Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-10-15 / 42. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA a napfény a vetésre. Elmélkedés, látás és hit nyújt­ják a legfőbb erőforrást...” Legnagyobb problémája a világnak ma az üres templom pad. Mert az üres sziveket jelent. Imádságtalan ajkakat, hit nélküli életet jelent. És jellembeli fogyatkozásokat, erkölcsi lazaságot, lelki megvakulást jelent. Önzést, magának élést, mások iránt való rideg közönyt jelent. Rossz példát je­lent. Üres magyarkodást és magyar templomok el­szegényedését jelenti. Üres templompad, üres szi­vet, üres otthont, üres menyországot jelent. Jertek, töltsük be. Apák, anyák, ifjak, gyer­mekek, jertek a templomba. Nem csak a lelkipász­tornak és a gyülekezetnek, de magatoknak szerez­tek vele örömet és az Isten angyalainak is. Ebben a világ-chaosban jobban van szükségünk a temp­lomra nekünk, mint a templomnak mi reánk. “Szin- arany” értékű stock-ok rozsdás vas színvonalára sülyedtek. “Sziklaszilárd” bankok mint rozzant kunyhók omlottak össze. Dús és hatalmas orszá­gok idegesen küzdenek pénzzavarokkal, mint a leg­utolsó eladósodott ember. És ami mindezeknél na­gyobb baj, az egyéni becsület, megbízhatóság és minden nemes és fundamentális egyéni tulajdon­ság megvékonyodott, vagy egészen eltűnt. Ki adja vissza? Isten. Az Ur Jézus Krisztus evangéliuma. Jertek, Öt hallgassátok! Takaró Géza. OLVASÁS KÖZBEN. A MÚLTKORI napfogyatkozás még sokáig emlé­kezetében fog élni azoknak, akiknek alkalmuk volt megfigyelni a csodálatos égi tüneményt. Az aránylag kicsiny hold csak a föld egyes részeit ké­pes elhomályosítani, amikor odakerül a nap és a föld közé, de csak azért, mert sokkal közelebb van a földhöz, mint a naphoz. Nem juttathatja eszünk­be ez a tény azt a másikat, hogy a mi életünkre is sok homály borul, sokat veszítünk az élet igazi napfényéből csak azért, mert a szivünkhöz nagyon közel álló apró és sokszor gyarló dolgok elhomá­lyosítják előttünk a napot, Istent és az Ö dicső­ségét ? □ □ Az UJ német belügyminiszter kijelentette, hogy a németországi iskolák keresztyén alapja vál­tozatlan marad, mert az ő véleménye szerint a né­met és a keresztyén szellem a nevelésben is elvá­laszthatatlan egymástól. Az európai államférfiak, sajnos, ritkán tesznek ilyen kijelentéseket, de ugy- látszik Németországban a hit és a tudomány még ma sem ellenlábasai egymásnak. NÉMET KORMÁNY azzal a tervvel foglalko­zik, hogy az ország legnagyobb államát, Po­roszországot kisebb részekre osztja, úgy, hogy a mostani porosz tartományokat is állami jogokkal ruházza fel, amelyeknek a szövetségi tanácsban teljes szavazati joguk lesz. Ezt a tervet már régen keresztül akarták vinni, de a poroszországi katho- likusság ellenezte. Ennek a reformnak ugyanis az lesz az egyik fontos következménye, hogy a porosz- országi protestánsok előtérbe kerülnek. Porosz- ország tartományainak többsége teljesen protes­táns jellegű s igy természetes, hogy ha állami elő­jogokat kapnak, ez a protestantizmus lényeges előretörését fogja jelenteni. Vasiváry Ödön. Duquesnei Konfirmandus Csoport 1932 aug. 9-én készült felvétel DUQUESNEI GYÜLEKEZETÜNK már előre is jelenti minden érdeklődő testvérünk­nek, hogy október 23-i TÍZ ÉVES JUBILEUMI ünnepsége úgy programmjában, mint résztvevői­ben nagy és ékes lesz. A McKeesporti, Mon- ongahelai és Donorai testvéregyházak, valamint a Rankini gyülekezet egyhangúlag határozta, hogy október 23-án nem tartanak istentiszteletet a saját templomaikban, hanem mind a négy gyülekezet együtt megy át a duquesnei Carnegie Library nagy Auditóriumában tartandó közös-istentiszte­letre. Úgy a pittsburghi, mint a homesteadi nagy gyülekezeteink vezetősége biztató ígéretet tett, hogy vezetői és tagjai a lehető legnagyobb szám­ban részt vesznek a közös istentiszteleten. Az említetteken kívül természetesen közeli és távo­labbi testvéreinket is hívtuk, kérjük és várjuk, hogy jöjjenek közénk s úgy az istentiszteletün­kön, mint az azt követő ünnepi bankettünkön jelenjenek meg. Kis gyülekezetünk nagy szere­tettel küldi hivó szavát minden jó testvérhez. Duquesne, Pa., 1932 október 8. Kocsis István a gyűl. gondnoka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom