Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
I 8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. A KIRÁLYI VENDÉG. (Skót mese.) Irta: Dr. Halmi János. MIT TANULUNK A VASÁRAPI ISKOLÁBAN DECEMBER 25-ÉN? Valamikor régen a fák arról beszélgettek egymás között, hogy ha egy király fog járni alattuk, amelyik fa megismeri a királyt, az sokkal szebb lesz, mint a többi. Názárettől nem messze volt egy erdő, a fák itt is várták a királyt. Egyszer egy kis fiú sétált arra és a fák mind azt gondolták, hogy ez a király. A kis fiú igen sokszor kiment arra sétálni és a fák már nem is törődtek vele. De volt egy a fák között, amelyik mindig jól megnézte a kis fiú arcát és azt olyan szépnek találta, hogy igy sóhajtozott: “bárcsak ő volna a király!” Történt azután, hogy a kis fiút sokáig nem látták. Többet nem ment arra. De ez az egy fa sokat gondolt rá és szeretett volna olyan lenni, mint amilyennek a kis fiút látta. Kedves volt az állatokhoz. A madarak szívesen raktak fészket az ágain. A gyökerei között kis házakat csináltak maguknak apróbb állatkák. A többi fák kinevették, de ő nem törődött velük. A kis fiú pedig felnőtt. Városról városra járt és hirdette Isten beszédét a népnek. De egyszer gonosz emberek megfogták és tövisből koronát csináltak, fejére tették és felszegezték egy fára és ezt írták a keresztjére: “A király.” És ekkor egy csodálatos változás történt. A fának a siirü zöld levelei között sok apró kis piros színit gyümölcs nőtt. És a fa most már tudta, hogy látta a királyt. Ezt a fát hívják holly tree-nek. Ez a legszebb fa abban az országban. Ennek a királynak a születésnapját ünnepeljük 25-én. Figyeljetek szépen, a vasárnapi iskolában a karácsonyi történetre, amelyet odahaza is olvassatok el a Lukács evangéliuma 2 részének 2—20 verseiből. Aranyige: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. — János ev. 3 rész 16 v. KARÁCSONYI ÁLOM. Jaj de szépet, de gyönyörűt Álmodtam az éjszaka! Erre repült, erre szállott Az ég minden angyala. Megzörgettek, megnyitottak Minden pici ablakot, És ahová berepültek, Karácsonyfát hagytak ott. Fehér szárnyú kis angyalkák Mi is várunk, jöjjetek, Higyjétek el, sehol sincsen Ennyi kedves, jó gyerek. ESSZE, messze nyugat felé, túl a tengeren van egy nagyon szép ország, kedves gyermekek. Magas hegyek és mély völgyek vannak benne gazdag és termé- . kény síkságokkal. Ebben az országban egyik igen érdekes dolog az, hogy a katonák szoknyában járnak [ Ugye, szeretnétek látni ezt a szép országot és ezeket a furcsa katonákat? Azt mondjátok, hogy ez az ország csak a mesében van meg? Nem, kedves gyermekek !• Ez az ország igazán megvan, úgy hivják, hogy Skótország. (Scotland.) Ebben az országban mesélik a gyermekeknek azt a szép me.sét, amit most elmondok nektek. * * * Élt egyszer egy kis faluban egy szegény asszony, aki egy apró házacskában lakott. Kicsi volt a háza, de tisztán és rendesein tartotta. Egyszer aztán az a hir járta át a falut, hogy a Nagy Király fog átvonulni a falun, sőt az éjszakát is ott fogja tölteni, még pedig valamelyik egyszerű házban fog megszállni éjszakára. Kezdték találgatni az asszonyok, hogy vájjon kinek a házában fog megszállni a nagy Király? Csakhamar kisütötték, hogy abban a házban, amelyiket majd legcsinosabbnak és legrendesebbnek talál. Hozzá is fogott minden háziasszony a takarításhoz, rendezéshez és a mi szegény asszonyunk is gomdosan rendbe hozta a maga kis házát. Még finom vacsorát is főzött, pompás csokoládétortát is készített, hogy legyen majd mivel megkínálni a vendéget, ha megérkezik, mert úgy érezte, hogy a Nagy Királynak az ő házához kell jönni! Mikor aztán mindennel készen volt, meg- gyujtóttá a lámpát és leült és várt. Egyszer csak kopogtak az ajtón! Megdobbant a szive és futott az ajtóhoz, hogy kinyissa. De jaj! — csak egy egyszerű munkás ember állott az ajtóban, valami favágó, vagy ácsmester, a feleségével és egy kis gyermekkel és szállást kért az éjszakára. Nagyon fáradtnak és összetörtnek látszott, fáztak is mindnyájain. — Jöjjetek holnap, vagy holnapután, jöjjetek bármikor, szivesen adok szállást, — mondotta az asszony — csak ma nem, mert igen kedves vendéget várok! . A munkásember szomorúan hajtotta le a fejét és indulni készült. — Ezt mondják mindenütt — igy sóhajtozott — és seholsem fogunk szállást kapni. Csontos Béla
