Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-15 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. A NAGY ÉRTÉK. I. Péter 2:7. ELŐIMA. Gondviselő e'des Atyánk! Hálát adunk néked azért az értékért, amit szent fiadban adtál nékünk. Amikor már ezen a világon nincs senki, akiben menedéket találnánk, őhozzá megyünk. Kihez mennénk máshoz? örök életnek beszéde vagyon őnála. Óh áldott Jézus, légy nekünk mindenkor vigasztalásunk, erőnk és reménységünk. Ámen! TANÍTÁS. Egy darab gerenda úszik a hullámzó tenger színén. Három hajótörött kapaszkodik benne. Kérdezzétek meg tőlük: mi az ára ennek a gerendának? Felelet: nincs dollár értéke. Nincs az a kincs, amiért megválnának tőle. Számukra ez életet jelent. Az édes anya kis üveg orvosságot .szorongat kezében. Beteg gyermekét ezzel adhatja vissza az életnek. Kérdezzétek meg: mennyiért válnék meg ettől az orvosságtól? Felelet: nincs dollár értéke. Gyermekének élete függ ettől. Most az ő számára nincs ezen a világon nagyobb érték. Most már ami az az úszó gerenda ott a nyilt tengeren a hajótöröttek számára; ami ez az orvosság ott a beteg gyermek édes anyjának a kezében : az nekünk, szegény, bűnös, veszendő, beteg embereknek, az Ur Jézus Krisztus. Mindeneket felül múló érték. Egyedüli menedékünk, egyedüli reménységünk. Úgy ide lent a földön, valamint oda fent az egekben ő a mi megváltónk, ő a mi megtartónk, ő a mi királyunk! Kincs és hatalom, hirnév és dicsőség elhomályosulnak mellette. Ő az egyetlen és felül múlhatatlan érték úgy az időben, valamint az örökkévalóságban. A tanítványok valamennyien szegény s egyszerű emberek voltak. Az élet gondjai bizony ránehezedtek az ő vállaikra is. Azután a gyásznak, a szomorúságnak sötét fellegei az ő fejük fölött is sokszor összecsaptak. És mikor igy testben megfáradva, szivben megkeseredve, lélekben megtörve hallották Jézus vigasztaló szavait: ne csudálkozzunk azon, ha megdobbant a szivük és vonzódtak hozzá és mindenüket feláldozták érette, mert számukra ő volt a legnagyobb érték. Hiszen ki az, akinek meg ne dobbanna a szive még ma is, amikor hallja ezeket a szavakat: “Jöjjetek én hozzám, akik megfáradtatok és meg- terheltettetek és én megnyugosztallak titeket! Ti az én barátaim vagytok. Nem hagylak titeket árvákul. Ne nyugtalankodjék tehát a ti szivetek, se ne féljen.” Bizony, bizony már csak ezért is kell, hogy nagy értékkel bírjon ő a mi számunkra! Mily tudatlanok, mennyire elmaradottak és micsoda ügyetlenek voltak ezek a tanítványok! Jézus három esztendeig tanította őket s az eredmény csudával határos. Ezek az egyszerű, tanulatlan emberek később a világ legnagyobb tudósaival állnak ki vitára és győznek. Ezek a lenézett, elmaradt emberek később az egész világ gondolkozását megváltoztatták és uj világnézetet teremtettek. Ezek a félénk, ügyetlen emberek később hatalmas és virágzó gyülekezeteket alapítottak. Tanítójuknak egy csöppet sem váltak szégyenére. Bennünket már két ezer esztendeje tanít s nevel az ő tudományának értelmében és sajnos, be kell vallanunk, hogy mi még alig kezdjük érteni az ő tudományát. Élni azonban még meg sem kezdtük. Hiszen ő azt mondotta: “Szeressétek ellenségeiteket; áldjátok azokat, akik titeket átkoznak; jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.” Szeretjük mi a mi ellenségeinket? Dehogy! Megfojtánók őket egy kanál vízben, ha lehetne. Áldjuk mi azokat, akik bennünket átkoznak? Dehogy! Belemarkolunk a lelkűkbe és darabokra tépjük szivüket. Jót teszünk mi azokkal, akik bennünket gyűlölnek? Dehogy! Vesztére törünk valamennyinek. Imádkozunk mi azokért, akik bennünket háborgatnak és kergetnek? Dehogy! Káromló szavakkal illetjük őket és vérükre szom- juhozunk. Ily messzire állunk mi még az igaz keresz- tyénségtől. Pedig ő oly édesen, oly kedvesen, oly szelíden és oly türelemmel hívogat minket! “Jöjjetek én hozzám! Ismerjetek meg engem! Kövessetek engem!” Szelidségnek, jóságnak és bölcsességnek szavai ezek. Már csak ezért is nagy értékkel bir ő előttünk. Krisztus valóságos ihlete volt az ő tanítványainak. Életével és jellemével megelevenítő erővel hatott az ő életükre. Szürke, hétköznapi környezetükből hatalmas tényezőkké emelte őket. Erő és hatalom a Krisztus a mi számunkra is s éppen ezért kedves és drága minékünk. Értékeljük hát őt napról napra többre! Minden kinálkozó alkalmat ragadjunk meg arra nézve, hogy őt életünk legdrágább kincsévé tegyük! Ámen! UTÓIMA. Áldott Ur Jézus, mi édes Megváltónk! Szent megalázódással ismerjük be, hogy büszkék és kevélyek voltunk. Elfordultunk tőled és nem ismertünk el téged életünk fejedelmének. Most már szánjuk és bánjuk bűneinket. Kérünk azért: te magad jöjj a mi segítségünkre és szelíd szavaiddal lágyítsd meg kemény szivünket, hogy hűséges követőid lehessünk. Ámen!
