Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-07-02 / 27. szám
Vol. XXXIII. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PÁ„ 1932. JULIUS 2. No. 27. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY AMERIKAI MAGYAR EDITOR: by the Board of Home REV. J. MELEGH Missions of the Reformed 301 Ruben Building Church in the U. S. WV W4 M A IN ■■ < m V TA A VT V « WV V « McKeesport, Pa. DEEfiDMATlTCiik I ADTA Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elseKtruKMAl Uűlm LArJA Associate Editors: where $2.50 per year. REV. GÉZA TAKARÓ Entered as Second Class Matter on the 10th of Publication Office: 344 East 69th Street New York, N. Y. January, 1931, at the Post Office at McKees301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. REV. SIG. LAKY port, Pa., under the Act Telephone: 2-2742 McKeesport 737 Mahoning Avenue of March 3rd, 1879. Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. AZ UTOLSÓ PRÉDIKÁCIÓ. Hivatalosan, junius hó 19-én, délután 5 órakor mondotta utolsó prédikációját a south norwalki egyház ősz lelkipásztora, 38 éven át hűséges szolgája: Nt. id. Dókus Gábor, aki nyugalomba vonulása alkalmából ekkor búcsúzott a gyülekezettől, az egyházmegyétől s tisztelőinek igazán nagy-nagy seregétől. Megcsukló szavak, könnybelábadt szemek, de a könnyes szemek felhőin is keresztül sugárzó mélységes hit, megnyugvás és Istenbe vetett bizodalom szólt a kathedrából, honnan oly sokszor hirdette egy emberöltőn át Istennek igéjét csüggedő lelkek fölemelésére, bánkódó szivek vigasztalására, hitre, reményre, szeretetre... És aki oly gazdagon, oly bőséggel és oly sokáig adta ezt másoknak : éltének alkonyán ő sem lett szegényebb, sőt ellenkezőleg: hitben, reményben, szeretetben mindenkinél gazdagabban távozik a munkamezőről, amelyen oly hűséges munkás volt egész életében. Az utolsó prédikáció — de bizonnyal csak hivatalosan. Az utolsó tanitáts — de csak oly értelemben, amit mint a south norwalki egyház lelki- pásztora intézett híveihez. Mert id. Dókus Gábor nem szűnik meg prédikálni, tanítani ezután sem. Egész élete hirdetni fogja annak a munkának gyönyörűségét, amely magában a munkában leli legfőbb örömét és jutalmát. Lelkének derűjét nem tudta kikezdeni az esztendők hosszú sora s az élet nehézségeinek, küzdelmeinek ez a derült felfogása, derült kedélyének az élet alkonyán is sértetlen megőrzése a legnagyobb tanitás, amit ember adhat embertársainak. Igehirdetését lelkésztársainak: Ludman Sándor, Dr. Tóth Sándor, Takaró Géza és Böszörményi István lelkészeknek imája kisérte s ha valamikor igaz volt az, hogy a lelkész csak tolmácsolója, csak kalauza az imádkozó telkeknek: ezek a lelkészek most igazán nem voltak mások, mint sokaknak, mindnyájunknak tolmácsolói Isten előtt. .. A mélyen megható Istentiszteletet közvacsora követte s ez sem volt más, mint folytatása a lelkek összeölelkezésének, újabb és újabb kifejezése annak az igazi és méltó tiszteletnek, amely id. Dókus Gábort körülvette mindig s különösen karjaira vette életének e nevezetes fordulópontjánál. Amit a fehér asztal mellett Lévay Béla gondnok, Kautz L. Ödön, Dr. Tóth Sándor, Csongrády Kornél, Ka- laman Ferenc; az egyház testületéinek nevében Koletár Jánosné, Kardos Erzsiké, Pirigyi Adolf, Bárdos Béla; a stamfordi leányegyház nevében Dudás Sándor s a Szt. József Egylet nevében Bállá István mondottak: mindaz nem volt egyéb, mint mélységes hódolat s megint csak tolmácsolója sok ezer léleknek. Ismételt hódolattal állunk meg mi is id. Dókus Gábor előtt s tiszta szívből kívánjuk, hogy élvezhesse még sokáig munkás életének áldott gyümölcseit. DR. CHARLES E. SCHAEFFER. Mindig tudtuk, hogy az amerikaiak között sok jóbarátunk van. Ezek között az igazi, jó barátok, igazi megértő barátok között pedig mindig az első helyet foglalta el Dr. Schaeffer, akit külön nem kell bemutatni a mi olvasóink előtt. A barátság igazi volta a bajban, a veszedelemben mutatkozik meg igazán. Nem az az igazi barát, aki szeretettel gondol reánk, mig jól vagyon dolgunk. Az igazi barátság az, amely a nyomorúságban is ilyennek mutatja önmagát. A Dr. Schaeffer irántunk való jóindulata, barátsága pedig kiállotta azt a legnagyobb tiizpróbát is a mostani zsinaton. Elsősorban nem mi vagyunk bajban, hanem Dr. Schaeffer és az a belmissziói munka, melyet ő irányit s amelyért neki kell vállalnia a felelősséget. A zsinat előtt védenie kellett azt a belmisz- sziói munkát, amelyet végzett s amelynek tekintélyes részét alkotja a magyar munka. És Dr. Schaeffer tartott egy olyan beszédet, amelynek reánk vonatkozó része megérdemelné,
