Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-08 / 41. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Members — Joseph Brevak, Homestead; Andrew Kovács, Brownsville; Arthur Antal, Vjntondale; Irene Kovács, Homestead. Section III. — Ohio and New York State: Advisor — Rev. Gabriel Dokus, Canton, O. Chairman — John Bodo, Lorain, O. Members — Margaret Somosy, Cleveland, O.; Ethel Stropkay, Fairport, O.; Anna Nesha, Lackawanna, N. Y.; Margaret Denes, Alliance, O.; Anna Szekely, Canton, O. Section IV. — Illinois, Indiana, Michigan: Advisor — Rev. Michael Toth, Detroit. Chairman — Eugene Boros. Members — Timothy Toth, Detroit, Mich.; Helen King, Detroit, Mich.; John Nemeth, Chicago, 111. 4. Social Committee: Advisor: Rev. Edm. Vasváry, Cleveland. Chairwoman: Miss R. Toth, E. Chicago. Members — Helen Macs, Cleveland, O.; Ladislaus Laky, Youngstown, O.; Jennie Toth, W. Buffalo, N. Y.; Stephen Urban, Lorain, O. 5. Publications Chairman: Rev. John Botty. 6. Conference Committee: Advisor — Rev. Eugene Boros, Chicago. Chairman — Aladar Fiok, Pittsburgh, Pa. Members — William Akosi, Toledo, O.; Marie Arvay, E. Chicago, Ind.; Frank Tulipán, Lorain, O.; Sigismund Palagyi, McKeesport, Pa.; Leslie Macs, Cleveland, O. Julius Boda, President. Wm. Sari, 1st Vice-President. Eliz. Komaromy, Cor. Sec’y. DR. SCHAEFFER JOHNSTOWNBAN. Jelentettük már, hogy a Központi Egyházmegye f. hó 11-én, kedden fogja tartani őszi gyűlését Johnstownban. A gyűlésen személyesen részt fog venni a belmissziói bizottság főtitkára, a mi kiváló barátunk: Dr. Schaeffer is, aki a délelőtt 9 órakor kezdődő megnyitó Istentiszteleten Istennek igéjét is hirdetni fogja. Személyes jelenléte kétségtelenül emelni fogja a gyűlés jelentőségét s nagyban elősegíti annak eredményeit. Ellwood City, Pa. Az itteni gyülekezet szeretettel emlékezett meg Harsányi Andor lelkész ottani működésének ötödik évfordulójáról, amely alkalommal Istennek igéjét Dienes Barna home- steadi lelkész hirdette s részt vett azon Dr. Bell missioi superintendens is. Az Istentiszteletet igen gazdag közebéd követte. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. “ÉS EGY KIS GYERMEK VEZETI ŐKET.” Egyik lelkésztársamat látogattam meg a múlt héten Phillipsburg, N. J.-ben. Mikor elköszöntünk, elkísért egészen az autómig. Már bent ültem a gépben és indulni akartam, de várnom kellett, mert még mindig volt mondanivalója. — Nem szabad elcsüggedni és sosem szabad a reményt feladni. Már hat éve vagyok Phillips- burgban és e hat év alatt mindent elkövettem, hogy az egyik utcában lakó, s gyülekezetünkkel szemben közömbösen viselkedő négy-öt családot jobb templombajárókká tegyem. Felhasználtam minden tudásom, szeretetem, tapintatosságom; osztottam ki vallásos iratokat, elküldtem oda egyházunk elöljáróit, vasárnapi iskola tanítóit, nőegylet vezetőit. Nem volt meg a kívánt eredmény. Se nem jöttek, se nem adakoztak rendszeresen. Kilenc hónappal ezelőtt meghalt ennek a kislánynak az édesanyja Allentown, Pa.-ban, az édesapja pedig súlyosan megbetegedett, igy került az itt lakó nagyanyjához. Az első vasárnap reggel, midőn a kislány megreggelizett, félreül és nyugodtan vár. Egyszer csak azt mondja a nagymamájának: “Nagymama, mikor fogsz már felöltözni, hogy elvigyél engem a vasárnapi iskolába?” “Ó, kislányom,” volt a nagymama válasza, “csak eredj most játszani, majd máskor elviszlek, de most látod, el vagyok foglalva.” A kislány szomorúan indul az ajtó felé. Mikor a kilincsre tette a kezét, visszafordul és ezt mondja: “Sajnálom, de én félek, hogy te nem fogsz nekem a jóra példát mutatni.” A nagymama mormogott valamit s nyomban indult öltözni. A következő vasárnap már öt másik gyermek kisérte a kislányt, a nagymama pedig kilencedmagával volt jelen a templomban. És egy kis gyermek vezeti őket, úgy, hogy ma abban az utcarészben, hol ők laknak, honnan addig igen ritkán szokott valaki vasárnapi iskolába vagy templomba járni, most majd mindenki rendszeresen jár. — A mai nehéz időkben, — folytatta lelkésztársam — nemcsak az egyház rendes kiadásait tudják fedezni, de több mint egyezer nyolcszáz dollárt adtak már ez évben jótékonycélra, mit még az előző jobb időkben sem tudtak megtenni. Az egyháztagok nem gazdag emberek, de éppen olyan és annyit kereső gyári munkások és földmivelők, vagy üzletemberek, mint a mi egyházunk tagjai. E kis gyermek által behozott egyháztagok önként jelentették ki, hogy “mert elhanyagolták az egyházzal szemben eddigi kötelességüket, hát mondja
