Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-02 / 1. szám

6

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

GYERMEK KERT.

Rovatvezető: Borsos István utazó lelkész. Az A. M. R. L. képviselője.

AMERIKÁBÓL.

(Igaz történet.)

Nagy Dániel juhász volt otthon, Legeltette vígan a nyáját,

Gyepes hant oldalába dűlve,

Rikatta síró furulyáját.

Megvette lelkét a kisértet.

El is indult, ki is ért szépen,

Csak a szép piros arcaszinét Hagyta otthon valamiképpen.

Az az átkozott bánya, gyárfüst Bizony nem a virágos róna. így lett Nagy Daniból, szegényből, Csöndes kórház csöndes lakója.

De még az is zajos volt néki, Kivágyott a mezőre, rétre.

Ki is vitték — várhatja otthon Szép fiatal kis felesége.

Baja Mihály.

SÁMSON MESÉJE.

A Bírák könyve XIV. részében ezeket olvassuk:

Sánson, a választott nép hatalmas testi erejű bírája, egykor Timnátba ment az ő menyasszonyához. Útközben egy ifjú oroszlán támadott reá. “És feli'nditá őt az Ur lelke”, s amit ember meg nem mert volna különben próbálni: ő szembeszállóit a fenevaddal s kettészakította azt.

Egynéhány nappal ezután, visszatérőben megtalálta a széttépett oroszlánkölyök csontvázát s imé annak bordái közé, (mert olyan volt, az, mint egy méhkas) egy raj méh költözködött. Sőt már mézet is hordottak oda.

Sámsoln pedig megkóstolta azt a mézet.

Majd nemsokára elkövetkezett az ő lakodalma. A vigadozó társaság előtt aztán Sámson egy találós mesét mondott el, azt Ígérve, hogy aki azt megfejti, annak 30 inget s 30 ruhát ád.

Ez volt a Sámson meséje: “Az evőállatból étek jőve ki és az erősből édesség jőve ki. (XiIV. r. 14. v.)

Seimmiképen sem tudták megfejteni a vendégek ezt a furcsa mesét. Míg végre a menyasz- szony elárulta attyjafiainak a Sámson hőstettét

s akkor azok kennyedén megfejtették a titkot, mondván: “Micsoda édesebb a méznél és micsoda erősebb az oroszlánnál?” (18. v.)

* * *

Ugyebár kedves olvasóim nem is olyan félelmes és titokzatos könyv az a Biblia? Lássátok, az életnek ily kedves kis hangulatai is helyet foglalhatnak abban.

De ez az életkép, amint először mondám, áldott tanulsággal jele/nik meg előttünk.

Vegyük szerbe-számba ezeket a tanulságokat.

1. Sámson az ő nagy testi erejét Istennek köszönhető. A testi erő is Istenáldása; tartozunk hát azt mi is megbecsülni, sőt fejleszteni.

2. Sámson szerényen elhallgatta hősi tettét, melyre őt Isten lelke bátoritá. A mi leikeinknek is legszebb ajánlása leend mindenkoron a tartózkodó szerénység.

3. Barátait víg mesével mulattatta Sámson. A nemes kedély, derült hangulat nem Isten- ellenes. De ne sértsük azzal soha se Istent, se embertársunkat, se tulajdon lelkünk ártatlanságát.

4. Az a mese pedig nem más, mint az élet meséje. Legyenek gondolataink, szólásaink s cselekedeteink tiszták s ártatlanok, mint az édes méz. Kitartásunk pedig erős, mint az oroszlán. Ne rettenjünk meg az akadályoktól, melyek sokszor oly váratlanul érkeznek. Ha mi gyengék vagyunk : erős az Ur, a seregeknek Ura, Istene. Az ő nevében dolgozzunk, küzdjünk s bizonnyal győzni is fogunk.

“Légy hiv mind halálig és neked adom az életnek koronáját.” (Jel. II. 10.)

EGY NAGY URALKODÓ.

Berlinben az állatkertben van egy gyönyörű ut, melynek két oldalát a porosz uralkodók fehér márványszobrai ékesítik. Minden egyes szobor talapzatára van valami jellemző mondat felírva. Frigyes Vilmos királyéra ez van írva latinul: Domine, fac me scire viam, quam ambulam — Uram, taníts meg engem a Te utaidra. Ez volt az ő jelmondata életében. Isten meghallgatta imádságát, bizonyitja az, hogy ő volt Poroszország, igazi megalapítója. A történetírók azt Írják róla, hogy jó keresztyén és jó gazda volt. Bárcsak minden uralkodó követné példáját, akkor a politika nem átkára, hanem áldására volna az emberiségnek.

A MINDENNAPI KENYÉR.

M. D. Babock.

Kenyér mögött liszt, hófehér,

És liszt mögött malom;

Malom mögött lapát, búza,

És Isten-szánalom.

Ford. Kozma Dezső.