Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1932 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1932-03-19 / 12. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA mondta, hogy kérdezzen meg valaki mást és hirtelen eltávozott. De hivatalába hiába jöttek ügyvéd-társai, hiába vitték a klubba ebédre jó barátai, hiába próbálták szórakoztatni alkalmazottjai, vigsága erőltetett volt, arca fátyolozott, mosolyát beár­nyékolta homlokának redője, melyet a cipőtisztító fiú kérdése idézett fel. Hiszen ismerte ő is az Isten, mert gyermek korában vasárnapi iskolába és templomba járt, de mint felnőtt, elhanyagolta a templom gyakorlását s ezzel a keresztyéni életet is és most, sajnos! mint igazság szerető férfi, nem tudott igenlő választ adni egy kis fiú egyszerű kérdésére. E redő a homlokról nem oszlott el napokon át, sőt a fenti kérdés nyugtalanná tette éjjele.t is, mert érezte, hogy ő, ki a törvényszéken olyan fontos kérdésekre adott nemcsak kielégítő de meggyőző feleleteket, e rövid kérdésre mért nem tudott igennel felelni? A hosszú napokon át tartott “magába szállás” végre is az Isten házába vezette, hol bűnbánóan vallást tett az atyai háztól való elfordulásáról s megtérve om­lott le az örök Szeretet előtt, ki mindnyájunk bűne terhét hordozta a keresztfán. Vele együtt ugyanakkor két más férfi is felvétette magát a gyülekezet tagjai közé, kik megilletődve beszélték el a lelkésznek, hogy őket is a cipőtisztitó fiú kérdése hajtotta vissza az atyai házhoz. Még alig fejezték be megtérésük csodás történetét, im jön egy negyedik férfi, kezén fogva vezetve a kis cipőtisztitó fiút, hogy vele együtt az Ur zsámolyánál keresse a nagy kér­désre a boldogító feleletet. Mind a négy férfi a lelkésszel együtt sze­retettel ölelgették kebleikre a kis hittérítő fiút, ki tudtán és akaratán kívül ily hatalmas eszköz lett az Ur kezében. A gazdag ügyvéd pedig pártfogásába vette az elárvult családot, a fiút kitanittatta, ki buzgó keresztyén és nagytudomá- nyu államférfi lett idővel, mig az ügyvéd átadva magát teljesen Istennek, mély vallásossággal töltötte el életének hátralevő idejét. Kedves olvasó! Mit felelsz te erre a kér­désre: “Ismered és szereted-e te az Istent?” Lehet, hogy te is nagy szükségben vagy, különösen ebben a zavaros időben, mikor mind­nyájunkat az élet veszélyes hullámai csapkodnak. A világi jelszó azt mondja: radikális fordulat­nak kell bekövetkezni és az fog változtatni a helyzeten. De a kik a Krisztus igazi követői, azok a Szentirás alapján hiszik, hogy a mi hatalmas Istenünk fog csodát tenni, hogy minket a szükségből kiragadjon. Németből: Kotány Jánosné. LELKÉSZEGYESÜLETÜNK képviselői ez év Február 2-án gyűlést tartottak Clevelandban s ezen a gyűlésen kábellel köszön­tötték az otthon lévő Endresz György pilótát, válasza most érkezett meg Újlaki Ferenc elnök­höz a következő kábelben: “Budapest, 1932 Március 4. A Justice gyűlés üdvözletét hálásan köszö­nöm, válaszom a Lordnál tett látogatásom miatt késett, ahonnan ma érkeztem vissza. A Lelkész­egyesületet és a magyar sajtót szívből köszöntöm Endresz.” Hős repülőnk üdvözletét leközöltük, hogy e helyen is tolmácsolhassuk szeretetü.nket és ame­rikai magyar református népünk ismételt jókí­vánságait neki. BÖJTI ELMÉLKEDÉS. A vidám napfényt sokszor borongó idő váltja föl. Semmi sem állandó, minden múlandó itten. Jól is van az, hogy nincsen alkalmunk mindig örvendezni. Hiszen ha a játszi pillangók mindig csak a verőfényben csapongnának: hamar meg­lankadna repülő szárnyuk ereje. Szükségünk van a bánat könyeire, hogy fülfrissitsék és erőt adjanak gondolataink szárnyainak, hogy repül­hessenek azok a végtelen felé, hol tisztult öröm­mel imádhatjuk Istent, kit itt, lent a földön csak vidám élvezetekbe merülve jól és igazán nem imádhatunk. Szüksége van az emberi léleknek arra, hogv olykor-olykor kiszakítsa magát a világból s magába merülve, a földi élvezetekről lemondva, Istennel társalogjon. Egyházunknak igen szép, mélyreható rendelkezése az, hogy a farsangi vidám napok után a böjti komoly idő követ­kezik. Az ember testből és lélekből áll. Mind­egyik résznek meg vannak a maguk szent és elvehetetlen jogai. Ha elveszed a testtől azt, ami annak üditésére, frissítésére szolgál: megölöd vele a lelket is. Ha sohasem adod meg a lélek­nek, ami azt erősiti: hiábavaló minden testi szépséged vagy erőd, mert hiányzik benned a léleknek gyümölcse: a szeretet, öröm, békesség, békességes tűrés, kegyelmesség, jóság, hit, alá­zatosság, mértékletesség. Gal. V. 22. Vajon ember vagyok-e én, ha a lelki erők hiányoznak bennem? Méltó feladat erről sokat, de sokat gondolkozni. A böjti napok az ön­megtartóztatás, az alázatosság komoly napjai. Közelednek immár felénk a keresztyénség nagy ünnepei. Készüljünk szívből ünnepelni. Detroit, Mich. Jobbágy Józsefné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom