Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-10-08 / 41. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. FEJLŐDÉS A KEGYELMI AJÁNDÉKBAN. II. Tim 1:6. ELŐIMA. Életnek Kútfeje! Kíván téged a mi szivünk. A világ hiábavalóságai elménket elhomályosítják. Fájdalommal ismerjük be, hogy nem tudunk véled tökéletesen egyesülni. Abban az édes reménységben kiáltunk hát hozzád, irgalmas Istenünk, hogy te megbocsátod gyarlóságainkat és segítesz bennünket amaz elhatározásunkban, hogy mi ezután teljesen a te szolgálatodra szenteljük magunkat. Ámen. TANÍTÁS. Nőni nehéz. A növésnek feltételei vannak. Talaj, környezet, légkör, élet kell hozzá. Valaki dicsekszik keresztyén elveivel. Talán ott is van lelkében az örök élet csirája. És éppen ezért igen jól találja magát keresztyén környezetben. De nincs benne élet, krisztusi élet. Az ilyen jellem aztán csak olyan, mint a tölgymakk a tájkép közepén. Ott van benne az élet csirája, de nem nő, nem fejlődik. A mai világ kevés kifejlett, erős és hatalmas, terebélyes és tökéletes fát termel. Pedig ily hatalmas, ily erős, ily terebélyes fákra van ma szükség a vallásos élet terén. Fákra: azaz olyan emberekre, akik a tévelygőknek irányt, az eltikkadtaknak enyhelyet s az élet vándorainak menedéket nyújtanak. Bár nőni nehéz, de feltétlen szükséges. A lelki dolgok csak éppen úgy, mint a természeti dolgok, elhervadnak és meghalnak, ha megszűnnek nőni. A keresztyén életére nézve nem elégséges az, hogy elindult a fejlődés utján. Ezen haladni is kell. Ebben növekedni is kell. Lelki életünk növekedése pedig arányban áll azzal az éltető erővel, amit Krisztustól nyerünk. Napsugár ez, mely egyre magasabbra csalja a lelki élet csiráját, ha már ez a csira keresztül törte a mag burkolatát. Napsugár ez, mely élet-piras szint csókol a zsendülő gyümölcsre, mely a leg- kiállóbb galy végére lopódzott, hogy elsőnek köszöntse a sötétből bontakozó hajnalt. Igen, ez az éltető erő valóban napsugár és ez a napsugár az Ur Jézus Krisztusnak, ami édes megváltónknak a tudománya. Csudálatos erő rejlik ebben a tudományban. Pedig igen egyszerű. Minden ember megértheti és magáévá teheti. Csak szeresse a Jézust. Csak éljen egyedül a Mesternek. A legmérsékeltebb szellemi képességgel és tehetséggel megáldott is kiemelkedik környezetéből és vezető ember lesz úgy gondolkozásban, valamint cselekedetben, mihelyt az Ur Jézus Krisztus foglalja el egész lényét. Rá tudnék mutatni emberekre, egyszerű, szerény és iskolázatlan emberekre, akik úgy a társadalomban, valamint az anyaszentegyházban hatalomra tettek .szert nem az eszük, hanem istenes életük által. Ezek oly teljes szívvel, oly közvetlen odaadással követik a Krisztust, hogy példaadásukkal egyszerűen másokat is magukkal ragadnak. Hatalom ez, még pedig nagy! És ez a hatalom nem az észnek, nem is az erszényeknek, de a Krisztustól uralt szívnek erején nyugszik. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezt az erőt és hatalmat mindörökre megtarthatjuk, ha azt állandóan és tervszerűen nem ápoljuk és tápláljuk. Bennső életünket bizony táplálnunk kell, mert különben környezetünk úrrá lesz felettünk s gondolatainkat ez fogja sugalmazni, felfogásunkat ez fogja szinezni s cselekedeteinket és szokásainkat ez fogja formálni. Életünk fejlődésének természetes iránya ez és szükséges, hogy ezt az irányt természetfölötti erők ellensúlyozzák. Magával ragad bennünket környezetünk árja, ha csak az árnál valami hatalmasabb erő a helyes irányba nem tereli életünket. Gondolataink, érzelmeink és egész életünk, mint megolvadt vasérc, bűnös környezetünk által előre elkészített formákba ömlenek, ha csak az ömlés előtt egy felsőbb hatalom fel nem fogja és az isteni terv szerint készült formákba nem önti. Ennek a felsőbb hatalomnak munkás köréből kiesnünk nem szabad, hanem ebben megmaradni, sőt ebben nőni, fejlődni keresztyéni kötelességünk. Ellenesetben krisztusi életünk elhervad és meghal. Az legyen tehát a mi kötelességünk, hogy életünk fájának gyökerét eresszük le a megfelelő talajba, ami nem lehet más, mint a bibliai. A sejteken keresztül innen szívjuk elménkbe, lelkűnkbe és szivünkbe az éltető nedvet: a krisztusi igazságokat. Azután teremtsünk magunknak megfelelő környezetet. Kerüljük a hitetlenek és kételkedők társaságát. Barátainkat a Krisztus követői között keressük. A naponkénti imádkozással, az írások rendszeres tanulmányozásával ön- tözgessük életünk fájának gyökereit. Fürösszük meg lelkünket naponként a világ világosságából alááradó sugarakban. És akkor ne féljünk. Mert egyre erősebbek, egyre hatalmasabbak leszünk s a kegyelmi ajándékokban növekedni fogunk. Ámen. UTÓIMA. Édes Atyánk! Könyörgünk néked, tedd ami lelki életünket naponként gazdagabbá! Amikor megadod mindennapi kenyerünket, add nékünk a te igédet is, hogy táplálhassuk a mi lelkünket! Emelj ki bennünket bűnös környezetünknek lenyűgöző befolyása alól! Érzelmeinket és gondolatainkat, szokásainkat és cselekedeteinket formáld a te örök isteni terved és akaratod szerint, hogy növekedjünk a kegyelmi javakban. Ámen!
