Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-25 / 26. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA lyezte kilátásba s azt meg is adta azok részére, akik hozzája csatlakoztak. Az elvi felfogás különbözősége aztán azt eredményezte, hogy lelkészek és egyháztagok halálos ellenségek gyanánt állottak egymással szemben, már pedig magyar szempontból egyenesen megölője mindennek az, ha egymással torzsalkodó, ellenségeskedő, sőt gyűlölködő tényezőkkel kell számolni. Alapvető hibája volt hazai egyházunk munkájának az, hogy államot akart alkotni az államban, amelylyel egyfelől visszavonást keltett a legközvetlenebbül érdekeltek között — másfelől pedig ellenséges érzelmeket ébresztett saját magával szemben az itteni közegyházak körében. Az egyházi és vallási kérdések helyes megoldása egyedül az lehet, ha hazai egyházunk őszinte lélekkel kezet fog s együttmunkálkodik az illető ország megfelelő közegyházával. Ez a kézfogás reánk nézve meg is történt akkor, amikor hazai egyházunk föladva saját amerikai munkáját, egyezményt kötött a Reformed Church in the U. S.-el s közvetve a Presbyterian egyházzal. Sajnos, hogy ebből a kézfogásból hiányzott a teljes őszinteség s éppen ezért ma távolabb érezzük magunkat a hazai egyháztól, mint valaha. Pedig a mi lelkűnkben ott ég a vágy, hogy ezt a lelki közösséget épségben tartsuk, sőt mennél szorosabbra füzzük, de kezdünk belefáradni, vagy talán már bele is fáradtunk abba, hogy hazai egyházunkat a papiroson már általa is elfogadott ut tényleges helyességéről meggyőzzük. Ha Eckhardt képviselő ur s amint látszik: a többi urak is fontosnak tartják az egyházi és vallási kérdések helyes megoldását — legyenek rajta, hogy ez a helyes megoldás az életben is érvényesüljön. Ezen az utón még igen sok lehetőség áll előttünk egyházi, nemzeti és nemzetközi téren egyaránt. TEGYÜK EGYSÉGESSÉ AZ IFJÚSÁG MUNKÁJÁT! Ha figyelemmel kisérjük ifjúságunk életét, még a mostani idők sok keserűsége, közönye és bűne között is lehetetlen, hogy vigasztalást és reményt ne merítsünk abból. Mily sokszor mondogatjuk, hogy jövendőnkből kiesik az ifjúság s nem lesz, akinek átadjuk azt a szent örökséget, amelyet magunkkal hoztunk, Isten segedelmével egyházainkban gyarapítani igyekeztünk. Valóban, sokan vannak, akik méltó aggodalomra adnak okot, de van a mi ifjúságunknak egy olyan része is, amely a legszebb reménységekre jogosít. A komoly, törekvő ifjúság, amely ha nem is adja fel — nem is kell föladnia soha — az ifjú életnek örömeit, vidámságát : gondol a maga igazi hivatására is és készülődik a jövő munkájának átvételére. Ez a komoly, törekvő ifjúság most két konferenciára is készül. Julius 2-3-4 napjain Ligonier- ben találkozik a Református Egyesület nyári táborába, augusztus 10-11-12 napjain pedig Lackawan- nán gyűl össze, a Magyar C. E. Szövetség országos konferenciáján. Első pillanatban előttünk is úgy tűnt fel, mintha ez a két konferencia, amely gyors egymásutánban követi egymást, kissé sok volna s egyik a másiknak rovására fog történni. A valóság azonban az, hogy a kettő kiegészíti egymást s egyenesen kívánatos volna, hogy az országos konferenciát megelőzően, vagy azután közvetlenül, még egy pár ilyen összejövetelt tartana az ifjúság pl. Chicagóban, Detroitban, Bridgeporton, New Brunswickon. Mi oly nagy területen élünk szétszórva, hogy ifjúságunk zöme egy helyen és egy időben nem is találkozhatik egymással. Szükség van az országos konferenciára, mely az egész területen kifejtett munkát számba vegye s a jövendő munkálkodásának irányát megjelölje, annak egységét biztosítsa, — de tisztában kell lennünk azzal is, hogy az országos konferenciák zömét is az illető kerület ifjúsága adja. Nagyobb távolságról már csak képviselők érkezhetnek s vehetnek részt ezeken a tárgyalásokon. Képviselők, akiknek föladata az, hogy saját kerületük ifjúságának életéről jelentést tegyenek s az országos konferenciáról magukkal vigyék haza az egységes munkálkodásnak amaz alapelveit, amelyeket ott megállapítottak. Arra kell tehát törekedni Ligonierben is, hogy ez a kerületi konferenciának tekinthető táborozás a lehető legteljesebben képviseltesse magát a lackawannai országos összejövetelen. Ezt a vidéket, Pittsburgh vidékét illetően tegye élővé és valósággá azt a testvéri összeköttetést, amelyben élnie kell az egész amerikai magyar református ifjúságnak ! Ligonierban legalább 300 ifjúnak jelenlétére számítanak s valószínű, hogy ez a létszám együtt is lesz majd. A vidék ifjúságának olyan képviselete ez, amilyenre országos vonatkozásban nem számit- hatunk. Nem is lehetséges az, hogy az egész ország területéről ilyen arányban jöjjön össze az ifjúság. A ligonieri táborozás azonban csak akkor fog teljes munkát végezni, ha a lackawannai országos konferencia előfutárjának tekinti önmagát. Ha tanácskozásainak leszűrt eredményeit odaviszi az országos konferencia elé. (Folytatása a 9. oldalon)
