Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-09-03 / 36. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN SZEPTEMBER 4-ÉN? Hogy az életünk szép legyen, vannak dolgok, amiket meg kell tenni és vannak dolgok, amiket kerülni kell. Az egyik dolog, amit kerülni kell: erős ital (strong drink) használata. Amerikában prohibition van, ami azt jelenti, hogy voltak emberek, akik látták, hogy az erős ital árt az embereknek, elviszi a pénzüket, elrontja az egészségüket, sok bajt szerez, ezért addig küzdöttek, amíg megcsinálták a prohibitiont, vagyis azt a törvényt, hogy nem szabad italt árulni. Nagyon sokan vannak, akik mégis árulnak, a törvényt megszegik, és ezek miatt a törvényt talán meg fogják változtatni. De a jó keresztyén embernek vigyázni kell mindig arra, hogy sohase legyen mértéktelen (intemperate). Ne cselekedjen olyat, amiről tudja, hogy nem jó. Ne igyon egyáltalán, ha tudja, hogy az árt neki és főképen sohase igyon sokat. Aki órákhosszat el tud ülni bor mellett, az nem keresztyén ember. Ezért mondja Ésaiás könyvében Isten Igéje: “Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak és mulatnak estig és bor hevíti őket (wine inflames them). Jaj azoknak, akik hősök a borivásbán és híresek részegítő ital vegyítésében. Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják.” Olvasd el figyelmesen Ésaiás próféta könyvének 5. részéből a 11, 12, 20, 21, 22, 23, 24 és 25. verseket és felelj meg a következő kérdésekre: Az italt szerető ember képes messzire is elmenni, hogy italt találjon. Miért? Mi szokott a lakodalmakon és partykon lenni? (12. v.) Mi szokott ilyenekről hiányozni? (12. v.) Milyen betegségeket lehet kapni az italtól? Van-e boldogság abban a házban, melyben isznak? Szabad-e gyermeknek italt adni? Hogyan fogok én küzdeni az ital ellen, ha felnövök? Ismerek-e egészséges embereket, akik nem isznak? Ha ismerek, miért mondják ivó emberek, hogy az kell az egészséghez? Ismerek-e embereket, akik nem isznak és mégis erősek? Ha ismerek, miért mondják ivó emberek, hogy az ital kell, mert az ad erőt? ARANYIGE: Bort és szeszes italt ne igyatok. Mózes III. könyve 10. rész 9. vers. FEHÉR NYUSZIKÁK. “Nyuszikák, de vígan vagytok, Cifrálkodtok, mosakodtok S az ajtóra pislogattok.” — Csinositgatjuk magunkat, Mert várjuk a kis urunkat, Aki jól tart mindnyájunkat. S már füleltek várakozva, Itt lesz mindjárt a káposzta. Egy fej látszik, egy kéz mozdul, És eléjük pompás koszt hull: Friss levelek zölden, lágyan, Majszolgatják nagy vidáman. A HÁROM KÍNAI. Kínában egy időben szokás volt az, hogy gazdag emberek nyomorékokat fogadtak magukhoz a házat őrizni. Ezalatt azt kellett érteni, hogy az előkelőségek elutaztak és házukat, kertjüket, vagyonukat 'nyomorékokra bízták. Azt mondták, ezek úgy sem tudnak megszökni, hiszen mindenki felismerné őket. Fu-Shi nagyhatalmú fejedelem volt és megjelent Peking nagy piacán. Kihirdette, hogy ő három nyomorékot keres, akikre rábízza a házát. A néptömegből egyszerre csak kivált egy süket ember, aztán egy sánta ember. Végül pedig egy vak embert küldtek oda az emberek. — Figyeljetek ide, — mondotta Fu-Shi. — Te sánta, a kincsekkel teli ládámat fogod örizni; mert legalább nem tudsz elmenekülni vele. — Te süket, ezt a kulcsot fogod megkapni. Nem mondom meg, hogy miért. — Te vak pedig a boroshordók csapját, nehogy csapraverhesd a hordókat. Úgysem látod. Még aznap felfogadta mind a hármat. Fu-Shi összecsomagolt és útra indult. A három nyomorék maradt a házában és hálálkodva búcsúztak jótékony gazdájuktól, aki már előre megjutalmazta őket. Amint Fu-Shi kitette a lábát, a sánta ember felkapta a kincsesládát és kiszaladt vele a kert felé. Ez a sánta ember ugyanis nem volt nyomorék, hanem rabló, aki ilyen furfangos módon akarta meglopni Fu-Shit. Igen ám, de a vak, aki a boroshordókat őrizte, meglátta a szaladó sántát és utánarohant: — Hé, sánta, állj meg, osztozni kell ám! A sánta ijedtében megállt és észrevette, hogy a vak is csak gazember, mert lát. Már osztozkodni kezdtek a pénzen, amikor a süket, aki persze éppen olyan jól hallott, mint a többiek és ugyancsak gazfickó volt, fülelni kezdett és odament: — Háromfelé; barátaim, háromfelé kell osztani a pénzt! így aztán elosztották az aranyat, megitták a bort és a süket kinyitotta kulcsával a lezárt pincét. Ekkor csodálkoztak csak nagyon. A pincéből Fu-Shi bujt elő katonáival. — Próbára akartalak tenni benneteket, — kiabálta, — de ti nem voltatok tisztességesek. Ezért meglakoltok. Mind a három csirkefogót börtönbe záratta és kivitette Peking utcáira, ahol mindenki megvetéssel tekintett rájuk. Fu-Shi ezután három becsületes emberre bizta házát.
