Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-30 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Borsos István utazó lelkész. AZ ÉHEZŐ MADARAK. “Havazott, havazott! Majd szánkázunk ma!” kiáltottak a gyermekek egy hideg téli reggelen, midőn az ablakán kinéztek. Fiuk, leányok előkeresték a szánokat; de a kis Anikó felnézett a fára, mely az udvaron állt. Ott ült egy éhes varjú, és egyre kiabált: “Kár, kár; Hogy elmúlt a nyár!” Egy veréb meg oda szállt az ablakra s kiáltott _ “Csiirip, csiriip, éhezem, Huh! a szél fuj hidegen!” Anikó erre hamar felszaladt a padlásra, hol garmadában állt a kukorica, pár marokkal szedett kötényébe s lement az udvarra hol szétszórta, mondván: “Kis madarak, ide gyertek, Itt majd jó falatot leltek!” A madarak jóllaktak és másnap megint eljöttek, a kis Anikó pedig megint 'hozott nekik A SZERÉNYSÉG JUTALMA. Nagy drágaság és Ínség idejében egy jólelkii gazdag polgár házához hivatta a város legszegé nyebb gyermekeit s igy szólt hozzájok! “Ti húszán vagytok, a mint látom, nézzétek, itt e nagy kosárban mindegyik számára van egy cipó. Vigyétek haza és holnap ilyen időtájban jöjjetek el megint s úgy a következő napokon is, mindig kaptok egy-egy czipót, a mig a jó isten jobb időket küld,” Az éhes gyermekek neki estek a kenyérnek, veszekedtek, civakodtak rajta, mert mindegyik a legszebbet és legnagyobbat akarta, s végre elmentek — azt sem mondták, hogy “Köszönöm." Csak Fánika, egy szegényes, de tiszta öltözetű leányka állt szerényen, s igy ő neki jutott a legkisebb cipó és hálásan csókolta meg a jó ember kezét s aztán csendesen hazament. A gyermekek másnap megint csak olyan neveletlenek voltak, elkapkodták a szebb cipókat és a szegény Fáninak megint csak egy kis vakarcs jutott. De midőn haza jött s beteg anyja megszegte a czipót, akkor — csillogó ezüstpénz potyogott ki belőle. A szerénység igy kapja meg mindig a maga jutalmát. GYÖNGYSZEMEK. írja: Takaró Gézáné. .BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS. 1791-től 1809-ig minden országgyűlésen szerepet játszott. Tehetségével sokat hatott a tárgyak keresztülvitelére és indulatoskodása által majdnem annyit a tanácskozások megzavarására. Kifejezései nem voltak válogatva és modora azon évek kíméletes, sőt gyakran szolgai hangjához mérve igen nyersnek látszott. Az elnök egyszer rendre inté oly megjegyzés mellett, hogy “talán Szolnok megye érdemes követe elfeledkezett a múlt időkről, melyek alatt távol kellett lennie.” E célzás a kufsteini börtönre szertelen hatást tett Wesselényire, ki a sebzett oroszlán dühével felpattanván, kardjára csapott s korlátlan haraggal sietett az elnöki szék felé... ... Siri csend volt. ... Wesselényi megáll, küzd magával. Kinyújtja karját s az elnök vállára tevén: “Értettem, mire célzott kegyelmességed — mondá fojtott hangon — értettem! Azonban jegyezze meg, hogy engemet József császár szenvedni megtanított — de félni nem!” (Báró Kemény Zs.) A KITARTÁS GYŐZ. Egy hires francia szobrászművészről olvastam, hogy súlyos betegsége után jobb karja teljesen megbénult és beszélőképességét is elvesztette. Mindenki szánakozva beszélt a szerencsétlenül járt művészről. Néhány év múlva azonban egy csodaszép müvei lépett újra a világ elé. Mintha a halálból támadt volna fel, olyan ámulattal fogadták az évekig teljesen elbénult művészt. A lehetetlen lehetővé vált. Az ügyetlen, hasznavehetetlen bal kar hosszú évekig tartó, rendíthetetlen és fáradhatatlan gyakorlat által ugyanolyan ügyességre tett szert, mint amely- lyel a jobb birt. — A kitartás győzött. ...Tanulhatnánk ettől a művésztől, akik olyan hamar elcsüggedünk, ha nem tudunk azonnal eredményt felmutatni. Uniontown, Pa. Böjti Urvacsoraosztás 1932. Február 14-én d. e. 11 órakor. A szentjegyeket adományozza Németh Anna, S. Uniontown. Fairmont, W. Va. Urvacsoraosztás Február 28-án d. e. 10 óra 30 perckor a Presbyterian templom vasárnapi iskolájában. A szentjegyeket adja Kormos Gyula, Dakota, W. Va.
