Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-12-24 / 52-53. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GOOD WILL IN A WORLD OF CRISIS. Glory to God in the highest, and on earth peace, good will toward men. Luke 11:14. William P. Shriver NOTHER Christmas is at hand, and once again, with an added warmth at our hearts, we greet each other with a “Merry Christmas!” But for many thousands of homes this Christmas will not be a merry one Our minds and hearts are sobered by the thought. — In a land where barns are bursting with grain, there is hunger and want. In the cities and industrial communities of A- merica, lactor- ies stand idle while people lack for decent housing, clothing and shoes. In a world in which a Great war was fought to end w'ar, — there are more men under arms than before. — After two thousand years, we have not been able to make Good Will effective in our lives or in the ordering of society. But we have reason to take courage. — Never as before, Christian ministers in the membership of the churches are asking — “Why should these things be? Is it not possible, with all our resources, with all our intelligence, with all the good will which is abroad, to organize a juster and more Christian order of things?” The Christian churches in their long history have been the Mother of Charity. They have fostered hospitals, orphanages and homes for the aged; they have carried on a wide-spread work of relief, and are doing so now. But the present situation requires more than charity. It demands justice. In a democracy these ends of justice must be sought by peaceable means and voilence. The best weapon is a well informed public opinion and a plan of action. This the churches by means of education and discussion can help provide. — They can help, also, to create the kind of climate in which better human relations can grow. If this Christmas will inspire Christians everywhere to renewed efforts to make good-will work in a World of Crisis, it will be our best gift to mankind. WILLIAM P. SHRIVER, Secretary Presbyterian Board of National Missions. KINEK VAN IGAZA? Ma minden ember gondolkozik és megoldást próbál keresni a nagy bajra, a depresszióra. Mindnyájan látjuk a baj okait, sőt azt is tudjuk már, hogyan lehet eljutnia helyes megoldáshoz. Természetesen azonban nem egy ut nyilik a megoldáshoz. Hanem több. Több jó és több rossz. Melyiket választjuk? Sokan mondják, hogy egyik nagy baj, mely a megoldást késlelteti, az, hogy a szegény segíti a szegényt. Ha ez nem folyna, akkor az elégedetlenség hamarabb kitörne és megtalálná a helyzet megoldását. Elgondolkoztam ennek az eszmének az értékén, és a következő eredményre jutottam. Először is ez gyakorlatilag lehetetlen. Mert a szegény ember jószivü; az ad. A Roosevelt fia is tapasztalta ezt, amint rongyos ruhába bújva közéjök ment: ideadták neki rongyaikat takaró gyanánt. A fiú látva ezt, hazament apjához és azt kérdezte tőle; apám, hiszen ezek az emberek jók; mért kell ezeknek annyit szenvedni? Másodszor: a segítés, elvonása megkeményiti a szivet, neveli a rossz indulatokat a szívben. A rossz indulatok nevelése pedig még rosszabb sorsra juttathatja az emberiséget, mint a miben benne van. Harmadszor: Krisztus, a karácsony hőse, az emberekhez való jóakaratot hirdeti. Az irgalmas samaritánus nem hagyta a félholtat az utón, hanem gondjaiba vette és gondját viselte. Az Ókor nagy társadalmi betegségéből épen azáltal épült ki a világ, hogy Krisztus követői a jóakaratot vitték bele az életbe. Most sem lehet máskép kijutni a bajokból. Zimmerman Rezső. KARÁCSONYI ÉNEK. Dicső királyi fényben Jön majd a földre le Még egyszer a Megváltó S angyal sereg vele. Oh, boldog, aki szivét Az Urnák adta át, Koronát kap majd Tőle És hófehér ruhát.
