Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1932-06-25 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. ÜZENET A MEGFÁRADOTTNAK. Máté 11:20—30. ELŐIMA. Téged keresünk, szent Úristen, mert érezzük, hogy bűnösök vagyunk. Bűneink terhét itt hordozzuk keblünkben. Ez a teherhordozás annyira kifárasztott már, hogy utunkat igy tovább nem folytathatjuk. Óh küldd el hozzánk szent Fiadat, ki egyedül képes ter- heinket könnyíteni. Ámen! TANÍTÁS. Egy hírneves evangélista, Gypsy Smith, evangelizáló estéket tartott. Egy napon egy névtelen levelet kapott, amelyben arra kéri őt az iró, hogy imádkozzék érette esténként, amit meg is tett. A következő vasárnapon bemutatkozik néki egy ember és azt mondja, hogy ő annak a levélnek az írója. Azután elmondja, hogy kilenc gyermeknek az édesapja. Felesége gyöngélkedik s állandóan beteges. Harminc esztendeje már, hogy egy jónevü üzletben bizalmi állást tölt be. Gazdája is, meg mások is úgy ismerik őt, mint becsületes embert. Csak ő maga tudja, hogy gazember. Huszonöt évvel ezelőtt ötszáz dollárt sikkasztott a rábízott összegből s a könyveket úgy meghamisította, hogy mai napig sem jött rá senki. Ez a bűn pokoli teherként nyomja a lelkét azóta. Ő ezt jóvá akarja tenni. De miként? Az evangelizáló prédikációkból azt vette ki, hogy meg kell a lelkűnkben minden bűnt öldökölni. De hát ez beismerést, leleplezést s esetleg börtönt is jelent. Mi lesz ez esetben beteges, ártatlan s jólelkü feleségével? Mi lesz gyermekeivel, akik közül többen már családosak? Mi lesz véle, aki jó hírnek örvend s előkelő társadalmi állást tölt be? “Várjon csak!” szólott a lelkipásztor. “Ön midőn ezt a bűnt elkövette, nem felesége, nem is gyermekei ellen vétkezett első sorban, hanem vétkezett mindenekelőtt és mindenekfelett Isten ellen. Tehát először is Istennel kell rendezni a dolgát. Ezután azt a tanácsot adta néki, hogy menjen csak másnap az üzletbe éppen úgy, mint azelőtt. Jelentkezzen főnökénél és mondjon el néki mindent. Ha meg tud bocsátani, bocsásson meg. Ha pedig nem, zárassa a börtönbe. Joga van hozzá. Ez a lelkipásztor, maga mondja, soha életében nem imádkozott buzgóbban, mint másnap reggel kilenc órától tizenegyig ennek az embernek a sorsáért. Este aztán jön az ember és boldogan újságolja: “Minden jól van. Elmondtam főnökömnek mindent, úgy ahogy ön tanácsolta. Kártyáztam. Vesztettem. Sikkasztottam s huszonöt esztendő óta nem tudtam visszahelyezni a sikkasztott összeget. Tegyen velem, amint jónak látja. És ő nemcsak hogy megbocsátott, hanem barátjává fogadott s fizetésemet is felemelte. Azt mondotta, hogy beismerésem méltóvá tett engem erre.” Most már mi ebből a tanulság? Az, hogy az Ur Jézus a lelki fáradtakat, a bűnbe merülteket mindig megnyugtatja, ha sorsukat fenntartás nélkül az ő kezébe teszik le. Ez az ember pokoli terhet hordozott kebelében huszonöt esztendőn keresztül. Ez a teher annyira kifárasztotta lelkét, hogy már csaknem leroskadott alatta. Megterhelve, megfáradva, megtörve az Ur Jézus Krisztushoz menekült. És az Ur Jézus Krisztus megnyugtatta őt. Az emberiség legnagyobb részét ilyen megfá- radott, bűnbe merült emberek képezik. Ezek számára csak a mi vallásunk tartalmaz örömhírt. Csak a Krisztusnak van üzenete a megfáradottak, a megterheltek és a bűnbe merült lelkek számára. Kik ezek a megfáradottak? Azok, akiknek a szivük vérzik, a lelkűk háborog, a keblük sajog; akik érzik, hogy az élet terhe nékik nagyon nehéz; akiket a bűn sötét árnya hajt, üz, kerget. Ezekről szólok én, amikor a megfáradottakról beszélek. Ezek között pedig ott vagyunk mi magunk is igen sokszor. És a mi vallásunknak általános értéke akkor tűnik ki igazán, amikor megfelel ezekre a kérdésekre: tehet-e a Krisztus valamit a lelki betegekért? Megnyugtatja-e a megfáradottakat? Bekötözi-e a megsebzett sziveket? Lecsendesiti-e a háborgó lelkeket? Meggyógyítja-e a kétkedő elmét? Mi tudjuk, hogy igen! Hiszen az öröm beszél az életerősnek, nem pedig a lelki betegnek. Az élet beszél az ifjúságnak, nem pedig a megtörtnek. Csak a vallás az, mely szolgálja a megfáradottakat. Csak ennek van üzenete azok számára, akik le vannak törve, meg vannak terhelve. Uj reménységet, uj életet csak a Krisztus vallása tud önteni a csődbe jutott és elcsüggedt lélekbe. Csak a keresztyén vallás az, mely hátrafelé is tekint és keresi és meglátja és összegyűjti a szétszórt csontokat, azokat, akik elestek az ut mentén és elmaradtak. Csak a Krisztus kutat az emberiség sürü erdejében, hogy megkeresse, megtartsa és megmentse Istennek elveszett juhait, bűnbe merült gyermekeit. Csak néki van üzenete a gyöngék és megfáradottak számára és ez teszi őt a világ igazi Megváltójává! Ámen. UTÓIMA. Hálát adunk néked, gondviselő Isten, hogy adtál nékünk, lelki fáradtaknak könnyebbülést az Ur Jézus Krisztusban! Áldott Ur Jézus! Gyengeségünknek ereje, terhűnknek hordozója, fáradalmainknak enyhítője, ne hagyj el minket soha sem! Légy velünk mindenkor. Ha csüggedünk: bátoríts. Ha elesünk az igazságnak utján: emelj magadhoz. Ha eltévedünk: keress fel minket és vezess ki arra az útra, melyen a megdicsőül- tek haladtak, hogy mi is eljuthassunk az örök boldogság hazájába. Ámen!
