Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-07-30 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. BEFOLYÁS. I. Thess. 1:7. ELŐIMA. Magunkat megalázva imádkozunk hoz­zád, óh felséges Isten s kérjük a Te segedelmedet. Te alkottál minket ártatlanságban. De mi engedelmesked­tünk a bűn gonosz befolyásának s ártatlanságuk tiszta ruháját beszennyeztük. Bűnös életünk befolyása másokat is kárhozatba rántott. Óh jöjj a mi segítségünkre! Szent fiad vérével moss bennünket tisztára. Áldott tudományod hassa át egész életünket, hogy úgy fényljék a mi vilá­gosságunk, hogy akik látják, dicsőítsék bennünk a te szentséges nevedet. Ámen! TANÍTÁS. A toronyóra félkilenc órakor megállóit. Az iskolába igyekvő gyermekek, látván, hogy még van idő, megálltak az utcán egy kicsit játszani. A vasúti állomásra sietők meglassiták lépteiket. A hivatalba s a gyárba menő férfiak és nők, a toronyórára tekintvén, egy kevés időre még kint maradtak a szabad levegőn. És ezen a reggelen valamennyien késtek egy félórát. Azelőtt még csak nem is gondoltak arra, hogy mily nagy mértékben irányítja tevékenységüket ez a torony­óra. Csak most, amidőn félrevezette őket, látták be, hogy mily befolyást gyakorol rájuk. És igy vannak velünk, keresztyénekkel, az em­berek. Mi sem tudjuk, de ők sem tudják, hogy mily nagymérvű befolyást gyakorolunk cselekede­teinkkel az ő életükre. Sokan azt hiszik, hogy ők embertársaik között számba sem jöhetnek. A tényállás pedig az, hogy a legjelentéktelenebb bal­lépéseikkel is sokakat félrevezetnek. Megállapíthatjuk tehát azt, hogy a gonosz élet másokat is gonoszságra vezet. De viszont az is igaz, hogy ezen a világon semmi sem hajlít a jóra oly ellenállhatatlan erővel, mint az istenes élet. A szó elrepül. De a példa ragad. A tett megmarad. Egy husz-harminc perces prédikáció­nak hamar végeszakad. A hallgató igen gyakran elfelejti még mielőtt az Isten házát elhagyná. A nemes cselekedet, a fenmkölt példaadás azonban örök életű. A sátán a hallott szavakat hamar elkapkodja. Mihelyt a prédikátor szava elhal: a világ szeretete, mint áradat, betör az ember lelki életének szentélyébe és az örökkévalóság minden gondolata megful a szennyes árban. Az istenes élet azonban egy soha meg nem szakadó, soha végét inem érő erős és hatalmas prédikáció. Az a lelkipásztor, aki nemcsak hirdeti, de éli is az 5 prédikációját, nemcsak egy félóráig beszél, hanem egy egész életen keresztül. A hitetlent igen gyakran érintetlenül hagyja még a legszebb és a leghatásosabb prédikáció is. Azonban nem egy példa bizonyítja, hogy a Krisz­tusban gyökerező, alázatos életnek áldott befolyása elhallgattatott, meggyőzött és megtérített fásult hitetleneket. A világ könyörtelenül és éleslátással bírál. A világ fiai nagyon jól tudják, hogy mit kíván Krisztus az ő követőitől. Nyomban észreveszik, hogy a keresztyén valóban Isten gyermeke-e vagy sem? A gonosz ember soha sem fogja a Bibliát olvasni. De akarata ellenére is olvasnia kell a Krisztusról naponként tanúbizonyságot tevő életet és ez újjá szülheti őt! Óh a Krisztushoz simult életnek bizonyság- tétele nem tűr ellentmondást! Ha az ember le­vetkőzi önző és bűnös múltját és felölti szent és alázatos jövőjét: tanúbizonysága lesz a Krisztus evangéliomában rejlő ujjászülő erőnek és igazság­nak. A tudomány, a történelem, az irodalom rávi­lágíthat a Krisztus által kinyilatkoztatott igaz­ságra. De a elöntő érv, a megcáfolhatatlan bizo- myiték mégis csak az az élő levél lesz, mely a szivnek húsból és vérből való táblájára Íratott és amelyet olvashat és ismerhet ezen a világon min­den ember. Ilyen élő levélre, ilyen élő tanúbizonyságra szükség volt minden időben, de talán soha annyira, mint éppen napjainkban. Az emberek ma már unják a tudósok meddő vitatkozásait. Még azokat az alapvető elveket sem tartják kellő tiszteletben, amelyeket pedig a theológusok elengedhetetlenek- nek hirdetnek. De kalapot emelnek és meghajol­nak annak az életnek tanúbizonysága előtt, mely a maga egyszerűségében is felmutatja előttük a krisztusi igazságokat a maguk tisztaságában. Szép, szép a tudomány és elvitathatatlanul hasznos is. De egy keresztyén embernek az Ur Jézus Krisztusban gyökerező hite és szeretete ha­marabb megmutatja az utat, mely őhozzá vezet. Tartsd tehát életben hitednek, bizodalmadnak és szeretetednek égi lángját mindörökké és igye­kezz ezt az isteni lángot másokban is felgyújtani! Ámen! UTÓIMA. Könyörülő Isten, ki nem örülsz a bűnös elestén, de kedvesen veszed, ha hozzád megtér! Hozzád térünk mi is, mert bűnösök vagyunk. Benned keressük azt az áldott befolyást, mely életünket illatozóvá és a te szentséges Fiad életéhez hasonlóvá teheti. Fordulj hozzánk és ne tagadd meg tőlünk ezt a kegyelmet! Nézd ezt a körültünk nyüzsgő, morajló, marakodó nagy tö­meget: ezt az önző, hitetlen társadalmat! Mi, akik tieid vagyunk, érezzük, hogy ezeket csupán példaadásunkkal téríthetjük hozzád. Fakaszd fel hát szivünkben az örök jóság s lelkűnkben az égi hit vizének kútfejét, hogy akik nálunk keresik ezt a vizet, megtalálják, meríthessenek, megenyhüljenek és hozzád megtérjenek. Ámen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom