Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-09-03 / 36. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. SÖTÉTSÉGRŐL VILÁGOSSÁGRA. Luk. 15:24. ELŐIMA. Imádunk téged, örök szeretet, örök jó­ság, mindenható Atyánk és Istenünk!.. Örök szereteted- nek jele az, hogy küldtél a bűnös világ számára szaba­ditót. Fogadd ezekért köszönetünket! És amikor inga­dozunk, siess segítségünkre lelked erejével. Ámen! TANÍTÁS. Benyit hozzám egy jól megter­mett, egészséges arcú magyar ember. Elmondja, hogy tizenöt mértföldet gyalogolt, mert a lelkiis­meret hajtotta, hogy találkozzék velem. Olvassa a Reformátusok Lapját és ö úgy hiszi, hogy cik­keimben őt üldözöm. Kér, hogy ne üldözzem to­vább, mert ő már megjavult. Azután elmondja azt is, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt jött Ame­rikába. Itt a szocialisták és a bolsevikik között találta fel társaságát, akik kiölték szivéből a haza, a vallás és a család szeretetét. Tizenöt esztendeje, hogy nem volt templomban. Pedig reformátusnak született. Tizenöt esztendeje, hogy nem hallott áldott jó felesége és két szép gyermeke felől. Pedig szerette őket. Néhány hónappal ezelőtt egy ma­gyar farmercsaládhoz került. Itt akadt kezébe a Reformátusok Lapja. Olvasni kezdte s néki úgy tetszett, hogy minden cikkben őt pellengérezem ki. Már azt várta, hogy mikor irom ki a nevét. Ő most már szakítani akar gonosz életével s tanácsot kér: mit tegyen? Mindenekelőtt biztosítottam arról, hogy én azokban a cikkekben nem őt személyesen üldözöm, hanem üldözöm általában véve azt a bűnt, amely­nek eddig ő is rabja volt. Tanácsom az, hogy sza­kítson teljesen azzal a környezettel, melyben eddig oly jól érezte magát. Forduljon Istenhez. Imád­kozzék naponként. Olvasgassa a bibliát. Fogadja el Megváltójának a Krisztust. Feleségét, gyerme­keit kutassa fel és hozassa magához. És meg fogja látni, hogy oly mennyei béke, oly édes bol­dogság és oly napsugaras elégedettség fogja meg­tölteni zaklatott lelkét, amit azelőtt soha sem ta­pasztalt. Megköszönte a tanácsot s megigérte, hogy eszerint fog cselekedni. És szavának állott. Életét teljesen megváltoztatta. Istenfélő, buzgó, vallásos ember lett belőle. Egy éven belül felesé­gét és gyermekeit kihozatta Magyarországból s azt mondják, hogy ma a környék legboldogabb em­bere. Mindez tizenkét esztendővel ezelőtt történt. Mit szólsz ehhez én édes testvérem? Mert ez igaz történet. Vájjon a te lelkiismereted ébren van-e? Nem terheli-e lelkedet a bűnök hosszú sorozata? Vigyázz magadra! Mert a bűnnek zsoldja a halál. A bűn megboszulja magát. Óh ez a borzalmas háromság: a bűn, a szen­vedés, a halál nagyon is érezhető valóság ebben a mai nyugtalan, zaklatott korszakban. És én a magam részéről mindig a világ legkomolyabb való­ságával teszem próbára az antikrisztust és az anti- krisztusnak világgá kürtőit minden szolgáját, akik a Krisztus fenséges tanításai helyett rá akarják erőszakolni az emberiségre kétes értékű, üdvözitő tanaikat: a bolsevizmust, a kommunizmust, a kol­lektivizmust, meg a jó ég tudná, hogy micsoda “izmust.” Tetemre hívom őket a bibliával a ke­zemben, hogy álljanak elő csodagyógyszerükkel és szüntessék meg ezt a borzalmas háromságot: a bűnt, szenvedést és halált! És ha nem tudják: álljanak félre és adjanak helyet a Krisztusnak! Én a magam részéről nem vállalok közösséget azzal a félmüveit, tudákos alakkal, aki mégis bölcs­nek tartja magát és aki csak úgy könnyedén félre­löki Krisztust és azután felajánlja értéktelen, rongy portékáját jó pénzért a szegény embernek. Az ilyeneknek én azt mondom: “Jer, nézd meg az élet hajótöröttéit, a bíin áldozatait! Vagy lépj be abba a gyászbaborult hajlékba, honnan az édes­anyát, mint fészkéről pajkos kezek a madarat, le­ütötte a sors! Vagy lépj be akármelyik temetőbe, hol találkozni fogsz romboló jelenlétével a bűnnek, a szenvedésnek és a halálnak! És akkor be fogod látni, hogy ennek a beteg világnak semmivel sem lehetett kevesebbre szüksége, mint az Ur Jézus Krisztusra!” Igen. Álljunk szembe a valósággal és lássuk be, hogy ez az élet nem egy illatos rózsákból font koszorú, hanem nagyon is keserű megpróbáltatá­soknak szakadatlan sorozata. Követeljük meg hát a világmegváltó uj tanok kétes bölcseitől, akik csalhatatlan, uj evangéliumot hirdetnek nékünk, hogy nézzenek szembe ők is ennek a borzalmas és uralkodó háromságnak: a bűnnek, a szenvedésnek és a halálnak romboló jelenlétével és kérdezzük meg, hogy mi erre a gyógyszerük? És amikor hebegve odébb állanak, vigyük a néphez Krisztust, aki által “A vakok szemeik világát veszik, a sán­ták járnak, a poklosok meggyógyulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegények­nek az evangyéliom prédikáltatik.” Ez az igazi gyógyszer! Ez ujjászül, megvigasztal s örök életre kelt! Ámen! UTÓIMA. Mily bölcs vagy te, örök Isten! És mi mégis az emberekben keressük a bölcseséget. Kegyel­med mindenre elégséges ás mi nem fordítjuk azt ja­vunkra. Bocsásd meg bűneinket és vezess vissza ma­gadhoz, hogy a tagadás sötét fiai között megállhassunk rendületlenül hitünkben! Ámen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom