Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-10 / 37. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA erősen remeg. Az ifjú asszonyka, ki lopva elolvasta a sürgönyt, mosolyogva ugrik férje nyakába és midőn csókjaival elhalmozta azt, mélyen a férje szemeibe nézve, igy szól: “Ne busulj, hisz mi még egymáséi vagyunk.” Félbeszakították a nászutat. A kevés biztositással, amit kaptak, kibéreltek egy kisebb farmot. Először csak csirkékkel kezdtek foglalkozni, majd mikor mind a ketten jobban és jobban belejöttek a farm kezelésébe és munkájába, egy nagyobb farmot béreltek ki. Nemrég meglátogattak és a beszélgetés folyamán azt mondja dZ én testvérem: “Hogy jó órában mondjam, elmondhatom én is, tiszteletes ur, azt a régi közmondást, hogy “áldásul volt nékem a szomorúság.” Egymásé vagytok-e ti is, kedves hitestársak, a mindeneket megpróbáló mában és a bizonytalannak ígérkező holnapban? Mikor sokakat közii- letek veszteség ért, vagy érhet. Mikor talán egy kalapról, egy uj cipőről, egy uj ruháról kell lemondjam vagy oda kell állni a munkához, mert a férj maholnap még a mindennapit sem képes behozni, mert az üzlet, a vállalat, a gazdálkodás a legszükségesebb kiadásokat is alig fedezi. Ne zúgolódj, ne kárhoztass, ne okozz még több gondot, de adj egy minden bánatot eloszlató csókot apád, gyermeked, hitestársad gondterhes homlokára, mondván: “Ne busulj, hisz mi még mindig egymáséi vagyunk.” Ha igy teszel, eljő az idő, mikor majd te is és ti is elmondhatjátok: “Áldásul volt nékem a szó- moruság.” Szabó András. EGY IGAZI EGYHÁZTAG. Nem az az öt dollár, amit az alphai egyház javára küldött, hanem az a levél, amelynek kíséretében küldötte, — az a mélységes hit, amely e levélből kisugárzik: ez teszi Németh Józsefet és a hozzá' hasonlókat igazi egyháztagokká. Szóról- szóra közöljük ezt a levelet, biztatásul, bátorításul mindnyájunk számára. Kedves Nagytiszteletü ur! Ezen levélhez csatolt öt dolláros money ordert az egyház szükségeinek fedezésére küldöm. Habár nehéz a mostani viszonyok között a mindennapit is megszerezni, én azért sem egyházunktól, sem Istenünktől nem akarok elpártolni. Felebarátaimat is arra kérem, hogy a mai mostoha viszonyok között is maradjanak jó keresztyének és Istenfélők. Csak ő benne bízva igyekezzünk mi is minden jót elkövetni a mai helyzetnek és egymás helyzetének a jobbátételére. Önmagunkban el ne bizakodjunk. Tudatom továbbá, hogy most nagyon el vagyunk foglalva az aratással. Munkánk van sok, de bevétel az kevés. De csak bizzunk Istenben, én hiszem, hogy jobbra fog fordulni. Igaz, azt nehéz kivárni. Mi is szeretnénk elmenni a templomba, de mig nem lesz autónk, addig nem tudunk ily messziről eljutni a legnagyobb jóakarat mellett sem. Ezek után kivánok önnek és családjának sok jó egészséget és szerencsét, kitartást, hogy hiveit, az egyháznak és Isten imádásában mindenkori jó és nemes példájával előljárva megtarthassa. Minden jókat kívánva önöknek, vagyunk őszinte hívei, Németh József és családja. MAGYAR SZEMLE. A BRAZÍLIAI REFORMÁTUSOK. A brazíliai Sao Pauloban ötvös Lajos ügyvezető presbiter, üvegező és képkeretező üzletember, ez év júniusáig 1700 magyar ref. lelket irt össze s kétségtelen, hogy ott még többen is vannak hittestvéreink. Rendesen szervezett egyházuk van, egy ideiglenes presbitériummal, de — lelkész nélkül. Hazai egyházi hatóságaink nincsenek abban a helyzetben, hogy lelkészt adjanak nékick. Vájjon nem vehetnék-e föl gondjukat az amerikai egyházi hatóságok?... Vagy maga az amerikai magyar reformátusság?... Egyelőre legalább azzal, hogy zsoltárokat, vallásos iratokat küldenének részükre. Takaró Géza new yorki lelkész továbbítás végett szívesen fogad ilyen adományokat. ELISMERTÉK A KÁRPÁTALJAI EGYHÁZ- KERÜLETET. Csehszlovákia kormánya tiz évi küzdelem után végre hivatalosan is elismerte, hogy az ország területén magyar reformátusok is vannak s hogy azoknak joguk van a szervezett egyházi életre. Ez az elismerés nem puszta formaság. Jelenti azt, hogy mostantól fogva az egyházi hatóságok határozatai mögött ott áll az állam, éppen úgy, mint állott és áll ma is Magyarországon. Előttünk ma már idegenül hangzik az ilyen egyházi berendezkedés, de ez a gondolat más lapra tartozik. Fájdalmas az, hogy ennek az elismerésnek mintha ára volna az egyházkerület eme határozatában: “. .. teljes készséggel ajánlja föl közreműködését a társadalmi és állami élet konszolidációjáért folytatandó komoly munkára.” De hát ki tudja?... Vájjon ez az elenyésző kisebbségben levő egyház-e az, amelynek helyre kellene hoznia a politika és emberi érdekek bűneit akkor, amikor ez a törekvés talán az öngyilkossággal volna egyenlő? “Legyetek okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.”
