Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-30 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. AZ IFJÚSÁGI ÍMUNKA. A múlt évi clevelandi C. E. konferencia nagy lelkesedéssel határozta el, hogy az egyházi sajtó hasábjain keresztül a lehető legélénkebb szellemi életet éli s egymás munkájának ismertetésével igyekszik mindig jobban és jobban megközelíteni a kitűzött célokat. Ami a szellemi életet illeti, panaszra valóban nincsen okunk. Lelkes ifjaink bőséggel közöltek és közölnek lapunkban igen értékes magyar és angol nyelvű cikkeket. Mi hálás köszönettel fogadjuk mindig ezeket a cikkeket, de meg kell jegyeznünk, hogy a kitűzött munkaprogramnak ez csak egyik része. Még mindig hiányzik a gyakorlati élet, a kifejtett működésről szóló tudósítások. Legyen szabad ezen a helyen is kérni Ifjúságunkat, hogy gondoljanak immár erre is! A tényleges élet mindig a .legfölemelőbb és a legjobban megirt cikk. ÚJÉV A KÓRHÁZBAN, Eddig sokszor sajnálkozva azt gondoltam, milyen kár, hogy nem láthatunk előre. De az utolsó hét eseményei arról győztek meg, hogy a jó Isten nagyon bölcsen rendelkezett, amikor eltakarta előlünk a jövőbelátást. Sőt belátom, hogy gyakran egyenesen kimondhatatlan jótétemény, hogy már azt sem tudhatjuk, hogy mi fog velünk a következő napon történni? Milyen jó, hogy én sem tudtam előre, hogy újév napját én is távol a szülői háztól, egy kórházban fogom eltölteni. Milyen jó, hogy nem láttam, hogy már karácsony estéjén, mialatt mi túláradó hálával imádkoztunk és énekeltünk a hófehér fenyőfa alatt: ott állott mellettem a betegség sötét szárnyú angyala. (Csöndesen és észrevétlenül vállamra tette a kezét, hogy attól kezdve minden lépéssel közelebb vezessen a műtőasztal felé. Milyen jó, hogy nem tudtam, hogy mialatt kis testvérkéim ártatlan karácsonyi örömében gyönyörködtem, az alatt már lassan, láthatatlan kezek helyet készitenek számomra egyik new yorki kórházi szobában. Óh, hogy visszariadtam volna ettől a látványtól! De most, hogy két hét távolából tekintek vissza a történtekre, úgy érzem, hogy a betegség fekete angyala gazdag ajándékokat rejtegetett sötét szárnyai alatt. Úgy érzem, hogy mialatt ént fájdalmaktól gyötörve, félig öntudatlanul vergődtem, — gyöngéden az ágyam szélére ült és láthatatlan kincseket szórt elém. Isten iránti mély háládatossággal gondolok vissza kórházi élményeimre, mert lelkileg megerősödtem általuk. A- mint lábbadoztam s el-elnéztem a halkszavu, nesztelen léptű, fehér ruhás ápolónők seregét, különös érzés fogott el. Lassan megértettem, hogy nincsen jobb iskola, ahol béketürést, kiméletessé- get és gyöngédséget tanulhatnánk, mint a kórházi ágyon, a szenvedések iskolájában. Megértettem, hogy a legtisztább örömöket és a legnagyobb áldásokat csak fájdalmak árán ismerhetjük meg. És végül, megértettem azt, hogy a lelki megrázkódtatások, a betegségek és a szenvedések közelebb visznek Istenhez. Takaró Magdolna. MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. KÉRÉS. Tegyük Februárt Református Nőszövetségi hónappá. A Református Nőegyletek kiküldöttei, amikor együtt voltak Ligonierban a Konferencián, elvben elhatározták az Országos Nőszövetség megalakulását. A gyakorlati megszervezésre csak most kerülhet sor, a mikor az ünnepek után, egyöntetűen, országszerte megkezdhetjük a szervezés munkáját. Igazán Isten indítása volt, hogy végre sorompóba szóllitották a nőket is, s a nők meghallva a hivó szót, meg is kezdették a munkát. Hiszem és remélem, hogy a Nőszövetség kitűzött céljai mindenütt tért hódítanak, s hogy a munka eredményeképen kevesebb lesz a nyomorult, az elöregedettek otthont kapnak, az ávák uj szülőket nyernek s nem lesz annyi rongyos, fázó, éhező és boldogtalan ember körülöttünk. Tudom, amit legjobban várnak a Nőszövetség munkájától, az is megvalósul. Erős, öntudatos református nőkké leszünk, akik nem félünk a világ bajaitól. A megpróbáltatások hullámai nem fognak eltakarni, hanem emelnek, visznek Istenhez. El kell érnünk azt, Isten segítségével, hogy ha valaki majd egy igazi Nőszövetségest lát, mondhassa; lehet hogy ez a nő sokat dolgozott, tett egyházáért, és sok szeretet-munkát végzett, de úgy látszik rajta segített a legjobban, mert Isten dicsősége és a szeretet hatalma sugárzik le róla.
