Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-08 / 41. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA OLVASÁS KÖZBEN. ßUDAPESTI LAPOKAT nézegetek s látom, hogy pár héttel ezelőtt mutatták be a Nemzeti Színházban Babay Józsefnek: “Veronika” cimü színdarabját, igen nagy sikerrel. A darab meséjének lényege az, hogy két falusi legény, Somogyból, egy Veronika nevű leányzó szerelméért harcol s ez a harc elviszi őket a pokolba és a menyországba is. Az iró, mint maga mondja, úgy festi le a poklot és a menyországot, amint a somogymegyei magyarok állítólag elképzelik, a “legendás néplélek elgondolásaival, dalaival és dús színlátásaival.” A darabot nagy beharangozás előzte meg a lapokban, a nagy lelkendezés azonban, mint az ilyen esetekben lenni szokott, valahogy most is hirdetésszagu. □ □ ^ SZERZŐ azt állítja, hogy a somogyi magyarok úgy képzelik el a poklot és menyországot, amint ő a szinpadra viszi. Nézzük hát meg, hogy hogyan működik a somogyi, immár több mint ezer esztendeje keresztyén magyarok fantáziája, Babay Józsefen keresztül? Sejtjük, hogy úgy a pokol, mint a menyország teljesen különleges, magyar hely lesz s ebben a sejtelmünkben nem is csalódunk. Vörös fényben úszik a pokol, ott vagyunk épen Lucifernek, az ördögfejedelemnek háza előtt. Ördögfiókák tartják a ház ereszét, az előtérben bakter áll, aki szekszárdi vörösborral kínálja az érkezőket a kulacsból. A bakter a földi életben is vasúti váltóőr volt, aki, mint elmondja, azért került a pokolba, mert szándékosan egymásnak szalajtatott két vonatot, amelyeken csupa adóvégrehajtó ült... És igy tovább. Mulatságos, nagyszerű hely ez a pokol, ahol tréfálkozás, bor, minden van. így képzelik el a somogyi keresztyén magyarok — mutat büszkén az alkotására Babay József, a szerző. □ □ V Es A MENYORSZÁG? Az még csak a nagyszerű magyar hely! Szent Péter, a kapu hagyományos őre (akinek szerepét az Amerikában is ismert Rózsahegyi Kálmán játssza) arany szűrben áll a kapunál, a lábán aranycsizma, a szűr alatt aranylajbi, ezüst gatya. Szájában természetesen ott füstöl a somogyi makrapipa. Körülötte kis angyalok, kék ruhában, árvalány- hajas kalappal. A kapu díszes falusi kapu, hátul az égbolton nemzetiszinü szivárvány: magyarabb menyországot képzelni sem lehet. Szent Péter telefonál, hogy küldjenek repülőgépet a látogatókért, mert a tulvilági helyeket földi turisták is felkeresik, akik természetesen visszamennek a földre. Egyikök azonban, Mári néni, akinek nagyon megtetszik a mennyei fény, ott akar maradni s pár ezressel meg akarja vesztegetni Szent Pétert (igaz, hogy az ezresek békebeliek), az apostol azonban nem vállalkozik rá, azt mondván: Én csak egyszer csaltam meg az Urat. A társalgás is természetesen somogyiasan folyik. Szent Péter urat tisztölhetöm kigyelmedben ? — kérdi az egyik jövevény. Avvónék fijam, személlösen — hangzik a válasz. □ □ ßATVANYOSSÁGNAK, mesének, mulattató szórakozásnak kétségkívül beválik az uj darab s ha csak ennyiről volna szó, örülni lehetne neki, hogy a sokat panaszkodó magyar színművészet a Nemzeti Színházban, Magyarország első színpadán igazi magyar sikerhez jut. Itt azonban nem csak erről van szó. Millió és millió hivő magyar keresztyén bizonyára csodálkozva néz a Nemzeti Színház felé, amelynek színpadáról azt hirdetik estéről estére, hogy Somogymegye' magyarsága, a somogyi falvak népe, reformátusok, katholikusok egyaránt: ilyen képeket alkot magának a keresztyén hit alapvető tanításai felől! Babay József mesejátéka azt hirdeti, hogy a somogyi magyar nép elgondolása szerint az angyalok ezüst, az ördögök fekete “lenge magyarban” járnak és Szent Péter aranyszürben, makrapipával a szájában ül a menyország előtt és a pokol sem egyéb, mint a kedélyes beszélgetések és tréfálkozások helye, ahol kotyogó kulacsot köszöntének egymásra az odakerült magyarok, hogy a menyország gondtalan kedélyességéről ne is beszéljük. □ □ ^ KERESZTYÉNSÉG több mint ezeresztendős Magyarországon s még István király idejében épen a Dunántúlról, Zalából, Somogyból indult el hóditó útjára. Mi, akik szeretjük a mesét ott, ahol annak helye van, megdöbbenve kérdezzük: Vájjon ennek az ezeresztendős keresz- tyénségnek ez volna az eredménye? A somogyi többszáz magyar templom ezeresztendős igehirdetésének az volna a gyümölcse, hogy a nép mesének tartja a menyország és pokol tanát, amelyet nem kell komolyan venni s amellyel ko- mázni lehet? Mit válaszolnak erre a kérdésre azoknak a templomoknak lelkipásztorai? Higy- jünk-e Babay Józsefnek, aki nem mesét akar mondani, hanem a somogyi nép igazi gondolat- világát eleveníti meg, mint ő mondja? (Folytatás a 9. oldalon.)
