Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-30 / 31. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA más ékesszólása teremtette ezt a lelkesedést, amely mint egy ember állította talpra az egész zsinatot és minden külső intonálás nélkül fakasztotta fel a szivekből az ismerős hálaadó zsoltárt: “Praise God from whom all blessings flow. . Évek óta tartó tárgyalások eredménye ez a nagyjelentőségű határozat, amely a jövőben nemcsak mélyen befolyásolni fogja a református egyház életét, de példaadó lesz a többi református jellegű s általában a protestáns felekezetek számára. A “Federal Council of the Churches” főtitkára, aki éppen jelen volt a gyűlésen és szemtanúja volt az ünnepélyes jelenetnek, élete egyik legszebb élményének jelentette ki az eseményt. — Indianapolis- ban, három évvel ezelőtt, még három felekezet egyesüléséről volt szó, közben azonban a “United Brethren”-nel való tárgyalások végleg megakadtak, sőt egy időre a presbyteriánusokkal való egyesülési tervek miatt az Ev. Synoddal is megszakittat- tak. Végre azonban mégis testvéri egyezségre jutott az utóbbival a Reformed Church, kiküldött bizottsága révén, ami annál könnyebb volt, mert ez a két egyház teljesen egyforma nagyságú, származására nézve egy nemzetiségű, hitelvileg és szervezetileg nem hasonlít egymáshoz két borsószem annyira, mint ezek. Legfeljebb abban különböznek, hogy az ő elődeik inkább a nagy városokban (Chicago, Cincinnati, St. Louis, Buffalo, New York stb.), mig a Reformed Church hívei főleg a kisebb városokban és falvakban telepedtek le. A testvér egyház kitűnő tudós férfiakat is hoz egyébb értékeivel együtt az egyesülésbe, amely után az egyház neve “Evangéliumi és Református Egyház” lesz, s ha elmarad (amiről máris szó volt) az “és,” egészen a magyar református egyház régi nevét veszi föl. Emellett természetesen az egyes gyülekezetek, templomok és intézmények megtarthatják továbbra is saját megkülönböztető nevüket. Kölcsönösen elismertetnek a két egyház történelmi hitvallásai az egyesülés hittani alapjául. Legfőbb hatóságának, az Egyetemes Zsinatnak tagjai to- vábra is az egyházmegyék által választatnak. Az Egyetemes Zsinat rendes gyűlést négyévenként fog tartani, vagy a szükség szerint gyakrabban is. Az istentiszteleti rendtartásban nem korlátozzák az egyházak szabadságát az uj egyházban. A nagyszámú részeltkérdést az “Egyesülési Tervezet” 12 szakaszában lefektetett elvek alapján fogják elintézni. — Most még csak a két felekezet legfőbb hatóságainak egy és ugyanazon időben és helyen tartandó rendkívüli gyűlését kell összehívni s miután kizártnak tartható, hogy akár most ősszel az egyházmegyék részéről, akár más oldalról kicsinyes ellenvetésekkel meg lehessen akasztani ennek a sokat ígérő műnek a befejezését, bizonyosra vehetjük, hogy a “Reformed Church in the U. S.” ezen a néven utoljára jött össze rendes zsinat tartására Akronban. — Úgy érezzük ugyan, hogy eladósodott vőlegény vagyunk. De megnyugtató, hogy a menyasszomy tud erről. így hát erről az oldalról sem fenyegeti ezt az összeházasodást semmi veszedelem. * * * CHICAGÓBÓL — igenis támadhat sok jó is. Onnét jött Dr. Goebel, az egyesülésnek a másik oldalról való szószólója. Minél többet ismerünk meg az Ev. Synod vezetői közül, annál bizonyosabbak vagyunk, hogy összetartozunk. — Chicagóból jött Dr. Morrison, a “Christian Century” szerkesztője, aki a világbéke kilátásairól tartott egyik este óriási távlatokban mozgó előadást, amelynek drámai befejezését soha nem felejti el, aki ott volt. — Chicagóból jött Dr. Weir is, aki az egyház férfitagjainak szervezéséről beszélt a “Men’s Mass Meeting”-jén. Ez a szervezés különben a zsinat egyik leginkább hangsúlyozott tárgya volt. Később még visszatérünk e tárgyra. — Chicagóról lévén szó, jó volna lépést tartani nekünk, magyaroknak is az eseményekkel. Szó van arról, hogy a jövő évi világkiállítás alkalmával az amerikai református egyház női missziói egyesülete (W. M. S.) is résztvesz a kiállítás vallásos osztályán felállítandó, s a felekezetközi missziónak szentelendő sátor berendezésében. Mi magyarok ugyan nem mutathatunk fel itteni múltúnkban “Century of Progress”-t, de templomaink fényképeiből s más magyar egyházi jellegű érdekességekből mi is összeállíthatnánk valamit. Videant consules. Takaró Géza. KOMOLY KÉRELEM AZ OLVASÓKHOZ. Bármennyire nincsen is kedvünkre, mégis kérnünk és sürgetünk kell az előfizetések részben vagy egészben való megujitását. Immár 33 esztendős lapunk mellett, bennünket illetőleg ez egyedüli magyar református egyházi lap mellett ott áll ugyan a Board segítő jósága, de elgondolhatja mindenki, hogy ez sem kimeríthetetlen. Ellenkezőleg, az anyagi szükség még az ő támogatásuk mellett is komoly veszedelemmel fenyegeti lapunkat, amely a végsőkig elment azért, hogy anyagilag ne legyen terhére az olvasóknak. Bizalommal voltunk és vagyunk minden testvérünk iránt, akik akár hátralékban vannak, akár csak későbbi fizetésre rendeljék meg lapunkat. Ne engedjék, hogy ebben a bizalmunkban megcsalatkozzunk. Adják jelét és bizonyságát bármely csekély előfizetés beküldésével annak, hogy szivükön viselik az egyházi lap sorsát s nem akarják megengedni azt, hogy az egyetlen egyházi lap hétről-hétre anyagi nehézségekkel küzdjön. Az amerikai magyar református- ság még a mai időkben is lehetővé teheti ezt, ha komoly lélekkel áll közéletünknek e rendkívül fontos eszköze mellett.
