Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-10 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 LELKÉSZEGYESÜLET. LELKÉSZEK TALÁLKOZÁSA. Kettős cél lebegett a keleti ref. lelkészek konferenciáját összehívó bizottság előtt: testi és lelki felüdülés. Az elmúlt héten Asbury Parkban lezajlott konferencia résztvevőinek egyhangú nyilatkozata szerint ezt a kettős célt ideálisan valósította meg ez a találkozás. A Shark River Hills erdős fái között, a Takaró-nyaralóban történt a gyülekezés. A következő lelkészek jöttek el a konferenciára: Babinszky András, Várkonyi Mihály, Szabó András, Papp Károly, Tóth Kálmán, Kosa András, Szathmáry Bertalan, Malasics József, Szabó Antal, Takaró Géza. Többen kimentették magukat, néhányan bejelentették jövetelüket, azonban nem érkeztek meg. A konferenciát Dr. Takaró Géza bibliamagya- rázata nyitotta meg. Beszédében rámutatott azokra az okokraj melyek miatt a mai keresztyénségből hiányzik az a robbantó erő, amely pedig oly jellemző volt az apostolkorbeli keresztyénségre. Hiányzik a “dynamis,” amelyet pedig nem csupán a közvetlen tanítványok részére ígért meg a feltámadott Krisztus. Túlsók gondot fordítunk a látható egyházra, a szervezetekre, az egyház gépezetének működésben tartására és tulkeveset a lelki egyház kiépítésére. Pedig nem egyház a látható egyház sem, ha nincs lelki egyház. — A beszédet élénk eszmecsere követte. Feszélytelenség, baráti közvetlenség jellemezte az egész konferencia lefolyását. Papp Károly “A lelkész és a szociális kérdések” címen tartott eszméltető előadást s úgy az ő fejtegetései, mint a hozzászólások olyan kérdéseket vetettek fel, melyeket nem lehet többé figyelmen kivül hagyni a lelkészi karnak. Eddig is mulasztás volt a munkásság sorsával jobban nem törődni. “Az Ige a lelkész önképzésében” volt a következő előadás tárgya, melyet Szabó Antal tartott. “Két tényezőnek a meggondolása sürget bennünket arra, hogy a bibliát ténylegesen is első helyre tegyük önképzésünkben: az egyik a gyülekezet szükségeinek kielégítése, a másik saját lelki szükségeink ellátása. Szüksége van a gyülekezetnek az Ige megerősítésére, az Ige útmutatására, de senkinek sincs akkora szüksége, mint magának a lelkésznek” ■— mondotta az előadó. Egyik jelentős mozzanata az volt a konferenciának, amikor vizsgálva a mai lehetetlen helyzetet és a bajok orvoslását célzó társadalmi programmokat, a jelenlevők egyhangúlag állapították meg, hogy azt az irányzatot tartják a munkásság és az egész emberiség érdekében legcélravezetőbbnek, a krisztusi elvekkel leginkább megegyezőnek, amelyet Norman Thomas képvisel. Tárgyalásra került a református lapok egyesítésének kérdése. A konferencia tagjai ragaszkodásukat fejezik ki a legrégibb laphoz s annak keretében szívesen látják a közös célok előmozdítását. Szóba került egy ifjúsági konferencia mielőbbi megrendezése a keleti ifjúság részére New Brunswick központtal. Jóváhagyott dátum október 23. A jelenlevő lelkészek valamennyien szükségesnek és áldásosnak látják az ifjúságnak konferenciákon való találkozását. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. “NE BUSULJ, HISZ MI MÉG EGYMÁSÉI VAGYUNK.” A mi kis falunkban szokásban van, hogy a ref. parókhiát elvi, felekezeti és faji különbség nélkül felkeresik azok a testvérek, kiknek panaszuk,, bajuk, mondanivalójuk van. Meg is mondták mái a gyülekezet tagjai nem egyszer az egyház lelkészének, hogy hát ne engedje már magát mindenkitől ide-oda ráncigáltatni, elég az, ha a gyülekezet tagjait meghallgatja, azokkal eljár ide-oda, azoknak megteszi, amit megtehet. A minap is felkeresett egy igazán jobb sorsra érdemes asszonykának a férje, ki annyira az özvegy édesanyja és testvérei befolyása alatt áll, hogy valósággal nyomorúságossá teszi hitestársa életét. Panaszkodni azonban mindig ö, a férjuram panaszkodik. Jönnek aztán mások is meglehetős nagy számban, kiknek a mai rossz gazdasági helyzet bizony nehéz, gondterhes felhőket rakott homlokára. Talán másutt is igy van, talán másutt is megtörténik ez. Azért nem lesz talán érdektelen, ha tanulságul elmondom az alábbi esetet. Egyik ifjú testvérünk feltette magában, hogy ő addig nem fog megnősülni, mig saját szerzeményéből házat mem vehet vagy építtethet magának. Hiába unszolták szülei, hogy igy meg úgy, itt volna az ideje, hogy nősüljön. Nem, az ifjú kitartott elhatározása mellett. Szorgalmas munkája következtében elérte, hogy megépült a háza, be is bútorozta, megvolt az esküvő is, mely után nász- utra ment az ifjú pár. Másnap azonban sürgönyt kap az ifjú férj, melyben ez állt: “Házad leégett, mindent elvesztettetek.” A sürgöny áttekintése után halottsápadt lesz az ifjú férj és szájaszéle