nevét. E napon megszűnik a tülekedés s ünnepi hangulat tölti meg a levegőt és mindenki siet a bethlehemi jászolbölcsőhöz, hogy tiszteletét tegye a Világ Világossága előtt s csatlakozzék ő is az ő követői közé. Mert hát nem elég az, hogy elmegyünk mind Bethlehemig. Valamit tennünk is kell. Csatlakoznunk kell az övéihez és követnünk kell őt teljes szivünkkel, teljes lelkűnkkel és teljes elménkkel még pedig szakadatlanul. Igen, szakadatlanul, mert ha csak egy napot mulasztunk is az ő követésében, a Krisztus képe, melyet szivünk táblájára rajzoltunk e napon, vészit élénkségéből. Ha pedig megrestiilünk s a véle való közösséget hosszabb időre megszakítjuk: ez a kép teljesen elmosódik. Ez a bethlehemi jászolbölcső tehát vonzó erővel bir s a benne fekvő gyermek követésre méltó. Dehát miért kellett ennek a gyermeknek mégis a jászolban születni? Azért, mert nem vala nékik helyük sem a bethlehemi palotákban, sem a vendégfogadóban. Égi tünemény jelenti, hogy megszületett. Angyalok hirdetik, hogy megérkezett. Pásztorok, bölcsek, királyok meghallják. Bethlehemben azonbán nincs egyetlen háziasz- szony sem, aki meghallotta volna, hogy mily csudálatos dolgok történnek ez éjjel városuk falai között. Ha történetesen egy bethlehemi asszonyka találkozik e napon Máriával és Józseffel és igy szól hozzájuk: “Látom, messziről jöttök. Porosak és fáradtak vagytok. Szükségetek van pihenésre. Szálljatok be hozzám. Maradjatok nál- lam s legyetek az én vendégeim.” A vendégszeretetről tanúskodó eme néhány szóval ez a bethlehemi asszonyka beírta volna nevét a történelem könyvébe s ma Mária mellett ő lenne a világ legboldogabb asszonya. “Áldott vagy te az asszonyok között’ — mondogatnék — “mert e világon először a te hajlékodban áradt szét a karácsonyi szeretetnek édes melegsége.” De hát a bethlehemi asszonyok nem tudtak erről a csudálatos eseményről semmit s nem nyithatták fel aj- tajalkat, hogy beköszöntsön hozzájuk a világszeretet. Aludtak, mintha semmi sem történnék. Tizenkilencz hosszú századon keresztül minden esztendőben megismétlődött a bethlehemi éjszakának története. Olvassuk ezt a történetet nem egyszer, de százszor és ezerszer. Úgy, hogy ma nincs, nem lehet keresztyén hajlék, tanya, falu, város, ország, vagy földrész, ahol mentségül bárki is felhozhatná, hogy nem ismeri az első bethlehemi éjszakának történetét. Azok a bethlehemi asszonyok azért nem nyitották meg ajtajai- kat a gyermek Jézus előtt, mert nem ismerték őt. Ma ezt senki sem állíthatja. És ha mégis ez a gyermek zárt ajtókra talál: az a fásultságnak, a hitehagyottságnak, az istentagadásnak és a krisztusgyülöletnek a jele. Menjünk hát el mind Bethlehemig! Lássuk meg ott testbe öltözni a világmegváltó szeretetet. Ismerjük meg őt. Fogadjuk el Megváltónknak. Kövessük őt életünknek minden körülményei között. Ezen a napon pedig nyissuk meg hajlékunk ajtajait s bocsássuk őt oda be. Legyen ő a mi családi életünk feje, tisztaságának őre. Legyen ő a mi egyéni életünk eszményképe. Legyen ő a mi lelki üdvösségünknek letéteményese! Ámen! UTÓIMA. Segíts bennünket, oh irgalomnak Istene, hogy a kegyesség zárja be mögöttünk a gyűlöletnek ajtaját és nyissa fel a békességnek és szeretetnek kapuit. Ámen.
